Harangszó, 1942
1942-11-22 / 47. szám
33. évfolyam. 1342 november 22. '47. szám. Alapította: KAPIBÉLA üuíeiúl! Luihf’-Kil*«ti4|. Masialanlk mini» luirn», »illáidét tnaé* alatt VÉttWtaakéat > KIS UARANONZd. Beolvadt lapoki HS5-Uii ■ Én'icr-.íf. 93>*-fcr» * fnivlükl i.ut'ur 842-ísn ■ Lelki Msrmat. A Harangiad izerkeaztö - kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi - tér 2. ‘ Eliflaatéil árai aagyadévra 1 P 21 ftlléi, félévre 1 P U fillér, •gy évre 4 f 9t fillér. Caoportoi kflldéeael 10%-oe kedveméai. Amerikába egéis évre 2 dollárt as utódállamokba hi évre 1.60 C Poataeiekkaaáaűai 30.12t. Nagy felelősség. Monda Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk, azért a ti bűnötök megmarad. Ján. 9, 41. Jézus arra mutat, hogy azoknak, akik Isten kijelentésében növekedtek fel, abban járatosaknak kellene lenniök. Ezt a követelést a keresztyénekre alkalmazva megdöbbentő igazságra jutunk: nekünk keresztyéneknek más életfelfogást kell vallanunk, és egészen más életmódot kell folytatnunk, mint azoknak, akik nem mondhatják magukat keresztyéneknek. Nézem az embereket és látom, hogy nincsenek annak tudatában, mivel tartoznak a keresztyén mivoltuknak. Életnézetük nem fakad krisztusi forrásból, hanem legfeljebb amolyan megtisztult pogány felfogásból. Hitüknek nem azt vallják, amit Jézus Krisztus vallott és tanított. Tele vannak ősi és modern pogánysággal, sok esetben babonával. Imádkozó életük sokszor üres szokás. Templomszeretetük gyönge. Erkölcsi életük pedig sok pogányénál alacsonyabb. Hát eny- nyiért nem érdemes keresztyénnek lenni! Ezek az emberek nem érzik a felelősséget azért, hogy keresztyénnek mondják magukat. Pedig komoly veszedelem fenyegeti a névleges keresztyéneket. Isten számon kéri tőlük is, mint mindenkitől, miben nyilatkozott meg, hogy Krisztus nevéről nevezik magukat? Jobb lesz e számonkéréskor a pogányoknak a sorsa, mert azok semmit se tudnak Krisztusról. őket más mértékkel méri Isten, mint minket keresztyéneket. Tőlük nem kívánja meg azt, amit tőlünk megkövetel. Vigyázzunk azért és gondoljunk arra, hogy Isten megítéli, milyen felelősséggel hordoztuk a mi ke- resztyénségünket és akkor Mit használ keresztyénségem, Ha nem aszerint élek, Ha nincs igaz kegyességem, Az egyik az ítéletnek a könyve, a másik az életé. „És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva. Majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve.“ (Jel. 20, 12.) Két rendkívül izgalmas könyv. Az elsőben pontos jegyzék ebben a világban való életünkről. A másikban örökéletre eljegyzettek nevei. Mindkét könyvet mélységes titok fedi. Éppen ebben rejlik reánk nézve ezeknek a könyveknek veszedelme. Az a veszedelem, hogy könnyen vesszük, mivel hozzáférhetetlenek és nem tekinthetünk bele. Másrészt megszokott közönynyel és fásultsággal igen hamar feledésbe merítjük. Ajánlom figyelmedbe az első könyvet. Lehetséges, hogy igen kellemetlen dolgot és orcapirulást jelent, azok miatt, amik a könyvbe életedből eddig bekerülhettek. De inkább vállald ezt a kellemetlenséget és orcapirulást most, mert akkor még igen örvendetes dolgokat tudhatsz meg és annak a könyvnek felütésekor sok mindentől megmenekülhetsz. Annál nagyobb balgaságot nem is tehetnél, mintha nem akarnád tudomásul venni, vagy szépen elhalogatnád. Ezzel ideig-óráig mentheted magadat, de meg nem menekülhetsz tőle. Ha te nem akarsz szembenézni vele, majd És vétkezni nem félek; Ha szívem földhöz ragad, Feledem szép célomat, S azt, ki értem ment halálra. Csak nyelvem s nem éltem áldja? M. J. szemed elé tartja Isten. Akkor nem lesz kitérés. Ugyancsak figyelmedbe ajánlom, hogy ettől nem menthet meg még a halál sem. Sok ember a halált mint megváltást emlegeti. Igen, megváltás, de csak ennek a világnak nyomorúságaitól. Valójában pedig pecsét életedre, mely ezután már változhatatlan Isten ítélete napjáig. Ahogyan ez a halál lepecsételte életedet, úgy kell Isten elé állanod annak a könyvnek megnyitásakor. Azért egész életedre, de különösen a megpecsételésnek, azaz a halálnak erre az órájára arra a könyvre való tekintettel igen figyelmesnek kellene lenned. Hogy mi lesz a porladó testtel, az nem a te gondod. írva van, hogy még a tenger is kiadá a halottakat, akik benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak. A többi az ítélettevőnek gondja. Te örülj annak, hogy ezt jóelőre megjelenti és félj annak az órának rettenetességétől. Ha valami biztonságérzeted volna és azt mondanád, hogy neked nem kell tartani attól a könyvtől és ami írva van felőled, felhívom figyelmedet még valamire. Az ítélő nemcsak ezt a könyvet nézi és ami abban írva van, hanem nézi azt a másik könyvet is. Ha az előbbiben nem volna is reád nézve semmi fenyegető, még mindig nem lehetsz biztos dolgodban. Az a döntő ugyanis, be vagy-e jegyezve a másik könyvbe. Ha nem volnál, nem Két könyv.
