Harangszó, 1942
1942-12-13 / 50. szám
HAftANőSf6 1942 decemBef T3. m Nem érzitek, felénk szállnak hangtalan figyelmeztetések: Nyissatok ajtót! Hívjátok magatokhoz azokat, akiknek nincs otthonuk. Adjatok szeretetet azoknak, akiket senki sem szeret. Karácsonykor az Isten is ezt teszi veletek, idegenben járó, otthontalanul bolyongó emberekkel. A mennyei otthon kapuit nyitogatja, szent Fiát azért küldi, hogy atyai hajlékból eltávozott, szívétől elszakadt gyermekeinek otthont készítsen és őket hazahívja. Ti is ezek között vagytok. A legboldogabb családi közösségbe hív és vár az Isten. Ez az ádventi vágy beteljesülése. Nem erre vártok? Akinek a szívén átsajgott már az otthontalanság, a lelki árvaság i fájdalma, aki megérezte, hogy Isten éppen ezt akarja karácsonykor megszüntetni s neki, az atyai hajléktól távollévő embernek a meny- nyei otthon kapuját készül Fiának földre küldése által megnyitani, s őt a legboldogabb családi körbe, az Istennel való közösségbe hazavezetni, az máris feletet talált ezekre a kérdésekre. Isten az otthon örömét készíti nekem, én is örömöt szerzek az én örömtelen- ségben élő testvéremnek. Ezer módja és alkalma van ma ennek az örömszerzésnek. Lásd meg ezt te is s engedd, hogy szíveden átáradjon Isten szeretete és elérjen azoknak szívéig, akik vágyódnak erre a szeretetre. Nyiss ajtót a Krisztus előtt, hogy szívedbe áradhasson Isten szeretete. Nyiss ajtót az emberek előtt, hogy továbbáradhasson feléjük szíveden át Isten szeretete. Nyiss ajtót, mert Isten is ajtót nyit neked! Így lesz karácsony öröme igazán a tied! Lukács István. Finnország első asszonya a Bibliáról. A finn katonaotthonok szövetsége a 300 éves finn biblia első kiadásának hasonmás példányát ajándékozta a köztársaság elnöke feleségének. A küldöttségnek, mely az ajándékot hozta, az elnök felesége többek között a következőket mondotta: „Aligha kaptam valaha is ennél kedvesebb ajándékot. A vallás mindig közel állott hozzám, de a biblia igazi értéke csak az elnöki palotában ragyogott fél előttem. Csak a biblia segítségével lehet elhordozni a reánk nehezedett Tavaszi áradat. Történeti regény a magyar reformáció korából. Irta: Mohr Gedeon. (Folytatás.) — Hiszen gróftiszt uram tud olvasni! — Most az a kérdés, hogy kegyelmed tud-e! •— Én? — bizsergett a magiszter öntudata. — Már hogyne tudnék! — Akkor olvassa! András visszavette a papírlapot. — Ezerötszázharmincegy — betűzte — bököly havának huszadik napján? Ez a mai nap! — kapott észbe. — És? — noszogatta Dobay. — Valami jel. Mintha súlyzó lenne. És egy név. Vesta. — Ennyi az egész? — Ennyi! — Hát akkor — mondta ki Dobay az ítéletet, — nem ismeri kegyelmed a betűk értelmét, magiszter uram! Andrást ismét elfogta a bizonytalan, ság. — Nem áll itt vesszővel sem több! — védekezett. — Itt nem, csak mögötte! — vált oktatóvá a gróftiszt tartása. András megforgatta a papírlapot. — Nem ott! — pattogott a nagyúr. — Az irótoll mögötti Egyetlen ember él csak Kassán, aki jeleket ismer! Az ifjú agyába világosság szüremlett. — Andronicus mester! — motyogta. — Az! — De hiszen — mondott ellen András — annál jámborabb ember sincsen Kassán! Dobay vállat vont. — Épp, ez a bökkenő! — gyűrte mentéjébe az írást, — mehetünk! Ez még amúgy is elválik! Odafönn a tűznél farkasszemet nézett a két csoport. De azért csak közel szorultak egymáshoz. Parasztok és katonák. Az éjszaka dere űzte, a láng melege egyaránt csalogatta őket. Hebbig türelmetlenül fogadta a gróftisztet. — Így bajosan jutunk előbbre! — vetette szemére. Dobay egykedvűen dörzsölte össze kezét. — Ennél előbbre én nem is kívánkozom! — Rájött hát valamire? — ütődött meg a hadnagy. — Igenis, meg nem is! Két szememmel láttam, amit előre tudtam. Nem lázadás tört ki. Gyilkosság esett. Az „istenes ember“ fia ösztönszerű vonzódással lábatlankodott körülötte. — Mondod — fordult hozzá Dobay, — hogy a prédikátorjjjw«»agy*a,tartotta apádat? — Édesapám őreá haíi^sV'tt. Erősen becsülte.!« PApa gl Dobay eltünőflött. — Lém-láml -Xjtgrartwnátekl^Xfével | terheket. Sok bibliai hely kapott népünk nehéz viszonyai közepette új fényt s adott támaszt és erőt." A „Kotimaa" azt írja róla: Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy az ország első asszonya mélységesen keresztyén egyéniség. Vitéz Nagy Vilmos honvédelmi miniszter mondta: Tegyük félre az örök magyar átkot, a torzsalkodást, vegyünk erőt a kishitűségen és viseljük a lemondásokat állhatatos lélekkel és tegyük mindezt értük. Ne legyünk ingadozók. ... Ezt a háborút a magyar ügy végső győzelméig végig kell harcolnunk! A külföldi magyarok közül 1942-ben Bonczos Miklós kormánybiztos jelentése szerint Moldvából 53, Boszniából 395, Macedóniából és más idegen országból 46 családot telepítettek haza. Az összesen 1915 főből álló 488 családnak 488 házat és 3326 kataszteri hold ingatlant juttatott a kormánybiztosság. 1941 májusa óta 17.614 főből álló 4294 család jutott otthonhoz és 38.000 kát. hold földhöz. Andrást. — S ki nem becsülte Kassán prédikátor urunkat! A magiszter először nem értette. — Olyan nem akad a polgárság között! — méltatlankodott. — Vagy igen! — írt le félkört a Dobay jobbja. Andrásban elhült a vér gondolatától. — Andronicus mester! — dünnyögte. — De hiszen... — keresett számára újabb mentséget. Azonban gondolatmenetét újabb esemény metszette ketté. Az Őrhegy nyugati lejtőjén mozgás támadt. Röviddel rá prüszkölő nyerítést kapott szárnyra a szél. — Itt vannak a mieink! — indult hangirányt Hebbig. Ekkor már a csákók is előbukkantak. Dobay nevetett. • — Minthacsak összebeszéltünk volna. Épp idejére érkeztek az angyalkák! A szakasz vezetője szabályszerűen tisztelgett. • — Hosszú a járás végig a Csermelyvölgyön! — mentegetőzött. — Tudom! — bólintott derűsen a gróftiszt. — Sebaj! visszafelé majd hadnagy uramék mennek arra! A szakaszvezető még nem fejezte be jelentését. — Meg azután dolgunk is akadt. Mindjárt a völgytoroknál. — Ellenség? Lázadók? — csapott rá Hebbig. (Folytatjuk.)
