Harangszó, 1942
1942-01-18 / 3. szám
1942. január 18. « 19 talja, a harmadikat megalázza, a negyediket áttüzesítse, de mindegyiket egyformán, egyenletesen s mégis egyéniségének megfelelően egy nagy közösség átöröklött javaiban továbbnevelje és meggyarapítsa. Igehirdetésének missziói része is erre vonatkozik. Meg lehet állapítani róla, hogy a mai müveit ember áll a szeme előtt, a polgári osztály képviselője. Nem paraszt-evangélizátor és nem barokk udvari szónok, hanem annak a soproni, győri, a budapesti evangélikus társadalomnak a prédikátora, amelyik drága örökséget bír, de e javak iránt megközömbösödött, s az fenyegeti, hogy épen műveltségénél és szétszórtságánál fogva különböző és Idegen tudományok szelének martaléka lesz. Ezeknek kell tehát az evangélium örök tanításait, a Luther nagy történelmi bizonyságtételének fényében egy egyetemes magyar idealizmus világnézeti keretében megmutatni és kiábrázolni. Egy pásztor, aki nemcsak a lelki hatások művésze, hanem művészi lélek maga is. Milyen könnyen ébred a pásztor tilinkóján ezeréves ének, milyen gyakran felrajzik lelkében a mese, a vers, a dal csillagokról, pusztaságokról, hazavezető utakról, távoli párjáról, kies mezőkről, hús forrásokról. Mennyire érzik rajta, hogy a lelkét békesség tölti el, nincs benne zaklatottság és idegesség, elmélkedéseit nem zavarja ez a világ. Színes, nagyvonalú, sokáig tartó képekben gyönyörködhetik, tiszta, békés, kien- gesztelődőtt dallamok fodrozzák a lelkét. Kapi Béla is ilyen. Valaki azt mondta: Elveszett benne egy költő, egy elbeszélő, egy magyar szépiró. De csak a skatulyázó és műfajok szerint gondolkozó irodalomtörténész számára veszett el. A lényeget látó, a szellemet vizsgáló a lelki alkatokat értő és magyarázó ember előtt világos, hogy a Kapi Béla pásztorságá- nak mennyi vonzóerőt adott költői kedélye; igehirdetése mennyi színt, képet, hatást köszön annak, hogy ő művészi lélek s egész életformája, az, ahogy átmegy közöttünk, az, amit véghezvisz a szemünk láttára milyen megnyugtató egyenletes, mégis sodró- erejű epikája — a legnagyobb dolgokról éneklő epikája — egy olyan léleknek, akinek gondolataiban történelem és elmélkedés úgy vegyül és kavarog, mint a zöld ártól megáradt Dunában a virág és a hullám. Ez a kép nem volna teljes, ha nem említenők meg, hogy Kapi Béla, mindezek mellett is, nem valami zordon, prófétai egyéniség, nem egy úi Savonarola, szőrcsuhás, bűnbánati prédikátor, vagy mogorva, szófián iskolamester. Roppant erkölcsi komolysága mellett a legderiil- tebh lelkek közé tartozik. Különös adománya. hogy dolgokban és emberekben meglássa azt. ami mosolyra indít, de ez a mosoly mindig szeretettől sugárzik, meghatottságtól csillog, tele van észrevétlen megbocsátással, de észrevehető simogatással és felemeléssel. Ügy mutat rá kicsinységünkre, hogy általa nőttet; hibáinkra, hogy meggazdagodunk; mosolyog rajtunk úgy, hogy tanít és nevel, bírál és jutalmaz. A humora is pásztori humor. Családi életét megáldotta az Isten. Élete hű társa legrégibb és legjobb barátja. Hat gyermekével sok gond, de százszor több öröm részese lett. Drága unokáiból nagy ígéretek és jutalmazások mosolyognak feléje. Családja az ő legbensőbb, legkisebb gyülekezete, kiket a pásztor ölében hordoz. Igaz, sokszor le kell tennie őket a kezéből, hogy a századik veszendő után, vagy a legtávolabbi és legeihagyatottabb bárány után menjen. De családja így vesz részt az ő élete nagy áldozatában s azzal könnyíti terheit, hogy lemondó szívvel, a szolgálat örömével vállalja a nagy pásztor küldetésének árnyékát: azt, hogy kész szívvel nélkülözi, mikor mindennél jobban áhítja. Kapi Béla életműve: nagyméretű, sokoldalú, gazdag