Harangszó, 1942
Kis harangszó
U#4g tebruar I. KIS HARANGSZÓ 43. mem — Maradi á'.lva Flóra! — hangzott a tanító néni parancsa. — Mikor végignézte az egész osztály palatábláját, felszólította Johannát, mondja el miért i’ ta leckéjét az iskolában. — Johanna elbeszélte a történteket. — Látod Flóra, — mondta a tanító néni, — már megint beengedted szívedbe az irigység és az árulkodás ördögét. — Flóra aiea lángvörös lett, meg- szégyenülten ült le. Mire elérkezett a tízórai szünet, már senkinek sem volt eszében, hogy mi történt reggel a leckenézés alatt. Vígan szaladgáltak a gyerekek az iskola udvarán, azután kipirultan, felfrissültén lőttek a tanterembe. Előkerült a tarisznyából a kenyér, a gazdagabbak nagyobb, a szegények kisebb darab ke- y r>-t pi-:czoltak ’óétvággyal. Csak Flóia állt üres kézzel. Feltűnően sápadt arccal dőlt a falhoz, mint aki beteg. — Mi baj Flóra? — kérdezte a tanító néni. Flóra aika remegett, szemét elborították a könnyek s nagy sokára megszólalt: Éhes vagyok! Mindenki hallotta ezt a szomorú vallomást és nem is csodálkoztak rajta, mert tudták, hogy Flórának sok testvére van, szülei pedig nagyon szegények De azért egynek sem mozdult meg a szíve, hanem még nagyobbakat haraptak kenyereikbe. Egy kislány, aki hátul állt, Flóra mellé lépett. Vékony kis szelet kenyerét kf-tté törte és a nagyobb darabot át- nyu kotta Flórának. — Nesze, egyél! — mondta egyszerű falusi nyelvén, hangkából melegség, szeretet csendült. Flóra felemelte feiét. ránézett az adakozóra, Johanna állt előtte. Johanna, akit ő ma r"!">e! beárult ö nyuitotta féléié az éhséget csillapító áldott kenyeret, a keveset, amit a maga kévéséből adott jó szívvel. Olyan megható volt ez a jelenet, hogy a gyermekek abbahagyták a falatozást. Valamennyinek könnyes lett a szeme, a tanító néninek is. Megsimogatta lohannát. arcát két keze közé fogta és c7(Vr Johanna, ne feleitsd el soha, hogy az, aki könyörül embertársán, aki nem nézi jóbarát, vagy ellenség-e az, aki ba'ban van, hanem örömmel és jószívvel segít rajta, az boldog ember. Boldog: mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.“ A nap előtört a felhők mögül, besütött a tanterem ablakán, sugarai Johannára estek. Mintha a nap is azt bizonyította volna fényével és melegével, hogy: igen, „a jókedvű adakozót szereti az Isten.“ Mohácsi Anna tanító néni. Milyenek vagyunk, milyenek legyünk ? Febr. 1. — Zsoltár 51 :3—6. Bizony, szívünk csupa bűn. Tartsunk bűnbánatot! Febr. 2. Máté 7 : 1—5. Hányszor esünk az ítélkezés bűnébe is! Helyette nézzünk többször saját szívünkbe! Febr. 3. — Máté 5 : 21—26, 44—46. Mondd! Kire haragszol még mindig? Keresd a békességet, szeresd elenségeidet! Febr. 4. — Máté 8 :23—27. Kinek a hitéhez hasonlít a mi hitünk? Febr. 5. — Máté 6 :25—34. De sokszor aggodalmaskodunk! Hát van rá okunk? Febr. 6. — Luk. 12 :13—21. Te mit gyüjtesz? Gondoltál-e már a mennyei kincsekre is? Febr. 7. — Máté 10 :37—38. Kit szerettél eddig legjobban? Jézusé legyen legnagyobb szereteted! Febr. 8. — Luk. 10 : 30—37. Felebarátra ismernek-e benned azok, akik segítségre, szeretetre szorulnak? Febr. 9. — Róm. 13 : 1—5. Hogy állunk az engedelmességgel? Legyünk engedelmesek Istennek parancsa szerint. Febr. 10. — Luk. 10 : 38—42. Mit ér ha te vagy a legszorgalmasabb otthon és az iskolában, csak éopen az egy szükséges dolgot hanyagolod el? Febr. 11. — Luk. 17:11—20. Eddig többet kértünk. Ezután adjunk többet hálát! Febr. 12. — Luk. 18 :9—14. A legtöbben azt hiszik, hogy ők milyen „jók“. Akárcsak a farizeus! Bárcsak hasonlítanánk a bűnbánó vámszedőhöz! Febr. 13. — Luk. 12:8—9 Hányszor megtagadtuk mi is az Ür Jézust! Legyünk mi is bizonyságot tevő gyermekei. Febr. 14. — Róma 7 :24, II. Kor. 5:17. Ha bűneinkben maradnánk, elvesznénk. De hála Istennek, hogy Krisztusban mindent elölről kezdhetünk! M. E. diakonissza nővér.
