Harangszó, 1942
1942-08-09 / 32. szám
258 HARXNGSZ0 1942 augusztus i. 35 evangélikus és 18 görögkatolikus templomot romboltak le s 40 imaházat tettek hasznavehetetlenné. A többit világi célokra vették igénybe. Meggyalázott templomok, feldúlt temetők hirdetik: mi az egyház sorsa a szovjetben. Az észtországi szovjeturalom is rémuralom volt az egyház számára. Elhurcolt, bebörtönözött, megkínzott s legyilkolt egyházi tisztviselők vértanusága festi vörösre ezt az időt. Még nincs lezárva az észt evangélikus egyház veszteséglajstroma, de eddig is nyilvánvaló már HETI KRÓNIKA A Magyar Távirati Iroda jelenti: A szövetséges seregek keleti előnyomulása szüntelenül tart. — A nagy Don-kanyar- ban s átkeltek már a folyón. — Kuban vidékén megtörték a bolsevista ellenállást. — A volgai hajózás bombázása to- | vább tart. — Az angolszászok eddig majdnem 20,000.000 tonna hajóteret vesz- I tettek. — A Szovjetunió már elvesztette 1 hajó forrásainak túlnyomó részét. — Az angol partvidékek ellen erőteljes légitámadások voltak. —• Fokozódik a japán légitevékenység a Csendes-óceánon. i Győrujfalu. Az ifjúsági egyesület az építendő templom oltárára 4Ö0 pengős költséggel oltárfelszerelést szerzett s azt a gyülekezetnek ajándékozta. A feszületből s két' gyertyatartóból álló műremek Sima Andor győri iparművész alkotása. az, hogy 23 lelkész elveszett, többeket meggyilkoltak, 14-et Oroszországba hurcoltak, ezek között a volt püspököt, Rahamägit is, a fiatal lelkészeket katonai szolgálatra kényszerítették. A presbiterekből és egyházi elöljárókból 20-at gyilkoltak meg s ezenkívül még hiányzik közülök 150. 23 templom vagy leégett, vagy pedig egyéb módon pusztult el. Nagyon sok templom szenvedett kárt a hadi cselekmények következtében. Ezek között több történeti műemlék is van. IZ ESTHlZI ESZTENDŐ Szentháromság u. 10. vasárnap. Csel. 20, 17—38. Az efezusi vénektől búcsúzik az apostol. Bizonyságot tesz 3 évi köztük való munkája lényegéről. Szolgált. Egyedül az Ürnak. Könnyhullatás és kísértés között. Boldog örömmel tette ezt, mert telve volt a szive Krisztus iránti szeretettel. Neki is Jő gyönyörűsége volt az Clrnak szolgálata (Ján. 3, 34). Adni akarta mindenkinek a Krisztus evangéliomát. Kinek szolgálok én? Nem neheztelnek-e majd az enyéim, hogy mindenre tanítottam őket, de nem az Úrnak félelmére? Pálnak egy kérése van csak a gyülekezet véneihez: „Vigyázzatok magatokra és a nyájra“. Az Istennek drágán megváltott gyülekezetének egyetlen fegyvere a vigyázásban: az ige és az imádság. „Vedd a lélek fegyverét: imádságot és igét." Pált megsiratja a nyája. Vájjon nyugodtan tudok-e búcsúzni majd én is enyéimtől? Vigyáztam-e a lélek fegyvereivel magamra és másokra? Adjunk hálát: hogy szolgálhatunk az Ürnak, hogy az ő szolgálatára elhívott minket. Könyörögjünk: hogy tudjunk bizonyságot tenni mindenkor Róla. hogy mi őt szolgáljuk s így gondqt viseljünk magunkról, mieinkről, felebarátainkról. HÍREK Kunos Jenő misszionáriusunktól Hankauból távirat érkezett. Jól vannak. Felesége maláriában volt, de már meggyógyult. Körmend. Negyedszázados lelkészi szolgálata után július 26-án vasárnapi istentiszteleten búcsúzott el gyülekezetétől Zongor Béla lelkész, a vasi közép egyházmegye volt esperese, egyetemes egyházi főjegyző, m. kir. kormányfőtanácsos. A szorgos munkaidő ellenére a messze vidékről is felsereglett hívek nyája előtt a búcsúzó pásztor Mózes IV. könyve 6. rész 24—26. versei szavaival vett búcsút híveitől, áldotta meg szeretett gyülekezetét. Áldást kívánt az egész gyülekezetre: megkereszteltekre, konfir- máltakra, házasságot kötőkre, gyöngékre éppen úgy, mint akiket fájdalmas gyásszal örök nyugovóra kísért. Az Or őrizetére bízta gyülekezete gyönyörű templomát s a gyülekezet apraját-nagy- já.t, hogy közülök egy is el ne vesszen. Végül pedig a gyülekezet belső és külső életére mennyei áldásként az Ür Isten békességét kívánva, a szolgálatra való megbízatást visszahelyezte az Isten oltárának zsámolyára. Az ünnepi isten- tisztelet után a gyülekezet meleg és bensőséges díszközgyűlés keretében búcsúzott hűséges lelkipásztorától. A dísz- közgyűlést Kluge Pál gyülekezeti felügyelő nyitotta meg, maid a közgyűlés jegyzője Vörös Jenő körmendi tanító, sorra olvasta fel a távozó Zongor Béla esperes-lelkészt üdvözlő iratokat: dr. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő úr üdvözlő táviratát, D. Kapi Béla püspök úr üdvözlő iratát, melyben kiemelte a búcsúzó lelkésztársa és jóbarátja közel négy évtizedes hűséges lelkészi szolgálatát; 24 éves esperesi érdemeit, melyekkel a vasi közép egyházmegyét minta egyházmegyévé tette és fáradhatatlan közegyházi munkásságát, melyet az egyetemes egyház főjegyzői tisztének hűséges és odaadó betöltésében és mint az országos zsinat jegyzője végzett, utalva az egyházi törvények és szabályrendeletek alkotása terén egészen élenjáró munkásságára. A távozót az egyházmegye részéről pedig meleghangú iratban köszöntötte Rónai B. ANYA ÉS GYERMEKE. Tedd össze szépen a kicsi kezeidet És nézz az égre drága gyermekem, Gügyögő ajakad mondja el utánam: „Segíts meg minket édes Istenem!! Mert mióta elment, olyan árvák vagyunk Nincsen nálunk öröm, oly üres a ház, Ő meg azt írja, hogy: Valahol ott messze Egy nagy folyó parton hídfőre vigyáz.“ Fegyverrel a kézben ő is az égre néz, Mintha ott keresne s várna valamit; Drága gyermekünk az égbe küldött fohász, A jó Isten előtt most találkozik. Bízzál az Istenben, mert Ő lesz, ki nekünk Egyszer majd csak mégis visszaadja őt, Hogy együtt örülve felednénk a múltat S építhetnénk fel egy boldogabb jövőt. Add vissza, jó Isten, kérünk most Tégedet, A kenyérkeresőt, az édes apát, Hogy kérges tenyérrel, napi munka után, Velünk mondhassa el az esti imát. Kiss Lajos
