Harangszó, 1942
1942-04-12 / 15. szám
15. szára. Alapította i NAPI BÉLA mt-bca. LtptnUldonosi dunántúli Lutnar-8zf»iii>i(Magiaienik mludan vi'irntp inj»«n milléklat tanét alatt kéthatanként a KI8 MARANQS7.0 BaoWadt lapoki 935-ten a )J«tok énkozsAm 930-ban a tolvl4*k| Luthpr 942-ben a Lelki Harmat. 33. évfolyam. 1942 április 12. ORSZÁGOS EVANGÉLIXUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki ellenünk, Az Űr a mi oltalmunk! A Iáiul»« »•fkMill-klB««klTalala GYÖK II., PatAfl-tér I. £iétUat*ai árai tilyadatr« 1 P 2C (liléi. léiért* 2 P 40 fillér. t|y árra 4 P M 2lllér. Csoportot kftldéaaal 10%-oí kadTazaoény. Amarlkába agéas árra 1 dollár; az utódálla- sokba M évra l.M P Poatacsakkssámla 30,014 Egyház és ifjúság. Szeretsz-é engem? „Monda néki harmadszor is: Simon, Jénának fia, szeretsz-é engem?“ A feltámadott Krisztus mindenkinek felteszi ezt a kérdést. Kinek- kinek annyiszor, ahányszor szüksége van reá. Pétertől háromszor kellett Jézusnak ezt megkérdeznie, mert Péter háromszor tagadta meg Urát. Oh mily nagy kegyelem, hogy Jézus feltámadása után még találkozott a tanítványokkal. Különösen nagy kegyelem, hogy elő-v szőr Péternek jelent meg, aki ugyan a legkevésbbé volt reá méltó, de akinek a legnagyobb szüksége volt arra, hogy még egyszer szemébe nézhessen a megtagadott Megváltónak. Hogyan felelt Péter erre a kérdésre? Alázatosan és bűnbánattal. Beszélt ő már máskor is az Ür iránti szeretetéről, de akkor hangosan és elbizakodottan. Most azonban elcsendesítette őt a bűnbánat. Nagypénteken a keresztben látta meg igazán bűnei nagyságát. Nem magában bízott már, hanem Jézusban: Uram Te mindent tudsz.. Jézusnak a kérdése azonban nagyon komoly. Világosan megjelenti Péternek, hogy az ő szolgálata mártírhalált jelent. Beszélt már Péter egyszer szenvedésről is. Akkor nem volt hajlandó Jézusért szenvedést vállalni, most azonban boldogan indul el a szenvedés útján, egészen a vértanúhalálig. Mi ez a nagy változás Péter életében? Az, hogy nagypéntek töre- delme és húsvét diadala újjászülték őt. Nagypéntek és húsvét után hogyan felelünk mi Jézusnak? Hogyan szereted Őt? Joób Olivér. Évről-évre visszatérő panasz egyházunk életében, hogy egyház- községi közgyűléseinktől a hívek nagy része minden komolyabb indok nélkül távoltartja magát és így közvetlenül nem vesz részt az egyházközségi közakarat kialakításában.— Ezen távolmaradó réteg közé tartozik következetesen egyházunk fiatalsága is. Ennek a következménye azután az, hogy fiatalságunk nem közakaratot formáló tényező egyházunk és egyházközségeink életében. Nincs meg ifjúságunkban az összetartozandó- ság érzésének az a foka, amely egy nagyobb közösség, az egyházközség keretén belül, a közösség akaratát formáló, befolyásoló tényezőként tudná latba vetni az ifjúság akaratát. Pedig ezeket a közakaratot képezhető elgondolásokat megtaláljuk ifjúságunknál, csak megfelelő alakító és formáló kezek hiányában nem tud arra a magaslatra felemelkedni, hogy az egyházközségi közakarat kialakulására befolyást is tudna gyakorolni. Szervezetlen ifjúságunk az egyház- község keretén belül megnyilvánulható akarata. Hogy a francia császárnak, Napóleonnak a kedvelt hasonlatával éljünk, mint a bizonytalanul, amerre éppen lehet, szétfolyó víz, olyan ez az akarat. Pedig, ha a bizonytalanul szétfolyó és így inkább romboló, mint építő vizet, állandóan egy meghatározott irányba tereljük, akkor építő erőként tud fellépni és kipróbált energiaforrások hiányában új erőforrásként felhasználható. Ma, mikor minden közösség nemcsak megőrizni, hanem fokozni és meghatványozni igyekszik erőforrásait, egyházunk fiatalsága sem szerepelhet puszta ígéretként egyházunk életében. — Az új világ korszellemét az ifjúság, a nemzetek fiatalsága alakítja ki. Ügy a saját államunk, mint más államok életében is tanúi lehetünk annak, hogy a vezetés és a közakarat irányítása a fiatalabb nemzedék javára tolódik el. Jelszó ma, hogy az ifjú nemzeteké a jövő. És ennek a felfogásnak bizonyos mértékben egyházi életünkben is teret kell engednünk. Korán sem akarja ez a felfogás azt jelenteni, hogy egyházi életünkben adjuk ki a latin közmondást jelszó gyanánt: hatvanévesek szádjának le a hídról! — Nem, ezt nem akarja az evangélikus ifjúság, mert tudatában van annak, hogy milyen nagy és pótolhatatlan értéket jelent az előtte járó nemzedék az egyház számára. Tudjuk azt is, hogy az egyházi életben való részvétel nem lehet fiatalos ambíció tárgya és fiatal életpályákat előkészítő terület. Az egyházi élet az egyház Urának, a Krisztusnak a rendelkezése alatt és az ő rendelkezésére kell, hogy álljon. A szolgálatra Ő hívja el az övéit. Az egyháznak, mint jogintézménynek, ezen a téren csak az lehet a feladata, hogy valóra váltson egy felsőbb erkölcsi parancsot: hívja el ő is egyházunk ifjúsága és fiatalsága közül a szolgálatra azokat, akiket az egyház Ura már úgyis elhívott. Egyházunk ifjúsága látásokat lát és álmokat álmodik evangélikus Sionunk jövőjéről. Bárcsak az egyház Urának sok öröme telne benne és amiket most, az élet tavaszán még csak álmodik az egyház jövőjéről, a férfikor delén valóra is tudná váltani egyházunk javára. Dr. Schneider István,
