Harangszó, 1942

1942-01-18 / 3. szám

1942. Január 18. ff 2f Érdekes tapasztalatok­Egj zászlós hittestvérünk Írja : Az egész úgy kezdődött, mint egy szép kirándulás. Szép koraőszi időben a Kárpátok gyönyörű fenyvesein és a kies lengyel nyaralókon keresztül csakugyan annak is látszott. A nyaralók lengyel i vagy zsidó lakosai ugyan már régen el- | menekültek, de még meglátszott a haj­dani kényelem. Az ottmaradt lakosság közt nagyon kevés volt a lengyel értel­miségi. Ezek mind kedvesek és művel­tek voltak és majdnem mind jól beszél­tek németül. A lakosság túlnyomó része azonban „hucul“ és beljebb ukrán. Olya­nok, mint a mi ruszinjaink. A Zbrúz fo- lyóig, a lengyel-orosz határig, a vidék is hasonlított a mi Kárpátjainkhoz. Húsz hónap alatt nem volt módjában a szov­jetnek lényeges változtatásokat eszkö­zölni. Még az útszéli keresztek is meg­voltak. A szovjet-lengyel határon egy hatal­mas, római stílusú díszkapu fogadott bennünket. Felirata kifelé: „Világ prole­tárjai egyesüljetek!“ Befelé: „A Szovjet ledönti az országhatárokat.“ A kép érde­kességét fokozta a magyar utászok ál­tal épített híd és elszórtan a német hősi sírok. A vidék képe megváltozott. Csupa nagybirtok (kolhosz), jeléül annak, hogy Sztálin által 1928-ban megindított mező- gazdasági kollektivizálás (egységbefog­lalás) tökéletes sikerre vezetett. Mind­járt a határszélen nyomoréit viskók mel­lett gyönyörű, modern laktanya. Odább: a szántóföld közepén kétemeletes bér­kaszárnya. Béres lakások. Az út mentén mindenütt szétszedett traktorok hatal­mas tömege hirdette, hogy iparosodás terén rendkívül sokat alkotott a szovjet. A pusztítás mindenütt tökéletes. A gabona áll egyedül épen asztagokban. A harcok idején ugyanis még nem volt érett. De elcsépelni sem tudják egyen­lőre, mert a visszavonuló szovjet-csapa­tok a gépeket vagy elvitték, vagy érté­kes alkatrészeit kiszedték. — Nincs oly apró hid, amit épen hagytak volna. Gyö­nyörű hidak, viaduktok lerombolva. Még így is szép látványt nyújtanak. — Az utak a főútvonalak kivételével nagyon iosszak. Autóinkat minden fontosabb he­lyen javítani kellett. Egy-egy város lakosságának 50—60 százaléka, sőt néha háromnegyed része elpusztult vagy elköltözött. A polgári lakosok életét a német hatóságok igye­keznek a rendes kerékvágásba terelni. A kereskedelem is megindult. Élelmi­szer általában nem drága, kivéve egyes városokat, mint pl. ahol most is vagyok. Itt a télen biztos éhínség lesz, mert nincs szállító eszköz, mivel a várost el­lássák. A németek meg nem segítenek rajtuk a meg-megújuló merényletek miatt. Mostani árak: 1 kg kenyér 6—7 P., 1 kg burgonya 5—6 P., stb. Közszük- .‘égleti iparcikk alig kapható. Egyéb csecsebecsék pedig drágák. Egy karórát pl. 80—100 P.-ért lehet eladni. A hadifoglyok sorsa borzalmas, de I a viselkedésük is olyan. Az állat sokkal különb! Nevelés? Ilyen nincs. 10—15 éves gyerekek a mozi előtt ácsorognak, ciga­rettáznak és a végtelenségig szemtele­nek. Szomorú kép a szovjetparadicsomról! * Levél a Harangszónak. Tisztelettel és szeretettel kérem a Tekintetes Kiadóhivatalt, hogy nb. lapjukból 50—100 példányt alakula­tom részére rendesen küldeni szívesek legyenek. Ügylátszik, itt az oroszföld végtelen síkjain hamarább tanuljuk Is­tent megismerni és Benne bízni. Ügy várják az egyházi lapokat, hogy azt alig lehet szavakban kifejezni, pedig olvasni valójuk van éppen elég. Cím: Plachy Lajos prot. lelkész V/2. táb. kórház, Tábori posta 18. Szíves köszöntéssel Tábori posta 18, 1941. XII. 29. Plachy Lajos prot. lelkész. Lapunkat a kért példányszámban megindítottuk. * Katonáinknak a Harangszót előfizet­ték, vagy Bibliára adakoztak: özv. Szentpétery Gyuláné Maglód 1 P, Húber Sándorné Budapest 3.50 P, Evang. Leány­egylet Rábcakapi 4.80 P, Sigray Istvánná Szigetszentmiklós 2 P, özv. Kertész La- .iosné Várpalota 50 f., Trenka Györgyné Budapest 2 P, Oszkó Sándor Révfülöp 3 P, Mészáros Gézáné Bábonymegyer 2 P, Sólyom János Mencshely 10 P, Emődi Elemér Kecskemét 4 