Harangszó, 1942
1942-01-25 / 4. szám
1942. január 25. HAKANGSZÓ 27 nunk is kell a Krisztus lelkének diadalát. Nekünk a Krisztus mellett való szilárd megállás lehet csak életcélunk és feladatunk. Magyar- ország evangélikus népe már sokszor vívott harcot Krisztus igéjének diadaláért. Mi is ebben a harcban állunk. Hogy bennünk és általunk Krisztus igéje diadalmas lehessen, őrizzük meg hitünk tisztaságát, tartsuk távol egyházi életünktől a politikát és a hatalmi törekvéseket s legyünk és maradjunk alázatos és hűséges szolgái Krisztusnak, hitvalló apostolok, reményt hirdető evangélisták, mert meg van írva, hogy aki mindvégig kitart és mindenben megáll, az üdvözül.“ Halljuk meg a figyelmeztető szavakat s lássuk meg, vállaljuk a ránk váró feladatokat! A romániai magyar egyház szuperintendensét, A r g a y Györgyöt nemrég iktatták be a székhelyén, Aradon lelkészt hivatalába. Emelte, az ünnepély szépségét és jelentőségét, hogy a beiktatással egybeesett az egyházkerület 1938 óta először tartott közgyűlése s így résztvett azon annak teljes számú vezetősége. Argay szuperintendens részletes jelentést terjesztett a kerületi gyűlés elé a megszállás alatt maradt erdélyi magyar evangélikusság helyzetéről Isten mérlegére helyezve azt, majd a felelősség- tudatot ébresztő, lelkiismeret- rázó szavakkal ezeket mondotta: „Szeretném felrázni minden jelenlévő testvérem lelkiismeretét, hogy valamennyien rádöbbenjünk a szomorú valóságra, amelyben vagyunk és mind egytől-egyig rátegyük kezünket arra a munkára, amit haladéktalanul meg kell indítanunk és aminek irányelveit mi vagyunk hivatottak megszabni. Érezze mindenki a maga nagy felelősségét, aki egyszer itt van és vegye fontolóra, hogy Isten nem azért küldte ide, hogy költségvetést segítsen megszavazni és hozzászóljon egy- egy fellebbezéshez, vagy jelentéshez, hanem hogy megismerje az egyháza gondját, azt vigye haza, ■ mint a saját terhét, hogy afelett I otthon is gyötrődjék, mint a saját égető nyomorúsága felett és keresse belőle a kivezető utat, mintha a maga szabadítását keresné ... Meg kell teremtenünk a belmissziói munka összes munkalehetőségeit s Isten előtt való felelősséggel kell elvállalja mindenki az abból reáeső terhet.“ Nem kell ezeket a mesterséges határokon áthangzó s munAz alsólendvai evangélikus templom. kára hívó szavakat nekünk is meghallani?! Hazatért gyülekezeteink. Alsólendva. Alsólendván, amelyet 1500 körül Lindvának neveztek, a reformáció nyomai korán megtalálhatók. A reformációt a gróf Bánffy család pártfogolta. Első ismert lelkésze, Tőke Ferenc író is volt, Műveit, amelyek fennmaradtak, 1553— 1556 között írta. A tanító Rácz György volt ekkor. A második ismert-nevű lelkész Beythe István volt, a harmadik Kulcsár György, ki lendvai születésűnek mondja magát Előbb tanító, majd lelkész. Három művet adott ki Alaólend* ván, ahol akkor már evangélikua nyomda is volt. Az ellenreformáció vihara megsemmisítette nemcsak a környékbeli evangélikus gyülekezeteket, hanem az alsó- lendvait is. Háromszázesztendős sírjából csak 1903 szeptember 8-án támadt fel. (Akkor mondották ki az anyásítást.) A’ gyülekezetté való szervezkedés már Cipóit Rezső, a buzgó battyándi lelkész idejében indult meg, 1899-ben, amikor dr. Petrik Gyula ügyvéd, mint a filia felügyelője, saját lakását bocsátja rendelkezésre istentisztelet tartására. Vucskics Ferenc petes- házai buzgó egyháztag 1899-ben egy hét alatt bejárja a környéket és kb. 300 evangélikus lelket Ír össze. Az 1903. szeptember 8-ára összehívott közgyűlés Teke Dénest választotta meg első lelkészének, kit október 4-én iktatott be Vargha Gyula esperes. Ettől fogva vezettetnek az anyakönyvek is. Egészen 1908-ig a polgári iskolában tartották az istentiszteletet. Ebben az időben a gyülekezetnek több jóltevő.ie is volt. Első Balogh Árpád nyomdász Alsólendván, ki némi teherrel ugyan, egész ingatlanát a gyülekezetre hagyta. Ezen a telken épült fel 1906-ban a lelkészlak. Maid 1906-ban herceg Eszterházy Miklós öröktulaidonba adta a gyülekezetnek templom és iskolaépítés céljaira azt a telket, amelyre 1908-ban az iskolaterem épült,, mely egyúttal imatérem' is volt, valamint kántortakás. Erre a telekre épült 1931—34-ben a gyülekezet temploma is. A gyülekezet első tanítója Titán Iván volt, kit 1907-ben választottak meg. A gyülekezet már a kezdet kezdetén foglalkozik a templomépítés tervével. Az elhunyt felügyelő családja 1916-ban 170 koronás templomalapot létesít. A gyűjtés évről- évre folyik. Erre a célra 1917-ben Vucskics Ferenc és neje 1000 koronás alapítványt tesz. A reformáció 400 éves évfordulóján több mint 10.000 korona van már együtt. A nőegylet is pár ezer koronát gyűjtött össze. De a világháború vihara — sajnos — megakadályozta a templomépítést. Azután jött a kommunizmus s hogy a gyülekezet megmentse az iskolát az eltulajdonítástól, 1919. június 9-én kimondotta, hogy az imatermet csak istentisztelet céljaira használja s mint iskolát megszünteti. Azóta nincs többé felekezeti iskola. A kommunizmus csakhamar megbukott, de jött ennél is nagyobb csapás: 1919 őszén Alsólend- vát is megszállták a jugoszlávok. Az új határ kettészelte a gyülekezetei, a 700 lélekből 300 maradt itt. A jugoszláv hatóságok 1920 elején a kántortanítót, Gecsányi Lajost kiutasították. A lelkész helyzete is tarthatatlanná vált, úgyhogy 1923-ban lelkészi állásáról lemondott és Sandra távozott. A gyülekezet vezető nélkül maradt, mert a felügyelő, Petrik Rezső kanizsai mérnök sem gyakorolhatta a határ miatt jogait. Ebben a kritikus időben, 1923-ban válasz- tóttá meg a gyülekezet felügyelőjének Vukán Lajos alsólendvai vendéglőst, aki
