Harangszó, 1942
1942-07-05 / 27. szám
m. harangszó 1942. július 5. Hulló magyarság. A népfőiskola evangéliumi célja mellett kezdettől fogva a magyar lélek megromlása és a népi pusztulás elé akart gátat vetni. Az idei protestáns vezetőségi megbeszélésen különösen szívünkre nehezedett a szórványmagyarok sorsa. Gyakorlati intézkedések is történtek, hogy országunk határain belül idegen népek között élő magyar fiúk és lányok közül minél több juthasson el népfőiskolára és szívhassa magába a magyar megmaradás életerőit. Isten pénzügyei. A népfőiskolákon nem volt díjemelés. Egy hónapra ma is átlag 30—40 pengő fejenkénti részvételi díj esik. Ebből az összegből kellett fedezni a fűtést, világítást, ellátást, aíz előadók útiköltségét, stb. A mai időkben ez elképzelhetetlennek látszik. Mégsem bukott meg egyetlen népfőiskola sem. Isten mindig kipótolta a hiányt. Meg kellett látnunk, hogy a népfőiskola elsősorban nem pénz-kérdés, hanem a hitnek a dolga. Hajlék. Volt népfőiskola, amelynek gróf bocsátotta rendelkezésére kastéSzáll az ökörnyál. . . — Elbeszélés. — Irta: Rácz Sándor. (Folytatás.) —■ Ilyesmiről is beszélt egy előadónk. Azt mondotta, hogy sokan megfordítják Jézusnak azt a parancsát: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek is, ami az Istené!“ — Istent akarják kifizetni pénzzel — főleg aprópénzzel, — a hódolatot, imádást, alázatot meg a császárnak, azaz a földi hatalmasoknak adnák. — Hát mit adjunk az egyháznak, az Istennek? — Azt, amit a publikánus! Alázatot, bűnbánatot, buzgóságot! Adjuk oda a lelkünket a Krisztus igéinek! Ne maradjon üresen a helyünk a templomban! És ne csak ott legyünk evangélikus keresztyének, hanem az életünk minden megnyilvánulásában is, mindenhol és mindenkor! De ezt a tisztelendő úr sokkal jobban megmagyarázza. Most már egészen hallgatagon folyik tovább a munka. Talán áz ige is munkálkodik bennük. Arra riadnak fel, hogy Galambosi gazda ebédre szólítja őket. ö hozta el kocsival az ebédet. Egy vonalra igazítják a rendjeiket és sorba belevágják, állítják a kapáikat. Azok vigyáznak a krumpliföldre minden tartozékával együtt, amíg a szedők ebédelnek. ___,____ ly át, — a másik kicsi, barátságos parasztházat mondhat otthonának. Általában egyre több népfőiskolának van saját hajléka. Amelyiknek nincsen, a mai nehéz idők ellenére is bizakodva építési tervekkel foglalkozik. Hátvéd. Majdnem mindegyik népfőiskola mögött a népfőiskola barátainak áldozó és imádkozó közössége áll. Leginkább nem intézmények, hanem élő személyek, áldozatos és hívő emberek hordozzák a népfőiskolák ügyét. Az egyes népfőiskolák mögé tömörült hátvédben találunk egyszerű földműveseket és a középosztály kimagasló egyéniségeit egyaránt. A népfőiskolák előadói kara is egészen különböző társadalmi osztályokból tevődik össze: földművesek, tanárok stb. vannak közöttük. Róluk külön is el kell mondanunk, hogy minden díjazás nélkül, önzetlenül végzik fárasztó és úttörő munkájukat. A népfőiskolák áldott eredményeinek és csodálatos fejlődésének emberileg a legnagyobb titka a hátvéd imádságaiban és áldozat- készségében rejlik. Ezt semmi sem pótolhatja. Megindulnak tempósan a dűlő végére. Bizonyosan jól megéheztek, de mohóságot dehogy mutatnának! A Csöndes Miska meg egészen elmaradozna tőlük — nem látván még az ő ebédhozóját. De rászól a gazda: — Gyere csak, Miska, tartsál velünk te is! A feleségem átizent édesanyádnak, hogy ne