Harangszó, 1942
1942-12-27 / 52. szám
1942, d—afltfer 27. 52. szám, AU|ltriUi KAPIBELA mo-b«. Laptulíjdomoa: tiiitill Litkc-SiJffMii, k'.ijjtlirlk mint'll vilin;«. atlllllal Uali alatt tltklUntnt i KIS älKIKMIl Beolvadt lapok: 835-lon a JttJJitf t Anhoixim 838-lan a falvi diM Luther. 342-bin a Lelki Karmai. 33. 4t folyam, Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkl A larulul iwrkiiiU - kli4IUvilil| GYŐR II., P«t6fl-tér ]. Előfizetési ára: negyedévra 1 P 28 fillér« félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba Va évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 íDepf ugjj s^ciretíe isten e oilágof, htfgij ciz Ö egyszülött Piát adta,... János ev. 3 : 16. v. Karácsony — az utolsó szó. Irta: Szabó József. Nagy dolog az, mikor valaki valamiben kimondja az utolsó szót. A fellebbezhe- tetlent. A meg- másíthatatlant. A — legeslegutolsót! Olyan ez, mint a végrendelet. Nincs fellebbezés, nincs bírálat: kalaple- véve tudomásul kell venni. Olyan ez, mint a katona parancsa. Mindent megkapott: leléphet. Kezdődik az engedelmeskedés! Karácsony lényege a nevében van: inkarnáció: Krisztus megtestesülése. Krisztus testi megjelenésének lényege pedig az, hogy vele, benne Isten kimondta az utolsó szót. Mert Isten Krisztusban minden lényegeset és szükségeset elmondott magáról. „Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott né- künk Fia által. A próféta csak hírnöke Istennek, aki töredékesen közvetíti ura üzenetét, Krisztus pedig maga az Isten jóhíre, aki önmagában nyújtja Atyja üzenetét. Vele kezdetét vette az utolsó idő, amely, hogy években meddig tart, — nem tudhatjuk, de azt igen, hogy utána már csak egy következik: Krisztus visszatérése. Addig Isten magáról újat és többet nem mond. Semmiféle tudós agy, és semmiféle költői elragadtatás nem kap többé új kijelentést, csak a Krisztusban lett utolsó kijelentést aprózhatja, magyarázhatja. Földi életünkben nem tudhatunk meg mást és többet Istenről, mint amit s amennyit ő magáról Krisztusban utolsó szóként elmondott. Ne is legyünk hát egyébre kíváncsiak. — Krisztus pedig „Isten valóságának képmása.“ Tehát ugyanolyan, mint Isten. Ennek pedig a fordítottja vigasztalás számunkra: Isten olyan, mint Krisztus. Ha Krisztus irgalom, pedig irgalom, akkor Isten az az irgalom, mert Isten olyan, mint Krisztus. Ha Krisztus kéz, amely megmentésemre lenyúlt, akkor az a kéz Isten keze, mert Isten olyan, mint Krisztus. Ha Krisztus megesett szív, amely rajtam könyörült, akkor az a szív Istené, mert Isten olyan, mint Krisztus. Ami Krisztus volt s amit tett, abban Isten szándéka, felőlem való kegyelmes végzése tükröződik. Mire lennénk még kiváncsiak Isten felől? Lehet-e annál nagyobb karácsonyi öröm, mint hogy Isten olyan, mint Krisztus: irgalmazó szeretet. Keménynyakú és kőszívű ember az, aki ettől hálára nem indul. Isten Krisztusban a világról is minden lényegeset elmondott. „Ügy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.“ Mondhat-e nekünk valaki a világ folyásáról és sorsáról lényegesebbet és örvendez- tetőbbet annál, hogy ez a világ Isten könyörülő szeretetében van, hiszen a Fiát adta érte? Hogy ez a világ nem gazdátlan mozdony, melyből kiugrott a vezető, hanem Isten mentő szeretetének célra rendelt helye. Hogy sorsunkat nem véreskezű diktátorok háborús kommandója intézi, hanem Isten Krisztus átszögezett kezével. Isten Krisztusban rólunk is megadta a végső kijelentést. Az embert lefényképezhetik, megfesthetik, márványba faraghatják, de a leglényegesebbet Isten mondta el rólunk Fia elküldésében. Mert ez azt jelenti, hogy elveszett és elkár- hozott ember vagyok. Annyira, hogy csak egy megoldás maradt: a megváltás. Hova jutottunk, hogy megmentésünkre Krisztusnak kellett csillagtrónjáról istállószalmára alázkodnia! Én a teremtés híres koronája, felvágó büszke ember tehetek-e erre egyebet, mint leborulok a jászolbölcső elé és összetört önérzetem romjain elfogadom végső mentségül a benne megjelent irgalmat. Karácsony van! Krisztus közénk jött! Ez a testet öltött ige Isten végső mondanivalója magáról, világról, — rólam. Elhangzott a szó! A legutolsó! Most rajtunk a sor! Felelnünk kell! A felelet pedig maga az — életünk!! Jllert egy gyermek születik né- künk. fiú adatik nekünk és az ura- lom az 0 vállán lészen, és Ipuiák nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Ssíennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelménekÉzsaiás. 9:6. v.
