Harangszó, 1942
1942-07-19 / 29. szám
áá. évfolyam. 1942. július 19. 29. szám. Alapította! KAPI BÉLA 1910-bra. Laptulajdonoa: Dunántúli Luthar-uz6vdti*|« Mogjaler.llt mindem vasárnap. iMpytn ■•lléklit Un*« alatt látatlanként a KI3 MARANÜ8Z6. Beolvadt lapok; 035-aon a Jojjatoa e i búzáim 92- Un a f*lvlu»fcl Luther 942-ben a Lalkl Harmat. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES KÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk! A Haraagaaá 9 aiarkaastl - kladóklratalat GYŐR II., Patftfl-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba évre 1.60 P Postacsekkazámla: 30.526. A kenyér éríéke. A mag pedig kihajt és felnő, ő (a magvető) maga sem tudja miképen. Márk 4, 27/b. Istennek van egy állandó nagy csodája, melynek rejtélyét sehogyan sem tudja megfejteni az ember. Ennek a csodának a neve: élet. Fűben, fában, állatban és emberben ott van az élet, mégsem tudja a legnagyobb tudós sem megmondani, mi az? Még kevésbé tudja az életet vegytani műhelyében előállítani. A büszke ember, aki a tenger mélységeibe alászáll és felrepül a felhőkön túl, ez előtt a titok előtt tanácstalanul áll. Az élet-titok ajtajának kulcsát úgylátszik örök időkre magánál tartja az Isten és nem hajlandó azt az ember kezébe kiszolgáltatni. A mag, mivel élet van benne, kihajt, és felnő, de az ember nem tudja, miképen. Amilyen megfejthetetlen a természeti világban lefolyó élet, ugyanolyan titokzatos folyamat a lelki élet is. Az igehirdető hinti a magot, de a fogamzást és a növekedést az Isten adja. (I. Kor. 3:6.) Vonjunk le fentiekből néhány következtetést: Ha sejtünk is valamit a világmindenség nagy titkaiból, maradjunk alázatosak, mert még sokkal több van, amit nem tudunk, mint amit tudunk. Figyeljünk a hirdetett és olvasott ige-magra, mert Krisztus, aki azt mondta magáról, hogy ő az élet (János 11, 25) és akiről tanítványai is azt állították, hogy benne élet volt (János 1:4), a hirdetett és olvasott igén keresztül támaszt bennünk új, örökkévaló életet. Ki nem fejezhetjük, meg nem határozhatjuk, hogy az élet micsoda, de Krisztus által miénk lehet az élet. Harmati Béla.- -E lnéptelenedtek a magyar faluk és benépesedtek a magyar mezők. Az aratás szólította fegyverbe az itthon élő magyar embert. Élesek a kaszák, verejtékesek a magyar arcok, öröm táncol a szemekben, mert megérett a gabona az aratásra. Áldott idő, amelyikben felbecsülhetetlen értékek kerülnek minden magyar életébe. Nem magának aratja a kaszás a mindennapi kenyeret, hanem minden embertársának. Nem a saját kenyéradó gabonáját vágja rendbe, köti kévébe, és rakja kepébe az arató, hanem a tiédet is magyar testvérem, aki talán semmit sem látsz az aratásból. Ezért örül most mindenki ebben a hazában a magyar aratásnak. Kérdezd meg magadtól, hogy miért simogatod most szelíden tekinteteddel a kaszás magyart, miért örülsz annyira az aratásnak, mi értékesíti számodra a mindennapi kenyeret? Értékelteti a kenyeret a kenyér hiánya. Milyen sokan vannak ebben a hazában is, akiknek naponként ki kellett dekázniok a kenyéradagot, és amikor jó étvággyal elfogyasztották, szomorúan mondták rá, jaj de kevés volt. De nem lehetett nagyobbat szelni, hogy jusson is, meg maradjon is. Óvatosan szabályozták a kések pengéjét az édesapák, amikor maguknak szeltek, lemondtak egy-egy falat kenyérről az édesanyák, hogy több jusson a gyermeküknek, mert nem juthatott mindenkinek annyi kenyér, amennyire szükség lett volna, így értékesült a mindennapi kenyér, értékesítette a nincs. Igénytelenné tett bennünket a nélkülözés, és értékesíttette velünk azt a mindennapi kenyeret, amit eddig olyan természetesnek vettünk, hogy az asztalunkra kerüf|:-.~'$|í^wewynyivel jobb íze van most a kenyérnek, mivel kevesebb van belőle, mint kellene? Nagy ára van, mert pénzeddel nem tudod megfizetni, csak az igényeid lecsökkentésével tudod magadat megelégedetté tenni. Ne keményeid ezt a nehéz leckét, ne kicsinyeid azt a néhány falat kenyeret, aminek kicsinysége miatt más magyarnak is jutott belőle, ne félj a kenyérgondoktól, mert megint aratunk. Kevés lesz, de lesz, mert sorakoznak a kepék a magyar mezőkön. Te pedig becsüld meg jóbban a kenyeredet, mert annak minden falatja ajándék, amit Isten kegyelemből adott! Értékelteti a kenyeret a nélkülözhetetlensége is. Ha nincs kenyerünk, koldusnál is koldusabbak vagyunk, de ha megvan a mindennapi kenyerünk, akkor mindenünk megvan! Ezt a súlyos és kiélezett életfelfogást a kenyér nélkülözhetetlensége taníttatja meg velünk, mert mit éreznénk, ha nem lenne kenyerünk? Nem úgy arat most a magyar ember, hogy mennyi hasznom lesz az aratásból. Nem arra gondol, amikor termését betakarítja, hogy lesz már foszlós kalács, meg fehér cipó, hanem csendes imádsággal lépeget a kasza után és azért áldja az Istent, hogy menynyi nincstelen tudja majd mindennapi életszükségletét biztosítani az aratásból, mert a kenyér mindenkinek nélkülözhetetlen. Boruljunk le fejlehajtva az aratás Ura előtt és magasztaljuk öt jóvoltáért, hogy újra asztalt terít a nélkülözhetetlenből a nélkülözőknek! A kenyeret Isten értékelteti. A kenyér Isten nagy kegyelme számunkra. Azoknak is, akik ott küzdenek értünk a harcmezőn, hogy majd küldhetünk nekik kenyeret; azoknak is, akiknek Isten megenAz „élet“ csodája.
