Harangszó, 1942
1942-09-06 / 36. szám
83. évfolyam. 36. szám. AU|IUIIai KAM BALA Klá-bra. Li|taUMomi Qunlntúll Luths*-8zt*«ti4t. M«[j«linlk mlíidtn vasárnap. t«HH MllttHt tt'ÍT alatt Utkatanklnt > KIS UARAH08Z«. Beolvadt lapok: «36-k«n a Jojjatak «1:11021*» 33“ kan * fllvldákl Lothar »*2-b«n a Lelki Harmat. Í942 szeptember 6. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Űr a ml oltalmunk! A lafaalaiA liiarüatalá - klaááklrdalu •YOI II., Katáit - tár I. ElifliBtéal árai BBgyadéTt« 1 P 21 fillér, félé™ 2 P 40 fillér, egy évr« 4 P 80 fillér. Caoportoi kflldétial 10%-ob kedvezmény. Amerikába egéez évre 2 dollár; az utódállamokba *4 évre 1.60 P Poatacsekkazámla: 30.521. Betegség és bűn. „Imé meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!“ János 5, 14. Nem minden betegség a bűn következménye. A szombatnapon meggyógyított s születésénél fogva vak ember esetével kapcsolatban az Úr világosan megmondja, hogy „sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, hanem hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai“ (János 9, 3). A betegséget tehát adhatja Isten abból a célból is, hogy az például az ö dicsőségét szolgálja! Hogyan, miképen? Ügy, ha az, aki benne szenved, a betegség elhordozásával, türelmével, hűségével bizonyságot tesz arról, hogy „sem élet, sem halál“ nem szakíthatja el Isten szerelmétől. Vagy úgy, hogy az illető Istenhez fordul, s odaadó könyörgése, állhatatos hite által meggyógyul s visszanyeri régi egészségét. Vagy az is lehet, hogy a beteg hozzátartozóinak alkalom a betegség arra, hogy hitükkel, Istenhez fordulásukkal legyenek előttük és mások előtt nyilvánvalókká az Isten dolgai, nevezetesen, hogy ő az életnek és a halálnak, de a közbeeső betegségnek is az Ura és parancsolja. Lehetséges tehát, hogy valaki nem egy bizonyos bűnéért betegszik meg, s nem bírunk összefüggést megállapítani az illető életmódja, lelkiélete és betegsége közt. A keresztyén embernek óvakodnia kell attól, hogy különösen embertársainál, amidőn betegek, mindenáron meg akarja állapítani az ösz- szefüggést betegségük és esetleges bűneik között. Akármint is van azonban, akármennyire sikerül ebben a tekintetben tisztán látnunk, a legfőbb kötelességünk betegség idején, hogy Istennel való viszonyunkat szemügyre vegyük. Mert akár egy bizonyos bűn büntetése, akár nem, betegségünk mindenképen azt a feladatot rója reánk, hogy fokozott mértékben Istenhez fordítsuk lelkünket. Különösen érthetővé teszi az elmondottakat ha a betegség és bűnei közt feltűnően nyilvánvaló az összefüggés. Amikor világosan érzi, tudja az ember, hogy ha ezt vagy azt nem követte volna el, nem esett volna mostani betegségének kínjaiba. Ki ne vette volna már észre, hogy akár ő lesz beteg, akár szerettei közül valaki, hányszor az eszébe jut valami, aminek az elkerülése esetén a betegség se következett volna be. Ebből azután — főleg ha másokról van szó sok lehetőség nyílik a szemrehányásra, vádaskodásra, holott itt már az az egyedül helyes, ha az ember belátva bűnösségét, odafordul Ahhoz, aki a bűn hatalmát egyedül képes megtö-rni, az Ür Jézus Krisztushoz. Az Ür Jézus Krisztus, de egyúttal sokszor azoknak az imádsága is, akik őt szeretik, visszaállíthatja a beteg egészségét. Erre napjaink története nem egy példát szolgáltat, s felébreszti érdeklődésünket az olyan bibliai tanácsok iránt, mint amilyet Jakab apostol levelében olvasunk: „Beteg-é valaki közietek? Hívja magához a gyülekezet véneit és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget és az Ür felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki“ (Jakab 5, 14—15). A mai evangélium szerint az Ür egy olyan betegnek adta vissza egészségét, aki már 38 év óta szenvedett. Elképzelni is alig birjuk, micsoda öröm tölthette el az illetőt. Nála azonban kifejezetten bűn volt a betegség mögött, s ez a bűn idézte elő a betegségéhez Ür nem I RFFilRMinie tni Pwm a i is feledi el, hogy figyelmeztesse. Ezután ne vétkezzen, mert különben még rosszabbul lesz, mint előbb volt. Ha visszaesik régi bűnébe, visszatér a betegsége is, de fokozott erővel, úgyhogy új szenvedései nagyobbak lesznek, mint amilyeneket 38 éven át kellett elviselnie. Vissza esett-e, vagy sem, nem tudjuk. De azt érezzük, hogy az Ür olyat követelt tőle, amit az illető megtehetett. Nekünk ma nem egyszer az a hibánk, hogy arra gondolunk, mivel a bűntől egyedül az Úr Jézus szabadíthat meg, azért nekünk nem is kell törekednünk a bűntől való szabadulásra. Igaz, mi nem válthatjuk meg magunkat, de arra képesek vagyunk, hogy elveszítsük Isten kegyelmét köny- nyelmű, felelőtlen életünkkel, midőn nem törődünk Isten akaratával és parancsolataival. Ezért van az, hogy egy-egy evangélizációnak s más lelki megmozdulásnak sokszor olyan szalmaláng hatása van, nem egyszer pedig még mintha rosszabb lenne utána az emberek élete, mint azelőtt volt. „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok“, — mondja az Ür (Ján. 14, 15). Továbbá: „Miért mondjátok pedig nékem: Úram! Uram, ha nem mívelitek, amiket mondok?“ (Lukács 6, 46.) Nem azért van-e, hogy olyan rosszul megy neked, mert nem veszed komolyan, hogy az Ür csakugyan urad, akinek a parancsolatát teljesítened kell? Nem ezért van-e a sok betegség életedben s szeretteid életében, mert nem vagy engedelmes követője az Úrnak, a te Uradnak s nem tartóztatod meg magad a bűntől? Dr. Vető Lajos. Adjatok, mert bármennyit adtok is, ők többet adtak értetek. Biztonságot, vért, életeti ^
