Harangszó, 1942
1942-02-01 / 5. szám
S3, évfolyam. {§42. február t S* szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonol: Juliimul. Luthar-Sz&vatiég. ‘líKjeUnlk mlndín vilirnip. ng«*n malltktat t*né» «lati ■ «Untanként o KIS HARANQSZd. Beolvadt lapok: 93*»-bBn c Jöjjetek énboziim 938-ban a felvidéki Luther. 942-ben a Lelki Harmat. A HarangazA azerkesztA-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Kllliietéel árai aagyadévra 1 P 21 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P M fillér. Csoportos kflldéssel 10%-os kedvesaaéay. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba *4 évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30.52* Mária és Márta ! „Mária Jézus lábaihoz leülvén hallgatta Jézus beszédét — Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban." Lk. 10, 39—40. Máriát és Mártát nem szabad egymással szembeállítani, mintha az egyik helyesen, a másik meg helytelenül cselekedett volna. Ök ketten együtt mutatják mindnyájunk számára a helyes utat: miként kell betölteni mennyei és földi hivatásunkat egész lélekkel. Mindegyikünk kettős elhivatást nyert Istentől. Hív a földi élet kötelessége — és hív az örökélet keresésének parancsa. És ennek a kettős elhivatásnak sohsem szabad ellentétbe kerülni egymással. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené!“ A magyar példabeszéd szerint Imádságfalva és Dologfalva egyaránt tönkrement, mert Imádságfalván csak imádkoztak, Dologfalván meg csak dolgoztak! Meny- nyei és földi hivatásunknak összhangban kell lenni. A baj ott kezdődik, amikor az egyiket a másik rovására akarjuk kijátszani! Ha mégis azt kérdezed, hogy kettős élethivatásunk közül, melyik a sorsdöntőbb — egy feleletet adhatok: égi elhivatásunkból kell erőt meríteni földi hivatásunk hűséges betöltéséhez! Itt is érvényesül a_ Krisztus törvénye: „Keressétek elő-' szőr Istennek országát és az ő igazságát és ezek mind megadatnak néktek!“ Mert ahhoz, hogy valaki jó édesapa és édesanya lehessen, belső lelki erőre van szüksége. Ahhoz, hogy valaki jó tanár, tanító, ügyvéd, pap, miniszter lehessen, megint csak olyan szent, belső hevülésre van szüksége, mely diadalra vezeti. És nem ugyanezt kell-e mondani az iparos, a föld- iTiívc.', a fa’.u.'i kovácrmc.'lcty vc^y a számadó juhász földi hivatásáról is? Nem csak testi erőre, hanem mindenekelőtt lelki erőre, alázatosságra, hitre van szükségünk, amely jól látja, hogy sáfárok vagyunk! És ezt a belső erőt honnét kaphatnád? Onnét felülről, Istentől. Szorgalmas Márta akarnál lenni, aki hűségesen betölti élethivatását? Légy előbb Mária, aki leült Jézus lábaihoz, hogy hallgassa annak beszédét! — Istent kereső Mária akarsz lenni!? Légy szorgalmas Márta, aki hűséges kötelességteljesítéssel bizonyítja, hogy Istennel jár. Mária és Márta szolgálata együtt és egyszerre dicsőíti a mi mennyei Atyánkat. Felfelé és előre! BIzonyságíevés. A hívő keresztyénnek feladata, legmagasztosabb hivatása bizonyságot tenni Krisztusról. Akármilyen állást töltsön be, akármilyen foglalkozású legyen: minden sorsot, rangot egy magasabb egységbe foglal a Jézusról való bizonyságtevés. Nembeli, korbeli, társadalmi, vérségi, faji ellentét ebben oldódik fel s egyenlítődik ki. Amint a szivárvány különböző színei egybeolvadnak s adják a világosságot, meleget sugárzó, életet, áldást fakasztó napnak a fényét: úgy lesz az élet is áldásos s boldogságot nyújtó és biztosító a Krisztusról való hit- és szeretetteljes bizonyságtevésben s bizonyságtevés által. Mert amint Krisztusban lett, — illetve csakis őbenne lehet és lesz! — eggyé zsidó és görög, szabad és szolga, férfi és nő: azonképen csakis ő általa ismernek a gyűlölködő, bosszút szomjazó emberek és népek egymásban testvérekre s a róla való bizonyságtevésben tudnak az ökölbe szorult kezek imára kulcsolódni s megbocsátó szeretettel egymásba simulni. A tanítványokat az tette a Jézusról való bizonyságtevésre képesekké, mert — mint Ő maga mondotta róluk — kezdettől fogva vele voltak. Három éven keresztül vele jártak; hallották beszédeit, látták j cselekedeteit; tapasztalták jóságos j szívének, isteni hatalmának megnyilatkozásait, csodáit; s ezek által meggyőződtek messiási, Istenfia voltáról. Mi is csak akkor tudunk róla bizonyságot tenni, ha keressük vele az állandó érintkezést, kapcsolatot s mellette hűséggel kitartunk; ha mi is felismerjük benne az egyetlen Közbenjárót, Megváltót ,s meggyőződésünkké érlelődik az, hogy nincs senkiben másban üdvösség. Ezért vezetjük hozzá már a gyermekeinket; ezért igyekszünk a szívükbe oltani a Krisztusban való hitet s a Szentlélek által megerősíteni, megtartani ebben az igaz hitben. Hogyha már a mai nemzetség nem tud, legalább ők tegyenek és tehessenek majd bizonyságot Krisztusról, s ebben a bizonyságtevésben egyengessék a jobb jövőnek az útját. Hogyha már nekünk nem adatott meg, ők érhessenek egy szebb, békésebb, boldogabb korszakot. — A gyermekeket a Krisztusról való bizonyságtevésre képesítő vezetésnek, oktatásnak pedig betetőzése, koronája a konfirmáció, mely éppen mostanában indult meg, vagy veszi kezdetét mindenütt. A lelkipásztorok, tanítók s gondjaikra bízott kis seregnek „füves legelőkön és csendes vizekhez való terelgetésével“, a szülők, presbiterek megfelelő pél-