és nemes pásztori egyénisége, úgy amint kora történetében egy nagy szellemi erőrendszer termelő je* cs szétsugároztatója. Magva ennek a'. nagyszabású szellemi tüneménynek a hivő ember, akit az Evangélium foglyul ejtett és a Szent Lélek újjászült. E körül alakult ki egész szellemisége: a teológusnak és az Istentől elhívott nevelőnek az egyéni mivolta. Tanítását pecsétli egész élete: az ő keresztyén jelleme, amint családjában, egyházában és a magyar közéletben jelentkezik. Szellemének összhangzatos, felemelő és vonzó sugárzását, missziói dynamikáját összefoglalja és felfokozza hivatástudata és ezt betöltő csodálatos szolgálata. Mindez a ható, nevelő, vezető embertípusnak egyik bibliai formájában: a pásztorban felezhető ki a legtisztábban. Kapi Béla az evangéliumi világosságban járó magyarok egyik legnagyobb pásztora. Nemzedékében példaadóan első. A magyar evangéliumi egyházak anyagi javakban mindig szegények voltak. De adatott nekik rendkívüli gazdagság abban, hogy századokon keresztül nagy emberek: nagy szellemek és nagy jellemek bámulatos gazdagságát termeí- melték. Erkölcsi erőkben kaptuk meg hitbizományainkat és beláthatatlan latifundiumainkat. Ennek a csodálatos termőtalajnak ebben a nemzedékben egyik legáldottabb terebélye Kapi Béla pásztori egyénisége. Egy óriási hárs, tele virággal és madárdallal. Az egyes nemzedékektől Isten csak azt kívánja, hogy lássa meg vezetőjét és hallgasson a szavára. Ezzel tartozik a magyar protestantizmus Kapi Bélának, ezzel tudja őt méltóan ünnepelni s ezzel hálálhatja meg a benne vett nagy ■ a/ándékof. D_ RAVASZ LÁSZLÓ. Esztergom. Esztergomban, a magyar Rómában megkondult az evangélikus harang, megnyílt az evangélikus templom kapuja. Kegyelemből lett e templom, mint ahogy kegyelemből lett a gyülekezet is. 1924 nyarán volt az első istentisztelet Esztergomban. D. Kovács Sándor teológiai professzor szedte össze a szétszórt nyájat és gondozta fáradhatatlan szeretettel. Az isteni vetés szárba szökkent és 1936 elején megalakult az esztergom-dorogi missziói egyházközség. Szervezője Molnár Gyula m. s. lelkész lett. Miután a gyülekezet létét sikerült biztosítani, 1938 tavaszán a hívek elhatározták a templomépítést. Megajánlás útján havi részletekben kicsi számuk ellenére is jelentős összeget adtak össze, amit jelentékenven növelt a Kultuszminisztérium, Esztergom vármegye, Esztergom város, a Salgótarjáni Kőszénbánva Részvénytársaság adománya. Minthogy a pénz még mindig kevésnek bizonyult, a lelkész 1940/41 telén bejárta a dunáninneni kerületet és 4250 pengőt gyűjtött a templomra. Közben az ország minden részéből érkeztek adományok. Isten gondoskodott a szükséges építőanvagokról is, fgy az ősz folyamán elkészült a hajlék A nagy örömöt növelte Illés Sándor m. felügyelő és neje, aki a refofmáció napján haranggal örvendeztette meg a gyülekezetét. A templom felszentelése, a harang felavatása és egvben az első lelkipásztor beiktatása december hó 7-én volt. Az egyetemes egyházat dr. Träger Ernő miniszterelnökségi osztályfőnök képviselte. Jelen volt a vármegye főispánja, alispánja, a város polgármestere, a ref. egyházak, az egvesületek képviselete és a gyülekezet teljes számban. A templomszentelési D. Kovács Sándor püspök végezte, akit vitéz Barsi Leidenfrost Pál felügyelő a gyülekezet nevében köszöntött. A püspök Máté 11, 28—30 alapján tartott igehirdetése után megáldotta a templomot, a kegyszereket és a harangot. A gyülekezet első lelkipásztorát Molnár Gvulát, Magyar Géza esperes iktatta be Ielkészi tisztébe. Beköszöntő beszédében a lelkipásztor szólott az isteni gondviselésről, mely oly csodálatosan Esztergomi új evangélikus templomunk.
