Harangszó, 1942
1942-11-29 / 48. szám
384 HXRANÖS2Ó T942 noveflib'ef 29. Az egyetemes közgyűlés Budapesten, Egyetemes egyházunk november hó 20-án tartotta évi rendes közgyűlését Budapesten D. Radvánszky Albert báró egyetemes felügyelő és D. Kapi Béla püspök elnöklete alatt. Előző napokban — mint a Magyar Értesítő jelenti — a különböző bizottságok, egyháztársadalmi szervezetek és egyesületek gyűlései voltak nagyszámú résztvevők élénk érdeklődése mellett. Az Evangélikus Papnék Országos Szövetségének közgyűlésén az elnöklő D. Raffay Sándorné annak szükségét hangoztatta, hogy a papnék siessenek a nélkülözők és elhagyottak segítésére. A közgyűlésen kívül konferenciája is volt a Szövetségnek, majd szépen sikerült szeretetvendégsége, melyen művészi számok keretében Sostarec Ferenc szabadkai lelkész tartott előadást. Külmissziói iskola Magyarországon. A Misszióegyesület erőteljes külmissziói munka gondolatával foglalkozott, örömmel vette tudomásul, hogy a testvér református egyház által létesített külmisz- sziói iskolában, mely most kezdte meg működését, a hat növendék között egy evangélikus is van. Az Országos Tanáregyesület gyűlésén Bánkuti Dezső tanügyi főtanácsos, budapesti leánygimn. igazgató elnökölt, Hittrich Ödön ny. főigazgató és Rezessy Zoltán tanár pedig előadást tartott. Az Országos Tanítóegyesület gyűlésén Somogyi Béla elnöki megnyitójában a nagy tanítóhiányról és annak megszüntetéséről beszélt. Többen értékes előadásokat tartottak. Mind a Tanítóegyesületnek, mind a Lelkészegyesületnek a konferenciája, ill. Tavaszi áradat. Történeti regény a magyar reformáció korából. Irta: Mohr Gedeon. (Folytatás.) Hebbig bizonytalanul kereste tekintetét. — Le kell aprítani a lázadókat! Dobay félvállról intézte el. — Nincs itt lázadó egy fia sem! Csak egy gyermek, aki az apját siratja, hanem, ha már fölkapaszkodtak idáig, hadnagy uram, jöjjenek közelebb. Lám a jó falusiak tüzet is gyújtottak. Megmelegedhetnek. Kemény már az éjszaka októberben! Hebbig és legényei engedelmeskedtek is, nem is. Annyi azonban bizonyos, hogy kardjukat visszataszították hüvelyébe. — Na már most! — fordította meg Dobay paripáját. — Vezess, fiam! — intett az „istenes ember“ gyermekének. — Hadd nézzem meg az édesapádat! András szó nélkül eredt a nyomába. Sokan éreztek úgy, mint ő. Császári katonánál még a halott ember is jobb társaság. — Erre! — mutatta az irányt vezetőjük. Lekanyarodtak az oromról. Egyenesen a szekerek útjára. Alig kőhajltásközgyűlése előtt közös úrvacsorázás volt a Deáktéri templomban, melynek szolgálatát Kuszy Emil losonci esperes- lelkész végezte. Lássa meg a világ, hogy testvérek vagyunk... A Lelkészegyesület gyűlését a gyengélkedő Raffay Sándor püspök elnök helyett Németh Károly alelnök vezette, aki megnyitójában a testvéri szeretetnek tettekben való megnyilatkozását sürgette. Lássa meg a világ, hogy testvérek vagyunk — mondotta, hangoztatva a szeretetmunkának, diakóniának a szükségességét, s a lelkészeknek munkaközösségbe való tömörülését. Részt- vett a gyűlésen Saarisalo finn egyetemi A 300 éves finn biblia ünnepén ősi finn bibliát nyújtottak át Mannerheim vezértábornagynak. Magyar Erő lelv. nyira már kezdődött is a falu. Apró, szalmazsuppos kunyhók. Utca nélkül, rendetlenül szanaszétszórva. Amerre elmentek, asszonynép ácsorgott a léckerítés mellett. Mintha csak vasárnap délután volna. Végre megállt a fiú. — Itt vagyunk! — jelentette. Bizony, ez a viskó sem volt különb a többinél. Hosszú ereszbe nyúlt le róla a szalmatető. Mögötte