P, Bárdos Lajosné Celldömölk 5 P, Gerics Lajosné Bátaszék 5 P, Baji Józsefné Gyón 2.80 P, Markó Emma Salgótarján 1.60 P, Mesterházy Józsa Sopronbánfalva 5 P, Czuker Ilona Budapest 2 P. Bibliát, imakönyvet, vallásos iratokat küldtek: Horváthné, Pereces, naptár, vall. iratok. Balogh István esperes, Tata- tóváros, 1 Üjtestamentum. Veres Béláné, Kálmánháza, 1 Üjtestamentum. OLVASSUK. A KiíSuAT Kiknek lesz boldog újévük? II. A siróknak! Január 18. — Boldogok, akik sírnak. Máté 5, 4. Téved, aki azt hiszi, hogy minden síró boldog az ige szerint. Az Ür csak a bűneik felett sírókat nevezi boldogoknak és nem azokat, akik dü­hökben, bosszúságukban mást se tudnak tenni, mint sírni. Sem azokat, akik ha céljaikat máskép nem tudják elérni, sírásra fogják a dolgot és így próbálják meghatni az ellenkezőt és elhárítani a sokszor javukat akaró szülő, férj vagy bárki más ellenállását. Január 19. — Egy nő, mint boldog síró. Luk. 7, 36—50. Az asszonynépnél nagyon könnyen megy a sírás, de csak mint eszköz, amellyel céljait akarja el- j érni. A bűnös asszony sírása, amelynek Jézus is helyt adott, már nagyon ritka jelenség. Pedig csak a bűnös asszonyé­hoz hasonló forrásból buzogó könnyek slrójának boldogsága nem marad el, csak erre van vigasztalás az Ürnál. Ez persze nem a vétkezés hasonlóságát je­lenti, csak minden bűn megbánásának hasonló mélységét és tisztaságát kí­vánja. Január 20. — Egy férti, mint boldog síró. Máté 26, 69—75. A férfi népnél a sírás szégyen. Férfiatlanság. Rendes körülmények közt férfit sírni látni ezért egyenesen megrendítő. Nagy dolognak kellett történnie ott, ahol egy rendes férfi sfr. Itt is nagy dolog történt. Nem gyász, szerencsétlenség. Egészen más. Sokkal férfiatlanabb dolog, mint a sí­rás. Gyáva megijedés és emiatt Krisztu­sunk elárulása, megtagadása. És ez a legférfiasabb fogadalom ellenére, rövid néhány óra múlva Máté 26, 33—35. Ezen csak sírni lehet. Péter is ezt tette, de „keservesen síra“. Olvasd el a teljesség kedvéért János 21. fejezetét, de külö­nösen a 15—17 verseket. Január 21. — Egy nép, mint boldog síró. Nehemiás 8, 1—10. Ez a nép bűne miatt nagy nyomorúságra jutott és ab­ból alig hogy kiszabadult. Vezetője az Úr törvényét eléjük tárja. A törvény tükrébe nézve a maguk bűne és a múlt bűne tárul eléjük, amit még fájóbbá tesz, hogy a templom romjain kell állniok. Lehet ilyenkor nem sírni, egy nemzeti pusztulás romjain? Ez nem tö­meghisztéria. Ez nemzeti bűnbánat. En­nek nyomán új élet támadt Nehemiás idejében is. Máté 3, 1—12. Január 22. — Mikor az Isten Fia sir. Lukács 19, 41—44; Máté 23, 37—38; Já­nos 11, 33—45. Ha nagy dolog az, hogy egy férfi sírjon, akkor még megrendí- tőbb, ha az az Isten Fia, mert Jézus nem maga miatt, hanem miattunk sír. ő azokon sír és azok miatt, akiknek annyira kemény a szíve és a szemük annyira vak, hogy nem látnak maguk­ban és magukon semmi siratni valót. Az ilyenek részvétét is elutasítja. Jeruzsá­lem könnyei nem kellettek Jézusnak Lukács 22, 27—31. Lázár esetében a halál Nyomorúságában vergődő emberek iránti részvét fakasztja könnyekre az Urat. Január 23. — Sírás, amelyre nincs vígasztalás. Máté 25, 30. 22, 13. Akik nem akartak sírni itt, ahol vétkeztek és nem láttak siratni valót önmagukban; akihez hiába volt a Krisztus minden könnye, kínja, halála, gyalázata és dicső­sége, szeretete, türelme és irgalma, azok is sírni fognak, de vigasztalanul, fogcsikorgatva. Lukács 16, 19—31; Márk 9, 42—48. Január 24. — Ahol viszont minden könny letöröltetik és minden sirás, még a boldog sirás is megszűnik. Jel. 7, 14—17. A sírás, legyen az bár a bűnei­ből megtisztult ember hála könnye és mégis nagy gyötrelmek utolsó felvonása, sírva vigadás, a mi nyomorúságunk és törékeny voltunk jele. De mindez meg­szűnik az ígéret szerint ott, Annak kö­zelében, akinek jobbján ül a lelki sze­génységük felett síróknak vigasztalást ígérő Úr Jézus Krisztus: a Bárány. Torda Gyula. TERJESSZÜK A hadavoma^.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom