Harangszó, 1942
1942-08-30 / 35. szám
HARANGSZÓ 1942 augusztus 30. Csengey Gusztáv szobra. Most avatták fel Miskolcon. A kongresszus meghívóit a Szövetség szeptember hó elején küldi szét. Az egyházban nem úgy van: Ezt gondolom én, vagy te, vagy ő, hanem: így szól az Úr! Augusztinusz. alkalmasnak arra, hogy — szerencsére csúfos kudarcba füllt — támadásait megindítsa. Tegnap azonban már újra csend volt, csak ritkán dörrent fel, mint még ma is, egy-egy ágyú. De nem zavarta istentiszteletünket, úgy fogadtuk dübörgő hangját, mint orgonaszót, amely csak buzgólkodásunkat mélyíti el. Istentisztelet után sokat beszélgettem a bajtársakkal, szomorúan emlékeztünk meg az elesett testvérekről, az eltűntekről és sebesültekről. Aztán beszélgettünk a kegyelemről, amely ezekben a komoly napokban olyan csodálatosan megnyilatkozott nem is egy, de száz és száz esetben. Egyik testvér halkan, alázatos szóval jegyezte meg: — Bizony én is tudom, hogy itt járt közöttünk a csodatévő Krisztus. Ha nem járt volna itt, most nem ötvenen, vagy Szeptember 24-én: A református egyház egyháztársadalmi munkája. Előadó: Zásakaliczky Pál esperes. Hozzászólók: Járosi Andor esperes és Dezséry László egyetemi lelkész. A katolikus egyház egyháztársadalmi munkája. Előadó: dr. Halász Kálmán lelkész. Hozzászólók: Lie. Fizély Ödön esperes és dr. H. Gaudy László vallásoktatási igazgató. Mi tartozik az egyháztársadalmi munka keretébe? Előadó: Kemény Lajos esperes. Hozzászólók: Zászkaliczky Pál esperes és dr. Vácz Elemér vm. főlevéltáros. Ki végezze az egyháztársadalmi munkát? Előadó: Turóczy Zoltán püspök. Hozzászólók: D. Kapi Béla püspök és dr. Bencs Zoltán az O. L. Sz. elnöke. Szeptember 25-én: Az egyháztársadalmi munka egyházvédelmi része. Előadó: dr. Kékén András tb. esperes. Hozzászólók: Kuszy' Emil tb. esperes és Ajkay István földbirtokos. Az egyháztársadalmi munka kúltúrális része. Előadó: dr. Sólyom Jenő egy. ny. r. tanár. Hozzászólók: dr. Schu- lek Tibor tábori főlelkész és Kemény Péter vallástanár. Az egyháztársadalmi munka szociális része. Előadó: dr. Mády Zoltán keresk. isk. c. igazgató. Hozzászólók: Várady Albert lelkész és dr. Reök Iván kórházi főorvos. Az egyetemes egyházhoz benyújtandó határozati javaslat előterjesztése. Záróáhítat. Végzi D. Kapi Béla püspök. hatvanan, de talán ketten sem lettünk volna itt ezen a mai istentiszteleten. És elmesélte élményét és utána sorban, a többiek közül is sokan szinte ugyanazon lélekkel tettek bizonyságot Krisztusról. Szinte türelmetlenül várták, hogy a másik elhallgasson s aztán ők is szóhoz jussanak. Az első igy beszélt: — Még a múlt vasárnap történt, a támadás megindulásakor. Éppen riasztottak bennünket, hogy kivonuljunk az állásokba, már felkészülten vártunk az indulásra. Egyelőre azonban még csak készenlétben maradtunk. Beszélgettünk egy kis pad körül, én, meg két bajtárs leültünk a padra, a többiek körülöttünk. Tanakodtunk a jövendő események felől, figyeltük az ellenséges ágyú tüze becsapódásait, boldogan újjong- „tam fel, amikor elhúzott felettünk saját tüzérségünk egy-egy sivító, fütyülő lövedéke. Kezemben volt a golyószóróm, azt vizsgálgattam, tisztogattam is, Egyszerre egészen váratlanul lezúgott egy akna, közvetlenül oda a pad elé, a mi csoportunk kellős közepébe. Elgondolhatja, lelkész úr, mennyire megijedtünk, vagy talán arra sem volt már időnk, csak a következő pillanatban fehéredtünk el valamennyien és hült meg bennünk a vér is. Én hanyattestem a pádon, a golyószóró kihullott a kezemből, a többiek jobbra-balra tántorogtak, mint akik többet ittak a kelleténél. S amikor kicsit magunkhoz tértünk, akkor állapítottuk meg reszkető lélekkel a csodát. Senki nem sebesült meg közülünk. Az akna túl mélyre vágott a felázott talajban, egyenesen felfelé szórta szilánkjait. Egyetlen szilánk csapódott csak énfelém, az is a golyószórómat találta, tönkre is tette, de nekem magamnak semmi bajom nem esett azon kívül, hogy a szilánk, meg a légnyomás hanyatt vágott. Hát nem csodálatos? Én mindig arra gondolok, hogy Krisztus is ott volt közöttünk. Különben talán egy sem maradt volna meg közülünk, pedig voltunk vagy tizenketten, mint az apostolok. Ott van most is a kis tölcsér, amit az akna vágott, lemértük a pádtól a távolságát: egy méter és hatvan centire van mindössze tőle. Tessék jönni, nézze meg lelkész úr is! Rábólintottak a többiek is, valóban úgy volt. Nem tett hozzá egy szót sem a cimbora, ami nem igaz. Én magam is láttam a tölcsért. Valóban csak csodával lehet megmagyarázni azt, ami ott körülötte történt. Leültem a padra, a bajtársak meséltek tovább. Láttam rajtuk, jól esik nekik a szó, hallgattam figyelmesen. És hallgattam bizony újra, meg újra magam is csodálkozva. Csak még kettőt irok le a történetekből. Ha mind leírnám, amit hallottam, betelnék az amúgy is gyorsan telő naplóm. (Folyt.) Adjatok, mert bármennyit adtok is, ők többet adtak értetek. Biztonságot, vért, életet! Töredékek egy oroszországi naplóból. Közli: Sümegi István. 5 A csodatévő Krisztus közöttünk jár. .'.. Tegnap megint künn jártunk a vonalbeír legénységnél. Sajnos, a megelőző vasárnapon csak itt, a falunkban • tartottarri istentiszteletet, mert ott kint ; bizony veszedelmesen fellángoltak a harcok, a rrjuszka éppen vasárnapot találta gresszust rendez. A kongresszus prog- rammja a következő: Szeptember 23-án: Istentisztelet. Prédikál D. Raffay Sándor püspök. Megnyitó ülés. Megnyitót mond dr. Bencs Zoltán az O. L. Sz. elnöke. Egyház és állam. Előadó: D. Kapi Béla püspök. Hozzászólók: Németh Károly ■esperes és dr. Zsedényi Béla jogaka- démiai tanár. Evangélikus közösség. Előadó: dr. Bencs Zoltán. Hozzászólók: dr. Pass László tb. esperes és dr. Mády Zoltán ke- resk. isk. c. igazgató. A külföldi evangélikusság egyháztársadalmi munkája. Előadó: Wolf Lajos tb. esperes és Joób Olivér lelkész.