vesződjön ebédküldéssel, kerül a mienkből. így csatlakozott szabadkozva, hálálkodva a Miska is. A Vera még rezzegeti őket: — Ejnye, de jó káposztaszagot érzek! No Lajos, most megmutathatjátok, hogy milyen vitézek vagytok! A gazda közben leemeli az ebédes kosarat, segítségül híjjá a lányokat, hogy tálaljanak. A leányoknak, meg még kettőnek tányér is kerül. Egyiket a Jóskának adják, a másikat meg a Ferenc bácsinak nyújtanák. De amint kiderül, hogy jóféle csibegulyás van a fazékban, akkor a legények tiltakoznak, hogy ők bizony nem esznek egy tálból a balkezes Tala- bér Pistával, mert akkor minden jó falatot annak a kanalába hajtanak. Még ha csakugyan káposzta lett volna! Így a Pista kapta az ötödik tányért. De azért nem járt rosszul. A Vera, meg a Mariska formásán megterítettek, az Etel meg osztotta a porciókat bőségesen, mindenki megelégedésére. A Jóska oda is súgta neki, hogy nem bánná, ha máskor is, mindig is ő tálalna neki. A gazda is végzett a kenyérszeléssel, két korsó friss vizet is rakott nekik, Ekkor aztán az Etel alkalHamis vágány. A protestáns, különösen az evangélikus népfőiskolák feladata, hogy a népfőiskolái gondolatot minden meghamisítástól tisztán tartsák. Az állam hivatalos kiküldöttei alig láttak a népfőiskolában egyebet a népművelés vagy a mezőgazdasági továbbképzés egyik szervénél. A katolikus népfőiskolák is eltérnek az eredeti gondolattól, amikor faluvezetőket akarnak kiképezni, e mellett nem adnak helyet az evangéliumnak. Mind a kettővel szemben mi nem engedhetünk az eredeti célból és feladatból. Nem tagadjuk, hogy a lelki megújulás, az élő, személyes Krisztus-hit a népfőiskola legfontosabb célja. Akiben ez a csoda végbement, annak az életében azután könnyen valósul meg a többi népfőiskolái feladat: az okos és célszerű gazdálkodás, ügyes gazdasszonyság, tudásszomj, a magyarság értékeinek megszeretése és szolgálat — nem vezetés, hangsúlyozzuk, hanem szolgálat — a családban, a faluban, a gyülekezetben: szolgálat az Istennek és népünknek. Tartsa az Isten népfőiskoláinkat, hogy soha le ne térjenek az útról. Veöreös Imre más pillanatban imádságot kezdett és olyan szépen belesodródtak azok is, akiknek már régen nem kulcsolódott ilyenkor imádságra a kezük. Valahogyan olyan természetesen esett mégis. Különösen, hogy a Csöndes Miska megjegyzi, hogy ő éppen úgy érzi most, hogy ő a Jézus nevében került ebbe a vendégségbe. Szó, ami szó —- Galambosiék krumpli- szedési ebédje — a pompás gulyás után még egy kosárnyi fahéjas tekercs — áldomásszerü lakomának is jól megfelelt, de az imádság mintha csak szent aga- pévá avatta volna. Szinte áhítatos csendben fogyasztják. Kanálcsörrenés is alig hangzik. A láttukon az jut az eszembe, hogy az áldomás és az áldozás szavak között csak egy betűnyi a különbség. Érdemes volna ennek a két szónak az egy tőből való eredetén eltűnődni! Valamint azon is, hogy az asztali áldás, az imádság a pogány áldomást szent áldozássá avathatja. S ezek a varázsszerek mindenkinek a rendelkezésére állanak. Ezt a csodát mindenki megcselekedheti. Az étel utáni áldásra már mindenkinek a kezei imára kulcsolódnak. Még a Ferenc bácsi bütykös ujja is. A gazda is köztük van akkorra már. Közben végiggyönyörködte a krumplitermését. S meg is mondja, hogy nem győzi csudálni, hogy ennyit kiforgattak már. Nevetve mondják neki, hogy ezt a Ferenc bácsi haragjának köszönhetik. Maga is velük nevet, mikor megérti,
