Harangszó, 1942
1942-01-11 / 2. szám
1942. január 'ff. fi 13 lebbi nyelvrokonaink népi alkotása. Költészetükre jellemző a szavak változatos és párhuzamos ismétlése, mint pl. a következő kis versrészletben: „Hétnyelvű pusztító tüzet csinálok, Hatnyelvű vészes tüzet gyújtok.“ / A nyelvek rokonságára vet világot az 1937-ben megjelent osztják ábécés könyv képének egyik felirata: „Vei amp tálét hűl“, magyarul: „öt eh halat húz“. Bár obi ugor testvéreink kétszer akkora területen laknak, mint amekkora Nagymagyarország volt, a tudósok egybehangzó véleménye szerint mégis kihalásra ítélt nép. Erre ítéli őket csodaváró élhetetlenségük, tunya petyhüdtsé- gük és — nem utolsó helyen — a gyilkos szesz. Mindez azonban csak emberi vélemény. Az emberek és népek sorsát Isten tartja kezében. Jézus Urunk még a halott ifjú kezét is e szavakkal fogta meg: „Néked mondom, kelj fel.“ Ki tudja, Isten nem veszi-e. kezébe finnugor testvéreink sorsát ugyanezzel a kiáltással. Ki tudja, nem mi általunk akarja-e Isten Szent Lelkét elküldeni, hogy ezzel felébressze obi ugor testvéreinkben az életösztönt és megmutassa az élet útját. Addig is imádkozzunk ugor testvéreinkért és készüljünk fel arra, hogy meghódítsuk őket — Krisztus és az élet számára. Dr. Győrify Béla. Apró történetek. A bizalom öatö»a. Egy börtönből szabadult embert, kit mindenünnen elutasítottak, megfogadott egy gazda. A volt rab hűségesen dolgozott, de mindenkitől félrevonult s alig lehetett szavát hallani. — Egy napon így szólt hozzá a gazdája: „János, vigye el ezt az ötven pengőt a postára és adja fel!“ — Az ember tágranyilt szemekkel nézett gazdájára, majd így szólt: „Uram, talán nem tudja, hogy én sokáig börtönben ültem?“ — „De tudom“ — felelt a gazda. — „És mégis rám meri bízni ezt az összeget?“ — „Igen.“ — A volt rab szeméből kicsordult a könny, lehajolt s megcsókolta a gazda kezét. „Köszönöm — mondta — most érzem, hogy más ember leszek, mert van valaki, aki bízik bennem!“ Nem éget meg. <fe beszennyez. Tholuck tanár leánya egyszer egy kétes társaságba akart menni. Apjának, aki óvni akarta, így szólt: „Óh apám, nem fog az nekem ártani.“ — S a komoly apa feleletül egy széndarabot nyújtott neki. A leány nem akarta elvenni. — „Nem éget meg“ — mondotta az apa. „Azt nem, de beszennyezi a kesztyűmet“ — volt a leány ellenvetése. — „Látod — mondta az apa, — az a társaság sem okozza a romlásodat, de beszennyez.“ Az anyaország dicsérete. Fronton járt katonáink mesélik: Sokszáz kilométerre az édes hazától, az otthoni rögtől, idegen fajú és nyelvű ellenséges országban a legelső és egyben legnehezebb érzés az egyedülvaló- ság, az elhagyatottság érzése. Ügy érezzük, hogy teljesen elszakadtunk hazánktól. A kivándorlók érezhetnek így, midőn messze idegenben partraszállnak. Érthető, hogy milyen érzés a kintle- vők számára, midőn a tábori posta hozza hazulról az otthonmaradottak, szülők, testvérek, gyermekek és hitvesek aggódó és szerető sorait. Ünnepnap ez kint a fronton. A rokonok, hozzátartozók érdeklődése azonban természetes. Nem is erről akarunk megemlékezni, hanem azokról, akiknek nincs kint közvetlen hozzátartozójuk. S íme mégis minden héten zsákszámra jön hazulról az olvasnivaló: kiolvasott regények, képes folyóiratok „Olvasnivaló a katonáknak“ felirással. Páratlan örömöt jelent egy-egy kintlevő honvédünk számára, hogy szabad óráiban, midőn a test pihen, a hazai képeslapot forgathatja, amely talán épen az ő tetteit örökíti meg, talán épen azt a csatát írja le, amelyben őt kitüntették. Minthogy a küldeményeken a feladó is szerepel, megállapíthattuk, hogy hozzánk leggyakrabban Erdély városaiból érkeztek ilyen küldemények. Talán azért, mert még élénken