Harangszó, 1942

1942-12-13 / 50. szám

1942 'déeífcBfí 13. HAKANOIKS «es December 17. A koldusklrály gazdag­sága. — Ésaiás 61, 1—5. —Mennyi min­den van a kolduskiráiy kincsesládájában! Benne van szegények öröme, megtört szivűek orvossága, foglyok számára a szabadulás’, megkötözöttek, számára a megoldás evangéliuma. Benne van ki­rályi szivének kincsesládájában az Űr jókedvének esztendeje a megtérő bűnös és megtérő nemzet számára. December 18. — A megajándékozot­tak. — Jeremiás 31 :25. — De sok ma á szomjas és éhes test szerte a nagy vi­lágban! Vékony sugárban csurog csak a tej, soványra szelik a kenyeret. Vájjon Tárnokréti Honvédtestvérek! Közöljük veletek, hogy gyülekezetetek Nő- és Leányegylete mindnyájatok cí­mére előfizette a Harangszót. Ezenkívül küldött szeretetcsomagokat, s bennük iniádságos könyveket. Fogadjátok szere­tettel! * Lénárd Tibor orv. századirnok-test- vérünk levelét és versét köszönjük. Saj­nos, késés miatt ezt már nem közölhet­jük. A Harangszót 5 példányban meg­indítottuk. Kérjük, gondoskodjék a szét­osztásukról. írását szívesen vesszük. Koppányi Lajos és társai, Huszár Károly, Kolonits Ernő, Horváth Kálmán testvéreink sorait örömmel olvastuk. Az utóbbi leveléből az otthonnak szóló üze­netet itt közöljük: Dolgozzatok odahaza Magyar Testvérek, műhelyekben* gyá­rakban és irodákban, hogy közös erővel küzdjünk a vörös uralom legyőzésén. Bízzunk a mindenható Isten jóságos ke­gyelmében, hogy imádságunkat meghall­gatja és majd egykor boldogan és győz­tesen térünk vissza szép Magyarországba. Csak egy éjszakára. . . Egyik lelkésznek írja a híve: Tudom, most otthon is megtelnek a templomok buzgón imádkozó lelkekkel és azok is, akik talán máskor elkerülték, a jó Istennél keresnek vigaszt. Mennyi­vel inkább van ez így idekint! A gyenge- hitűek megerősödtek, a káromkodók megtanultak imádkozni. Egyetlen egy csatanap, vagy akárcsak egy óra is elég, hogy minden hitetlen ember megtalálja Istent. Milyen találó Gyóni Géza verse: „Csak egy éjszakára küldjétek el őket, A pártoskodókat, a vitézkedöket.“ — Ide kellene kihozni az otthoni méreg- keverőket, a gyűlöletet szító, mindig elégedetlenkedőket... Afdr ax édesapámnak Is kifúrt a frontra ax első világháborúban. Nagy tiszteletű Szerkesztő Uram! Amióta itt ezen a végtelen orosz föl­dön járok, nem ért olyan jóleső kelle­mes öröm, mint mikor a Harangszó, ez a mi legkedvesebb, legőszintébb szavú mennyi lehet ezzel szemben a szomjas és éhező lélek? Testvér, szomjas-e, éhes-e a lelked!? Vagy csak kenyérgond­jaid vannak? Nemcsak kenyérrel él az ember... December 19. — A kolduskirály nyo­mában. — Lukács 9 : 23—24. — Mehetek Krisztus után. Nem muszáj, de nem is tilos nyomába szegődnöm. Ha valaki akar jönni, hát jöjjön. De jönni csgk az fog, ki saját életét nem szereti jobban, mint azt, kinek nyomába szegődik; aki birja és vállalja a mindennapos keresztet. lapunk falumbeli lelkes Nőegyletünk áldozatkészségéből hozzám ide eljutott. Ez volt odahaza is legkedvesebb olvasni­valóm. Itt pedig, ahol erre a legnagyobb szükségünk van, Bibliám után egyetlen lelki vigasztalóm. Itt e sokszor nehéz órák­ban tudja csak meg az ember, mekkora szüksége van az Is­ten igéjére, amely bánatában vigasztal­ja, lelki gyengesé­gében pedig meg­erősíti. Ezt merítem én is a Harangszó­ból, amely már Édes­apámnak is kijárt a frontra az első világ­háborúban. Ezen so­rokban fejezem ki köszönetemet Nagy­tiszteletű Uraimnak, hogy a Harangszót hozzám megszakítás nélkül küldik. Alig várom, hogy a tá­bori postás odaadja. Az előfizető Nőegy­letünknek más alkalommal küldöm el köszönetem. A jó Isten gazdag áldását kívánom további munkájukra. Maradok szeretettel, a Harangszó mindenkor hű olvasója: Buthy Imre honvéd. Kelet kapufánál! Köszönöm drága jó Édesanyámnak! Nagy tiszteletű Szerkesztőség! Itt, ahol őseink bejöttek e drága ma­gyar földre, már nagy pelyhekben hull a hó s befedi a földet, komorrá, egy­színűvé válik kint minden. Kis ablako­mon át kitekintek a vasárnap esti szür­kületbe, gondolataim szállnak az én sze­retteim felé, oda, abba a szeretett dunán­túli kis faluba, ahol a vidám gyermek­éveimet töltöttem. Nyugatról idekerül­tem Kelet kapujához. Idekerültem telje­sen egyedül, evangélikus fiú. Itt éltem keresztül két évet, templomainktól tá­vol, ahova csak lélekben tudtam eljárni. De az igazi örömöm akkor jött meg, amikor a posta hozta számomra a már odahaza is szívesei olvasott kedves lap­jukat, a Haranfszótl A sefvam csordul­tig megtelt örömmel, hiszen nem is va­gyok olyan elveszett, mint ahogy azt gondoltam. Azóta mindig nyitva áll szi­vem kapuja és szomjúhozza a Harang­szó Istennek intő szavát. A Harangszó útján megköszönöm drága jó édesanyám­nak, hogy segített ezen a téren is köze­lebb kerülni az Istenhez. Bár minden anya gondoskodna ezen a téren is tőle messze kerülő gyermekeiről, akkor nem veszne el annyi evangélikus testvér az élet útvesztőiben. Hálás köszönetemet fejezem ki a Nagytiszteletű Szerkesztő­ségnek. Maradok szeretettel a Harang­szó hű olvasója: Déri Lajos szakaszvezető. KARCOLATOK Kockán forog — A Rádió sokszor hadilábon áll a magyar nyelv természetével. Ezt éppen eleget ostorozzák a napi­lapok és el kell ismernünk, hogy a jóigyekezet nem is hiányzik a Rádió rendezőségéből és szívesen tanul. De sokkal nagyobb a baj ott, ahol a vallásos élet szavaihoz nyúl­nak és megölik azt gondolatot, amit szolgálni szeretnének. A sok közül a legborzalmasabb eszmegyilkosság, amit az éjféli nemzeti -imádság bevezető szavai­ként olvasnak fel: „... ismét kockán forog a magyar ka­tona élete!'“ Milyen jóindulatú lebecsülése ez a kifejezés a magyar katona éle­tének. És milyen sárbavetése — akaratlanul is — annak a hősies­ségnek, amely bizony nem kocka­játék, hanem egy fajtának élet joga és él niakar ásának pecsétje. Drága áldozat: az önfeláldozás örök szép­sége, de nem szerencsejáték, ahol pörög, vagy forog jobbra, vagy Weltler Rezső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom