Harangszó, 1942
1942-09-27 / 39. szám
m. HAftANÖáSÓ sabbra értékelte a munkát és mindenkinél jobban szerette a munkást: Krisztushoz. Végül: magyar. Ez azt jelenti, hogy nem nemzetközi szervezkedésről van szó. Ez a szövetség izig-vérig magyar s célja: magyarabbá is tenni a protestáns munkásságot. Mit akar tehát? Belevinni politikába, gazdasági életbe, üzemekbe, gyárakba, dolgozókba, munkaadókba, munkarendszerekbe és bérpolitikába az evangélium szociális üzenetét. Újszerű szóösszetétellel röviden ezt mondhatnánk: a szövetség célja a dolgozó magyar protestáns társadalom szociális evangelizációja. A munka közvetlenül az egyház- községi csoportokban folyik. Ennek tagja lehet minden dolgozó férfi vagy nő, akár szellemi, akár fizikai munkás. Az egyházközségi csoport bibliai munkát végez, előadásokat rendez, polgári iskolai tanfolyamot szervez, szakembereTavaszí áradat. Történeti regény a magyar reformáció korából. Irta: Mohr Gedeon. (Folytatás.) Dobay összeharapta a fogát. Dörömbölő léptekkel haladt át a Csermely patak vizére ácsolt pallón. Andrással nem törődött. Mintha nem ismerné el tárgyaló félnek, vagy méginkább gyanúsnak találná az utolsó megjegyzést. Hátha kulcsnak szánta a magiszter az ő leikébe. De azt ugyan senki meg nem tudja, hogy ő miként vélekedik. Egyedül az ő dolga, akarja-e a Margitka pusztulását, vagy sem. A magiszter ártatlan szívvel búcsúz- kodott a mindinkább távolodó „messze- látó“ szőlőtől. Annak most teljes nagyságában kerekült ki alakja az acélkék égre. Oldalán a színes gyümölcsfák és a búbjára nőtt rozsdásodó erdő vígan mosolygott vissza rá. — Mária, Mária! — változott zenévé benne az emlék: a lányka bogárszeme, az elvarázsolt természet és egy vígan csipogó kis madár éneke. — Menjünk! — rántotta vissza maga mellé a gróftiszt. András botladozva került ismét az oldalára. — Mátyás úr is ott lesz? — érdeklődött. Dobay bosszúsan rántotta meg a vállát. — Tőlem kérdi? Kegyelmed lakik a húgomasszony tisztes özvegyi hajlékában! A magiszter nyelt egyet és elhallgatott. Kétoldalt az északi előváros apró fakunyhói tűntek elő s az út végében, mint valami tágra nyilt torok ásított szürke kőboltozatával az északi városkapu, Jöttükre bárddal tisztelegtek a két állít be szociális, orvosi és nevelési tanácsadásra, szociális intézményeket létesít, karitászt gyakorol stb. A munkásszövetség nevében a felsőbb egyházi hatóság engedélye alapján a közeljövőben kopogtatni fogunk az egyházközségekben. Már most kérjük: ne zárják be előttünk az ajtót. £)r gegen András a munkásszövetség társelnöke. A. szeretet munka megbecsülése és értékelése jutott kifejezésre abban a jubileumi ünnepségben, melyet a németországi evangélikus egyház a bétheli szere- tetintézmények 75 éves évfordulója alkalmából rendezett. 75 évvel ezelőtt vette át Bodelschwingh Frigyes Béthel vezetését és nagy hitével, szeretetével olyan óriásivá fejlesztette, hogy ma az egész világon ismert a neve. A hatalmas porkolábok. Mintha ez lett volna a jeladás, vészes harangzúgás hömpölygött velük szembe az utcán. Dobay uramnak elakadt tőle a lélegzete. — Csak nem... — nyitogatta a száját tanácstalanul — csak nem a húgomasszony? András jóindulatúan nyugtatta. — Október estszálltára harangoznak. — Nem egyébre? — pislogott a gróf tiszt. András karon ragadta a nagyurat és sebes mozdulattal vonszolta a nagytemplom felé. — Mátyás úr! — bökött előre magyarázatért szemöldökével. A piactér két oldalán sietve nyilt meg kapu, kapu után. Ünnepies tartású csoportok verődtek össze és szertartásosan vonultak harangozás irányt. Közöttük egyenletes járással szikár, barna ifjú haladt. Egyszerű fekete ruhája nem új. Szürke szemei a nagytemplom csip- kefinom csúcsíveire tapadnak. De látni rajta, hogy tekintete befelé fordult. Mintha a leikével tanácskoznék. Az em- I berek tisztelettel nyitnak előtte utat. András ebben a pillanatban érte utol. — Mátyás! — szólította meg. Az ifjú lassan szembefordul vele. — Igen! — derült fel alig észrevehetően sovány arca. De lehet, hogy ez csak a szürkület acélkékje volt, mely rátapadt és élesen rajzolta ki céltudatosan hajlott sasorrát. — Megvan! — dicsekedett András és álmodozó kék szeme diadalmasan mosolygott. — Majd megmutatod! — bólintott a társa. — Most is elmondhatom! — fészkelődön a tanító buzgósága. De a fiatalember erélyes marokkal csillapította a vállán. szeretetvárosnak sokezer lakó ja, iskolája, saját ipartelepe, sokféle üzeme, gyára, gazdasági telepe, műhelye van. Ennek a városnak érdekessége, hogy a lakói csaknem mind betegek, főként epileptikusok s mégis csaknem mind dolgoznak és tehetségüknek megfelelően foglalkoztatva gyógyulnak. Akit a szíve a szeretetmunka felé vonz, az Béthelben láthatja, hogyan lehet a krisztusi könyörület szolgálatában az élet nyomorultjai között szeretetet gyakorolni, az élet elesettjeit felemelni és Krisztust szolgáló keresztyén életre nevelni. Hazánkból sokan megfordultak a szeretetnek ebben a városában és sok indítást hoztak magukkal a szeretetmunkának hazai földön, magyar evangélikus egyházunkban való gyakorlására. A bétheli jubileumra gondolva hálával telik meg a szívünk Isten iránt, hogy evangélikus egyházunknak egy nagy ember hite és szeretete ___________1042 szeptember Yt. — Majd! — mozdult meg a szemöldöke. Dobaynak elhalkult a hangja. — Ne háborgassuk prédikátor uramat — indítványozta. Mátyásnak csattant a szava, ahogy vele szembefordult. — Vagy inkább a kegyelmed útja sietős! — Miért? — ámuldozott a nagyúr bájos ártatlansággal. Mátyás előtt sietve szerelte le szokott gőgjét. — A kegyelmed húga Csuka Péterné asszony! — Az! — ismerte el a gróftiszt. — Még most is keresztezi kegyelmed útját! — Mátyás uram az ő oldalán van? — védekezett és vágott egyszerre Dobay. De a fiatalember nem tért ki egyenes irányából. — Oda tart-e, vagy sem? — szúrt át tekintete a másik védekezésén. — Oda! — tartotta Dobay szilárdan a talajt talpa alatt. — De annak csak Isten dicsérete után kerülhet a sora. — Ügy! — fordult el tőlük Mátyás. Az északi kapu felől szekerek gördültek a főtérre. Vasalt kerekük harci sikongással kelt bírókra az egyenetlen gránit kövezettel. Robogva kanyarodtak a hátsó utcáknak, hogy mielőbb színbe kerüljenek a mészárosok és kovácsok sikátora felől. András izgatottan tekergette a nyakát. — Megjöttek — állapította meg sokkal lelkesebben, mint a körülmények kívánták — itt vannak a szünetelők! Még az istentiszteletre is beérhetnek idejére! Dobay nem figyelt rá. — Nagy dolog az! — bólogat a saját gondolatához — nagy dolog, hogy köztünk él Dévay Biró Mátyás uram! (Folytatjuk.)