emlékeznek arra, mit jelent a hazától elszakadva élni. Dunántúlról a kőszegi kislányok voltak a legszorgalmasabbak. Másik kapocs, mely kinntlevő honvé- deinket összefűzi a hazával, a rádió. Szomjas lélekkel vártuk a hazai híreket a rádió hullámain felcsendülni. A kiván- sághangversenyt állva szorongtuk végig egyetlen rádiónk mellett, hogy minél többen hallhassuk. Könnyes szemmel hallgattuk az édes magyar szót; hiszen OLVASSUK A BIBLIÁT Kiknek lesz boldog újévük ? I. A lelki szegényeknek.! Jaunuár 11. Mi a lelki szegénység? Róm. 7, 14—23. Tévednek, akik a szellemi korlátoltságra, magyarán: butaságra és együgyűségre gondolnak e szó hallatára. Ezt az utóbbit csak mások állapíthatják meg és veszik észre. A lelki szegénység bizonyítványát pedig az ember önmagáról állítja ki, ha Isten Lelkének világossága mellett látja meg a szívének indulatait, egyszóval a Biblia nyelvén: az óemberét. Az igebeli szegénységi bizonyítvány Pálé. — A tiéd talán más lehet? Január 12. A lelki szegénység mélypontja. Róm. 7, 24; 130. zsoltár 1—3. Nemcsak a gazdasági válságnak van mélypontja, de a lelki válságnak is. Ez a hozzánk szóltak: „Honvédek, kik a vártán álltok, vagy tábortűz mellett hallgatjátok közvetítésünket, a magyar haza izén...“ Tábortüzet ugyan nem gyújtottunk a repülők miatt, de lelkünk annál égőbben világított a sötét orosz éjszakában, abban az órában, midőn a hang felcsendült Budapest hullámhosszán. De ezektől függetlenül is, lépten-nyo- mon érezhettük többszáz kilométer mesz- szeségben is a szeretetnek, az értünk való aggódásnak és féltésnek hazulról felénk sugárzó érzését. Egyik héten megérkezik a magyar Rádió 50.000 drb cigarettáról szóló adománya, követi ezt a Magyar Kerékpáros Szövetség cigaretta-küldeménye a kerékpáros honvédeknek. Rendszeresen kapjuk a Harangszót, azután olvasatlan mennyiségben a Magyar Katonaujságot és a Függetlenséget: ezekből értesülünk arról, hogy a Vöröskereszt Egylet felhívása nyomán megmozdult az ország szíve és gyűlik honvédeink részére a szeretetcsomag. Honvédeink hálásak is a hátországi szeretetért. Ez a szeretet acélozza izmukat, a gondoskodás növeli kitartásukat, hogy méltókép állhassák meg helyüket az új keresztes háborúban az istentelen- ség ellen. Honvédeink ezzel köszönik, meg a féltést, gondoskodást és a szere- tetet! S. F. * Levél a frontról. Nagytiszteletű Lelkész Ür! A címemre küldött Harangszó december 14-i számait megkaptam s katonáink között szétosztva hálásan megköszönöm úgy betegeink, mint egészséges katonáink nevében. Rendkívül áldásos szolgálatot végez a Harangszó; nagy szükség volt már az evangéliumi szellemű sajtóra, amikor legfogékonyabb a szív, jól esik érezni az idegen földön, hogy odahaza ezzel is gondolnak ránk. Áldott új esztendőt kívánva vagyok kész híve Peti Zoltán tábori lelkész. lelki válság a lelki szegénység. Mélypontja pedig az, amikor az ember rájön, hogy tulajdonképen a halálban van. Milyen borzalmas volna egy reggelre arra ébredni, hogy körülöttem mindenki halott és magam is koporsóban aludtam. Hogy felsikoltanál. — Pál szavai és a zsoltáríró kiáltása ilyen felsikoltás, lelki szegénységre ébredés. Január 13. Egy király, mint lelki szegény. II. Sám. 11, 12; 51 zsoltár. Méghozzá „Isten szíve szerint való“ király Dávid és a legszörnyűbb vétkek egész sorozatának elkövetése után ébredt rá, nem is magától, hanem Náthán próféta nagyon találó hasonlatától, a lelki szegénységre. :— Hasonlítsd csak össze az 51. zsoltárt, ezt a szegénységi bizonyítványt Páléval és a magadéval. Január 14. A lelki szegénységi bizonyítvány legilletékesebb kiállítója. I. Mózes 8, 21; 14. zsoltár 3. Isten állította ki rólunk már régen. Ez pedig minden em-
