Harangszó, 1942

1942-07-05 / 27. szám

m2, július 5, HXRXNG81U 217. Beledi, maglódi és szakony! honvéd- testvérek! őrömmel közöljük veletek, hogy gyülekezetetek a Harangszót ré­szetekre előfizette s irántatok való sze- retetét — az eddigi szép példákat kö­vetve — így is kifejezte. Érezzétek meg ebben, hogy itthon hétről-hétre gondol rátok a lelki édesanyátok. Csaták za­jában, otthontól, templomtól távol le­gyén lapunk olvasása lelki erősségetek! GondoliaK rám. Valahol messze, messze, Valahol magyar honban, Rám gondolt az Édesanyám Otthon a falumban. Könnyharmat volt két szemén Imakönyv a kezében, Pedig senki, csak egyedül Én voltam eszében. Én rám gondolt bizonnyal, Mert fölcsuklott sírása, Hisz én voltam álmainak Egyetlen virága. Egykor édesapámért, Értem sir, zokog mostan, Óh miért nem élhet egyszer Már ö is nyugodtan? Halk imájába mélyed S lecsillapul sírása, S aztán sóhajt: csak még egyszer A fiát meglássa. Zábolyi Béla. Híd az oitßon és mUcözöttUnlc. Igen tisztelt Kiadóhivatal! Tisztelettel az iránt keresem meg a Nagytiszteletű Kiadóhivatalt, hogy az ukrajnai magyar csapatok protestáns ve- zető-lelkészi szolgálatát március havá­tól kezdve én vettem át. Kérem a dr. Rácz főlelkész címére küldeni szokott 100 drb lappéldány címzését ekként mó­dosítani. Egyébként áldott szolgálat az, amit a Harangszó itt is betölt. Híd az otthon és mi közöttünk, valamint Isten­nel is összeköti a szívünk, lelkünk. Ezért érdemes az áldozatot meghozni, hogy itteni embereinknek rajta keresztül ál­dott szolgálatot tehessünk. Szerkesztő Urak munkájára továbbra is Istennek minden áldását kéri és Valamennyiüket sok szeretettel köszönti, katona bajtár­saim nevében is, atyafiságos köszöntés­sel: Dr. vitéz Bogár János protestáns vezető-fölei kész. Letakart kép előtt imád­kozott egy öregasszony. Eszembe jut az az idő, mikor csen­des téli estén a szomszéd Péter bácsi, avagy Mihály bácsi mesélt a muszkák­ról. Mi gyerekek örömmel hallgattuk az ő élményeiket. Egy-egy élmény el­mondása után csak kértük, hogy tovább meséljen. Sokszor, bizony el-elhalkult, amiből éreztük azt, hogy kellemetlen még arra is visszaemlékezni. Az idő eljárt és mi felcseperedtünk. Katonái lettünk a hazának. Egy szép na­pon jött a parancs, hogy bevagonírozni. Elindultunk, sőt arra járunk, hol a szom­széd bácsik voltak orosz fogságban. Az emberek, kik ebben a nagy országban laknak, eléggé megváltoztak. Művelet­len, istentagadó, s állatokkal együtt lakó nép lett. Nem csoda, hiszen érthető. Az orosz nép a bolsevizmus hatása alatt teljesen elhagyta ősi régi vallásos éle­tét. Szemtanúja voltam egy jelenetnek, mely örökké megmarad emlékezetem­ben. Bementem egy elhagyatott lakásba, több bajtársammal együtt. Gondoltuk, itt már nem lakhat senki sem. Az ajtó mögött a sarokba egy letakart kép előtt imádkozott egy öregasszony. Mikor meglátott minket, hirtelen elfordult és megijedt. Talán azt gondolta, hogy mi szintén nem imádkozunk, talán mi is elhanyagoljuk vallásunkat. Nem. Intet­tem a mellettem levő bajtársamnak, hogy nyugtassuk meg, hogy aki imád­kozik, azt mi magyarok nem büntet­jük; sőt ki Istenben bízik, az soha nem csalatkozik. Elővettem imádságos köny­vemet s megmutattam, hogy mi mindig imádkozunk s kérjük a jó Istent, hogy oltalmazzon és védjen meg mindannyiun­kat. Tovább mentünk, hogy célunkat el­érjük. Este, mikor mindannyian együtt vagyunk, úgy érezzük magunkat, mint egy család. Énekelünk s az énekszó köz­ben