Harangszó, 1942
1942-12-06 / 49. szám
39Í HXiANGIKJ 1942 december 6. Uram! Uram! nyisd meg' mi nekünk, Máté 25, 11. IMÉ AZ AJTÓNÁL ÁLLOK... Jel. 3, 20. (Dallama: Dicsőség mennyben Istennek..) Imé, az ajtónál állok Zörgetek tűrő hittel... Mert én reád is vigyázok Jó pásztorként, hűséggel, Hogy bemehessek tehozzád S veled ehessem vacsorád, Drágán megváltott lélek! íme, az ajtónál állok Zörgetek, reménységgel... Tudom, rád nem soká várok, Te vársz rám szelídséggel, Mert áldott úgy lesz életed, Hogyha azt nékem szenteled, Drágán megváltott lélek! Íme, az ajtónál állok Zörgetek szeretettel... Óh, nyisd meg szíved ajtaját, Teljék meg kegyelemmel, Én ezt ingyen adom néked, Hogy te is nyerj üdvösséget, Drágán megváltott lélek! Pusztay József. Legyen gonűoü arra, hogy minden evangélikus katonának legyen karácsonyi ünnepekben lelki tápláléka. Mielőbb rendeld meg a Harangszó traktátus (vallásos irat) sorozatának karácsonyi számát katonáink számára. Énekeket, áhítatot, verset, elbeszélést, elmélkedést közlünk benne. Ára 20 fillér. A vallástanító-lelkész. Irta: Szuchovszky Gyula. (Folytatás.) A segítés készsége és gyakorlása, a szegénység és nélkülözés meglátása, a nyomorúság csökkentése a vallástanító-lelkész legszebb hivatása. Milyen jó, ha van munkája mellett egy áldoz- nitudó Férfi-kör, vagy bizalommal lehet egyházközségének Nőegyletéhez. És nyugodtan elmondhatja, hogy egy törekvő ifjú megmentéséről van szó . .. és tíznaponként egy tápláló ebédről. Még a mai nehéz időben is kibírható. Emberi szívek, nyilatkozzatok meg, ne hagyjátok az árvát, a szerencsétlen elveszni! Az embermentés munkája legyen mindnyájunk legszebb hivatása! Igen gyakori, különösen télen, hogy a szegény gyermek ruha, vagy cipő hiánya miatt nem járhat istentiszteletre. Elmondjuk négyszemközt a jobbmódú gyermeknek,: Kérd meg szüléidét, kinőtt ruhádat, cipődet ne sajnálják a sápadtarcú, kisebbnövésű osztálytársaidtól. A nagy gond milyen könnyedén megoldódik. Nemcsak az igény lett kielégítve, de' alkalmat adtunk a legszentebb emberi érzés: a felebaráti szeretet gyakorlására is! Sokszor egy ilyen segítéssel a szegény gyermeknek állandó pártfogót találunk. Tanítványaink nagy hajának a lenyi- ratása is lehet fontosabb feladat a val- lástani lecke elmondatásánál. Milyen jól esik a gyermeknek, amikor tisztálkodása, fürdése felől érdeklődünk. Ezekből a kérdésekből atyai gondoskodásra következtetnek és meg érzik a szívnek feléjük való sugárzását. Ha csak tehetem, a szegény tanulónak, akiben jóakaratot látok, még ingyenes „instruktorát is szerzek jótanuló tanítványaim közül. Felsőbb iskolákban a tandíj kérdése, ill. kifizetése is a bizalommal kezelt ügyek közé tartozik. Kinek mondhatná el a szegény tanuló, ha nem a vallás- tanitó-íelkészének, hogy szüleinek nincs még kenyérrevaló sem? Kinek mondja el önvizsgálatainak tusakodásait, nyugtalanságának okait, családi körének panaszait, az élet mostohaságának ezerféle körülményeit? Az intő szó, a bajokat megláttató figyelmeztetés, a dorgálás, a helyesen alkalmazott dicséret mind-mind eszköz a nevelés szolgálatában. Nekünk pedig jobb, erkölcsösebb, becsületesebb embertípusokat kell nevelnünk édes magyar hazánk, evangélikus anyaszentegy- házunk szolgálatába! A vallástanító-lelkész