Harangszó, 1942
1942-12-20 / 51. szám
33. évfolyam. •má.».;., 1912. aecemb'er 20. fií. szám. AUpItottai KAP! BÉLA 1910-ban. Laptula)donoa: ii.tatúll Luthar -8z atxj. UcgjslBBlk mlRí ;*ÁrB**. ifiO** wcllékltt Urti alatt i MS «AP.AMflffZi. Beolvadt lapok: 835*i tn a J6jjot*ft»«io*»An i3*-fcau a f»lvfd*tfcl Lu&sr. S45 >«» a Ld*i »’«'tat 8S8ZÄ608 E VAMSCLIKU S KÉPÉÉ PÉPiA P. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk! A laraagaa« Markosaié - kiaáéklvatala GYŐR II., Patfifl-tér 1. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba hi évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 Van-c olajod ? Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. Máté 25, 4. és hiába kiabálunk: Uram, Uram! nyisd meg nékünk! Istenem: önts olajat az én picike lámpásomba, hadd legyek készen, mikor megérkezik az én Királyom! Bácsi Sándor. A keresztyénség válsága és az ádventi megoldás. (D. Raffay Sándor püspök óbudai előadásából.) Ma az olajért folyik a harcmezőkön a nagy leszámolás. A lélek csatamezején is az dönti el a vereség, vagy a győzelem kérdését, hogy a nagy pillanatban kinek lesz elég olaja. A nagy pillanat Krisztus eljövetele, az utolsó ádvent. Erre a döntő pillanatra azonban nem az utolsó pillanatban kell készülni, hanem egész életünkben. A bolond szüzek hiába kapkodnak már fejükhöz és lámpásaikhoz, mert azok üresek. A lelki világosság örök forrását, a hitet nem lehet kölcsönadni és nem lehet a döntő pillanatban semmi áron beszerezni. Mindennek rendelt ideje van! ... Krisztus mindenkihez elérkezik, de nem mindenkihez érkezik meg. Az ádventi kiáltást sokan meghallják, de csak azok hallják örömmel, akik lobogó szövétnekkel, a hitnek meggyujtott világosságával várják, és az őrhelyen várják! Ennek a hitnek nem felszökő lidércfénye van és nem lehet gyufaszálnak felpislákolása, hanem a gondosan tárolt olajkészlet biztonságának kell mögötte lennie, össze kell gyűjteni tartályba, az emberi élet kicsi lámpását egészen csordultig kell vele tölteni, mert ebből a legtöbb is kevés. A mi hitünknek nincs üdvözítő ereje, csak pislákoló fénye, hogy észrevegyen bennünket a vőlegény: a mi Urunk. Üdvözítő ereje annak a történeti ténynek van, hogy Krisztus eljött és csak a Vele tartók előtt nyittatott meg az ajtó, az égi kegyelem ajtaja. Erről az ajtónyitásról azonban lekésnek a sitétbcn bukdácsolók Mint a Magyar Értesítő jelenti, | D. Raffay Sándor bányakerületi püspök Óbudán előadást tartott a keresztyénség ádventi problémáiról. A nagy érdeklődéssel hallgatott előadásban a püspök többek közt ezeket mondotta: — Az ádvent a Krisztussal való találkozás ideje és nekünk ma a Krisztussal találkozni ezer okunk van. Amikor Jézussal találkozott valaki, mindig segítséget vett, ott mindig enyhült a nyomor, szaporodott a megnyugvás, szűnt a bűn és vigasztalódott az ember. Ha pedig erre szükség volt valaha, akkor most igazán nélkülözhetetlen minden. igaz ember számára ez a segedelem, hiszen egyebet se látunk, mint keserűséget, panaszt, nélkülözést, s ha elmondhatnánk egyszer, amit János mondott: ... a sánták járnak, a vakok látnak, a poklosok meggyógyulnak, — akkor igazán elérnénk ádventi kívánságaink teljesülését. — Hirdetjük — folytatta emelt hangon Raffay püspök, — hogy Krisztus eljön! És itt van az ádventi üzenet súlypontja. Ha Jézus egyszer azt mondta: „Én nem hagylak titeket árvákul1' és „Veletek vagyok a világ végezetéig“, — akkor így is lesz. — Ha a keresztyénség válságáról beszélünk, akkor ez azért van, mert nem tudunk rájönni, hogy Krisztus és a keresztyénség a legI nagyobb ajándék. Nem elég azt 1 hangoztatni, hogy „áldott, aki jön | az Úr nevében“, mert azt kérdezi most minden ember: hát hol van? És itt az ádventi vigasztalás: Krisztus mibennünk van, másképp sohase jön el. Ez a főkérdés: Mit cselekedtek az embertársakkal? És Ő felel: „Aki csak eggyel is jót tesz az én kicsinyeim közül, az velem cselekszik jót!“ Vállalja-e tehát a keresztyénség Krisztus igaz képviseletét a földön, — ezen fordul meg a keresztyénség jelene és jövője! Nemcsak az a világ nagy kérdése, hogy vannak bolsevisták és szekták: azon fordul meg a sorsunk, hogy a keresztyénség valóban krisztusi lesz-e .. .? — Fel van jegyezve, hogy akik a Krisztus köntösét megérintették, azok meggyógyultak. Mi — hangsúlyozta a püspök — most azért jöttünk össze, hogyha máskor nem is szoktuk Krisztust keresni, a „köntösénél“: az egyháznál keressünk erőforrást. Minden egyes egyház köntöse Krisztusnak; melyikben várod az áldást, tökéletesen mindegy... Az evangélikusoknak kötelességük, hogy a saját egyházukat támogassák, védjék, erősítsék. De akik azt kiáltják: „Soha!“ — belülről súlyosbítják a keresztyénség válságát. Bűneiteket levetkőzni nem tudjátok, se masatokat cselekedettel mesisazítani. Más Valaki kell ahhoz. Én is csak annyit tehetek, — mondja Keresztelő János — hogy őreá mutatok. Jézus Krisztusra — Istán Bárányára. Luther.