tágas akol tömbje sötétlett. A bejáratnál szomszédasszonyok siránkoztak. Odabenn pedig, az egyetlen helyiségben, silány olajmécses viaskodott az éjszakával. — Hozd csak közel a világot! — ugrasztottá Dobay a fiút. S az jött is. Ott feküdt az „istenes ember“ szokott heverőjén. Keze a mellére kulcsolva. A szeme zárva. Értelmes, okos arcát a halál megnyújtotta. Dobay közelebb hajolt hozzá. — A halálbarázda! — mutatta a kék gyűrűt a nyakán. — Valami zsineggel fojtották meg. — Az ám! — borzadozott András. — Ugyan miért? — Miért? — türelmetlenkedett a gróftíszt. — Én is éppen csak azt szeretném tudni! — Nem volt valami haragosa? —: vetette föl András a gondolatot. — Haragosa? — méltatlankodott a fiú — mindenki szerette. Soha senkihez tanár, aki jelenleg hazánkban tartózkodik, valamint a református lelkészegyesület képviseletében D. Vasady Béla egyetemi tanár, aki az ORLE üdvözletét tolmácsolva a közös ügyért való küzdelemről szólt, amit vállvetve kell vállalni. A finn Biblia pontos mása. Fizély Ödön titkári jelentése és a MELE témáinak kitűzése után Túróczy Zoltán püspök tolmácsolta a finn lelkészek üdvözletét, akiknek gyűlésén volt alkalma előadást tartani s bemutatta azt a Bibliát, amelyet finnországi útjáról hazatérve a finn testvérek ajándékként küldtek s amely az eredeti 300 éves finn Bibliának a hasonmása. Megemlítette a püspök, hogy a finn testvérek között felmerült a 11. finnugor lelkészgyűlés gondolata s mihelyt a körülmények megengedik, meg fogják azt valósítani. Mi történt 100 év alatt? Erről hallottunk részletes tájékoztatást a Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézet közgyűlésén Ziermann Lajos elnök részletes beszámolójában, hálásan emlékezve a 100 éves jubileumát ülő Gusztáv Adolf Egyesületről, amely az első olyan egyetemes intézmény volt, amely összetömö- rítette a világ evangélikusait, magához ölelve kezdettől fogva minket, magyarokat is Ez az Egyesület ezalatt a 100 év alatt közel 7000 gyülekezetei támogatott, 3000 templom, imaház, torony, 1000 iskola, több mint 1000 papiak, konfirmandus otthon, árvaház, diakonisszaház építésénél működött segítségével közre. A 100 év alatt 640 nagymagyarországi evangélikus és református gyülekezetei segélyezett négymillió márkával. A Magyarországi G. A. Gyámintézet idei gyűjtése több mint 50.000 pengő. A nagyszeretet adomány kb. 4000 pengőre emelkedett. Fontos megbeszélést tartottak az ifjúsági vezetők, kiknek gyűlésén megnem akadt rossz szava. Az Isten embereként becsülte mindenki. Még a nagyurak is. Maga prédikátor urunk is. Nagyon sokra tartotta! — dicsekedett az apjával. — Dévay Biró Mátyás uram? — A nevét nem tudom! — rázta fejét a fiú. — Az a prédikátor úr, ott Kassában, aki tavasszal érkezett, s aki új életet hozott nekünk. — Azt mondod, szerette apádat! — töprengett a gróftiszt. — Az igazat mondom, nagyuram! — bizonykodott a gyerek. — De apám- uram is csak azt tette, amit ő rendelt. — Ügy! — bólintott Dobay. De, hogy hozzá mit gondolt, ki nem mondta. András közelből tekintett az „istenes ember“ arcába. Amint így elnézte, visz- sza is emlékezett rá. Több ízben látta barátjával. S Dévay hosszabban elbeszélgetett vele. — Gróftiszt uram! — egyenesedett föl egyszerre, kezében papírlapot tartott. — Hol találta azt kegyelmed? — nézte Dobay. — Itt! — mutatta András a halott dolmánya hajlását. — Csak a csücske látszott ki alóla! — S kegyelmed azonmód kihúzta! — Ki! — intett András. Dobay hosszan szemlélte. — Olvassa csak! — bökött szemével Andráara. (Folytatjuk.)