munkájának legelismerőbb jutalma tanítványainak a bizalmában van elrejtve. Sokszor olyan kérdésekkel, kérésekkel jönnek elő, hogy minket is nagy feladatok elé állítanak. Hosszas lelki töprengés, lelkiismeretfur-' dalás kíséri egy-egy kérdés megoldását. Hátha másképpen megoldva jobb lett volna... (Folytatjuk.) Olvasd és terjeszd a Harangszót! Beteg katonáink kozott. Valami egészen más világ a polgárélet és a katonaélet. Ahogy valaki felvette a katonaruhát, rögtön más, kötelező parancsok alá került, hogy például csak az utcán való minden egyes másik katonával szembeni tisztelgést említsem. Ez a „más“ kétszeresen kiütközik a katonakórházakban, a beteg katonák között! Eddigi, polgári kórházlátogatásaim rám mintha azt a hatást tették volna, hogy az egészség erejével léptem át a küszöböt, de ott a sok beteg látása, panaszaik meghallgatása „legyöngítettek“ engem is. Most azonban, hogy hetek óta a sebesült katonák termeit járom, pedig közöttük azután igazán vannak „súlyos“ betegek, az eddigiek alapján mintegy „előlegeztem“ magamnak az előbbi „gyengeséget“, rágondolva súlyos sebeikre -és a velük járó testi kínokra, s íme itt meg az törtpnt velem, hogy a sebek nyilaló fájdalmait, vagy csak az átkötések, meg a néha hetekig tartó sorozatos operációk minden „elevenbevágó“ keserveit keményen álló, róluk egyszerűen beszélő betegek között felerősödtem magam is! Más világ ez: kemény, férfias, katonás világ, még a betegágyon is ... * Délelőtt 10 óra felé járom a termeket. Húsz-harminc amputált beteg az egyenes sorokba állított, tiszta vaságyakon, kellemes melegben. Itt ketten sakkoznak, ott hárman az ördög bibliáját forgatják, a negyedik ágyon Andersen mesés-kötet, a következőn Pékár Attiláját olvassa a lábbadozó. Emitt jóízűen fogy a hazai, amott az ágy fölé behajlított asztalon vígan szalad a papíron a toll, készül haza a levél... A túlsó sarokban folyik a csendes beszélgetés, a másik teremből áthallik a hangos rádió lő órás híradása... És minden ágyról nyugodt arcok néznek reám; nincs jajgatás, sopánkodás, panasz, inkább egy kis magyaros virtus íze úszik a levegőben ... A protestánsok itt is, ott is feljebb emelik fejüket, ahogy elhangzik a vigyázz, s bemutatkozom. Nyújtogatják már a kezüket is: én is az vagyok, Főhadnagy Ür, itt vagyok, Tiszteletes Ür! Ha lehet, két ágy köré, legtöbbször a nem járó-beteg ágyak mellé, összegyűlünk hatan, tízen. Előveszem a Bibliát, részükről is előkerül néha egy Üjtestá- mentum. Rövid ima után felolvasom a napi Igét, 5—8 percnyi időre kifejtem, ismét imádkozunk. Kiosztom az evangélikus és református újságokat, legutolsó úrvacsorázásuk után; otthonuk, családjuk, otthoni lelkészük felől érdeklődöm. Magam is evangélikus lévén, különösen, ha evangélikus az illető, legtöbbször ismerem a helybeli lelkészt! Megkérdem, tud-e lelkésze a sebesüléséről, voltak-e fent már a hozzátartozók, jöhetnek-e nőegyesületi látogatók, miben lehetek magam is segítségül? És most jönnék a feleletek: ekkor kérünk úrvacsorát, imakönyvet kérünk ... Régóta nem kaptam meg a hadirokkant illetményemet... végrehajtották a feleségemet elmaradt egyházi adómért... tessék megírni Rőzse lelkész úrnak Nyíregyházára, hogy itt vagyok; magam nem látok, ott maradt az egyik szemem...
