Harangszó, 1942
1942-06-28 / 26. szám
33. évfolyánl. 1942. június 29. 26. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luthir-tUiivaUig. Mtgjilanlk minim mirnap. Isigyin aulléklit tini« alett kéthetinként a KIS HARAN'1826 Beolvadt lapok: 335~e«tf aiOjJötO* ««.Laifttn 928-ban a ?«!vldas| Ljthnr 942-ben a Lslkl Marirat. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ö velünk, ki ellenünk? Az Űr a mi oltalmunk! A Harangszó szerkesztő - kiadóhivatalai GYŐR II.. Petőfi - tér 2. Előfizetési Ara: negyedévre 1 P 28 fillér« félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódálla- inukba évre 1.60 P Postacsekkszámla: 30.526. Mi vagy ? „Nem reptethetik el a hegyen épített város.“ Máté 5 : Í4/b. Néhány évvel ezelőtt, egy vasárnap, először jutottam ki egyik távoli, pár lelkes szórványunkba. Az istentiszteletet református testvéreink kis imaházában tartottam s a végén föltettem az egybegyült híveknek a kérdést: Kik vannak itt evangélikusok? Néma csend. Nem mozdul senki. Végre pár percnyi kényelmetlen hallgatás után a leg- hátulsó padban feláll egy férfi. Egyetlen lélek a mintegy negyven tagú istentiszteleti seregben. Elbeszélgettem vele, közben mások is odajöttek s lassan-lassan kitűnt, hogy rajta kívül még öten voltak ott evangélikusok, csak éppen — nem mertek jelentkezni. Nyugodtan mondhatnám azt is, hogy elbújtak. Sajnos, mindenfelé vannak ilyen bujkáló evangélikusok, akik bizonyos körülmények között nem mernek színt vallani. Ha idegen vallású társaságba kerülnek, ahol talán éppen minket bántanak, ügyesen meglapulnak, hogy észre ne vegyék evangélikus voltukat. Ha egyházunk megbízottai járják a falut s valami nemes célra gyűjtenek, letagadják, hogy ők is hozzánk tartoznak. Ha állásra, munkára pályáznak, megint csak elrejtik evangélikus voltukat, hogy káruk ne származzék belőle. Csakhogy az evangélikus ember nem bujkálhat ám! Isten az evangélikus embert „hegyen épített vá- ros“-sá tette. Hegyen épített városnak lenni pedig nagy dicsőség, mert örökös napfényben fürdik s uralkodik az egész vidék felett. Csak egy kényelmetlenséget kell vállalnia: Nem rejtőzhetik el senki szeme elől. Ha jóbarát jön, ha ellenség, a hegyen épített város nem bújhat meg. hanem már messziről megláttatok. Azért nekünk, evangélikusoknak úgy kell élnünk, hogy mindenki, az első pillanatra megláthassa rajtunk, hogy kik vagyunk. Legyünk hegyen épített város és nem föld alatt bujkáló vakondok. bedimzky Gyula. Finn gyermekek Magyarországon. Meg vagyunk győződve afelől, hogy országszerte nagy örömet keltett az a hír, hogy végre vala- hára komoly lépés történik a finn gyermekek hozzánk való jövetele érdekében: az Országos Luther Szövetség felhívást küldött a lel- készi hivataloknak, hogy hívják fel jelentkezésre azokat az egyháztagokat, illetve családokat, amelyek folyó évi augusztus hó 1-től kezdve nyolc hónapi időtartamra szívesen vesznek magukhoz vendégül 8—14 éves finn gyermekeket. Ebből a felhívásból arra következtetünk, hogy a finn gyermekek hozzánk való utazása már biztosítottnak tekinthető, ami minden esetre nemcsak megnyugtató, de egyenesen nagyon örvendetes dolog, nemcsak az evangélikusság, de az egész magyarság részére, amely oly szeretettel gondol Északon harcoló hős finn testvéreinkre. Sokan vagyunk, akik már régóta szorgalmaztuk ezt a finn gyermekakciót — már az első finnorosz háború idején is történtek ebben az irányban kezdeményező lépések — s szomorkodtunk amiatt, hogy már akkor a dán, svéd, norvég családok példáját követve a magyar családok nem tehették meg azt, amit szívok szerint olyan szívesen tettek volna. Azt véltük, hogy a háború befejezéséig nem is lesz már ez máskép. Itt járt azonban hazánkban a finn Lotta főparancsnoka: Lukkonen asszony és már akkor hallottunk arról, hogy szóba került a finn gyermek-akció ügye is. Amikor pedig tízezer német ifjú hozzánk jöveteléről adott hírt a napi sajtó, rögtön felvetődött a szívekben újból az a vágy, hogy jöjjenek hozzánk mielőbb finn gyermekek is. Hallottunk olyan gyülekezetről, melynek körében már annak idején száz család jelentkezett finn gyermekek vendégül fogadására s lelkipásztorukat azóta állandóan kérdezgették, hogy miért nem jönnek már azok a finn gyermekek? Tudunk olyan családról, ahol a szülőket szinte állandóan kérdezgeti egyik kicsi gyermekük, hogy mikor érkezik már meg a finn gyermek-vendég, akit szülei neki megígértek. Nem kutatjuk s nem kérdezzük, hogy miért kellett erre mostanáig várni, csak kifejezzük ismételten is, hogy nagyon örülünk annak, hogy most már a legjobb úton van a finn gyermekakció a mielőbbi megvalósulás felé Most azután az a legfőbb dolog, hogy jelentkezzenek is mielőbb azok a vendéglátó családok! Hadd jöhessen- hozzánk minél több finn gyermek! Hadd érezzék ezek a gyermekek s rajtuk keresztül az egész finn nemzet a magyar evangélikusság testvéri segítő szeretetét! Hadd találjanak a vendéglátó magyar családoknál meleg második otthont azok a finn gyermekek, kiknek talán épen édesapjuk áldozta oda az életét a haza