mindegyik hazagondol az otthon­lévőkre. Eszembe jut Péter bácsi és Mi­hály bácsi, az én gyermekkori szomszéd­jaim, kik megjárták ezt a nagy országot és talán a viszontlátás öröme után én tudok mesélni az élményeimről. Bízunk a jó Istenben, kihez száll minden ima, hogy nemsokára győzelemmel és egész­séggel léphetünk a szent ősi hazánk föld­jére. Előre is megköszönve maradok test­véri és bajtársi üdvözlettel: Ormosi Tibor karp. tiz. * Hálából ­a megtírsö lcegxelcmért. Nagytiszteletű Szerkesztő Ür! Kedves Barátom! A múlt napok egyikén feladtam a Harangszó címére 20 pengőt. Közlöm most ennek az összegnek a rendeltetését. Egy honvédbajtársam, Nemes Zoltán — Bobáról való evangélikus testvér — adta át azzal a kéréssel, hogy fordítsam Bib­liaterjesztésre és a Harangszó áldott szolgálatának támogatására. Erre a ket­tős célra küldtem be az összeget Nemes Zoltán szerény, de őszinte hálaáldozatául Istennek azért a kegyelméért, amellyel imádságait meghallgatta és az elmúlt napok nagy harcaiban életét megőrizte. A következő postával szeretnék va­lami kis közölni valót küldeni a Harang­szónak, naplótöredékeket, verset. Ameny­nylben megfelelnek, kérem a leközlésO- ket. És újból, szeretettel kérem a Harang­szót, hogy ha módjában van, küldjön el­memre katonáink számára imádságos könyveket. Mi itt bizony légióként csak imádságból élünk s olyan komoly napok tesznek próbára bennünket, amelyeken csak az imádság ereje és bátorítása se­gíthet át. Testvéri szívélyes üdvözlettel: Sümegi István ezredlelkész. * Katonáinknak Bibliát, imakönyvet, vallásos iratokat küldtek: Evang. Leány- egyesület Csurgó 20 drb. Üjtestamen- tum. Katonáinknak a Harangszót előfizet­ték, vagy Bibliára, imakönyvre adakoz­tak: Lugosy Gyuláné Isaszeg 1.50 P, Schneider Pál Budafok 2.—- P, Szabó Józsefné Nagyszokoly 2.— P, Szemeti Lajosné Nagyszokoly 1.— P, Becker Fe­renc Sárszentmiklós 5.—- P, N. N. Ta­polca 10.— P. BŰZ A FÖLDÖN. A dülőúton megyek álmodozva, Kalászok kétfelől, amerre látok, Mint tengerből színes kishajózászlók: Ki-kivillannak a búzavirágok. Ki-kivillannak kéken-pirosan, Megannyi színes jel a halk hullámon, Jeladások arról, hogy szép az élet És csendes tengeren a csendes álom. Kinyújtott kézzel csendesen megyek, Percig kezem a kalász feje-alja És áldón, mint az elsikló kalászt, A tűnő életet is simogatja. Reményik Sándor. ><xx»oc<x>occ0oc<x>o<>o<>ooocc< OLVASSUK A BIBLIÁT Isten célja a tízparancsolattal. Július 5. — Féld az Urat. — V. Móz. 5 : 19—30. — Isten megjelenése mindig félelmet ébreszt az emberekben. Amikor a tízparancsolatot adta, akkor is reszke­tett Izrael népe. E nélkül a félelem nél­kül nem venné komolyan az ember az Isten parancsolatait. A félelem egyik okozója a magunk gyöngeségének tu­data és Isten hatalmának megismerése. A másik okozója a büntetéstől való féle­lem. Isten komolyan veszi parancsolatait és annak minden jottáját számonkéri tőlünk. Július 6. — Szeresd az Urat. — V. Móz. 6 : 1—25. — Isten parancsolatainak megtartása feltételezi Isten szeretését. Jézus mondja: Aki szeret engem, az én parancsaimat megtartja. Szeretetet szere­tet szokott felidézni. Csak akkor szeret­hetjük Istent, ha előbb megérezzük, hogy ő mennyire szeret minket. De ha ezt megtapasztaltuk, akkor nem lehetünk to­vább tétlenségben. Egész érzésvilágunk­kal, minden gondolatunkkal és egész akarásunkkal arra kell törekednünk, hogy neki tetsző életet éljünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom