Harangszó, 1942

1942-04-05 / 14. szám

1942 április 5. HARANGSZÓ 111 OLVASSUK A BIBLIÁT A kereszt fényében. V. A győzelem. Április 5. — Az üres sir. — Máté 28, 5—6. Temetőben még nem ujjongott ak­kora öröm, mint amilyen a galileai asz- szonyok szívét eltöltötte azon a regge­len, amikor Jézus üres sírja előtt meg­álltak s hallották, hogy Uruk feltámadt! Az üres sír volt a győzelem első jele. Minden sírnak ez a felirata: „Itt nyug­szik“. Jézus sírján azonban ez áll: „Itt nyugodott!“ Azóta is közöttünk jár igé­jében, a szentségekben és meghallgatja imádságainkat az Atya trónusa előtt! Április 6. — Megigazultunk. — Róm. 4, 25. Husvét az új teremtés kezdete! Valóban? — kérdezi a kishitű ember s nyomban ráfelel: „Lehetetlen!“ És mégis örök igazság, hogy bűneink miatt halt meg Krisztus! De a csodának van foly­tatása is: feltámadt érettünk! Feltámadás nélkül a halál a legszörnyűbb rejtély volna. A feltámadásban hirdette el az egész világnak, hogy nincsen immár kár- hoztatásuk azoknak, akik a Jézus Krisz­tusban vannak! Április 7. — Üj élet. — János 5, 20— 21. Életének legnagyobb gazdagsága, királyságának egyetlen ereje ez volt. ö semmi mást nem akart, csak életet adni. Életet adni a halódóknak, az elveszet­teknek és mindazoknak, akik nehéz ke­reszt súlya alatt már-már el akartak pusztulni. S még ma is tékozló kézzel jár-kel közöttünk. Előtte nincsen sze­mélyválogatás; gazdagságának a tárhá­zából egyaránt részesülhet a vámszedő és a gonosztevő, a bűnös és az igaz. Mi is! Áprilsi 8. — Üj ország. — Zsolt. 93. A dalnok látásában egy csodálatos or­szágot lát. A régiek várták azt a biro­dalmat! Amikor Jézus elkezdett tanítani, akkor közel volt és amikor feltámadt halottaiból, akkor eljött. Azt az országot először Mária Magdaléna látta, aztán az emmausi vándorok, végül a tizenkét tanítvány. Nem földi ország az, hanem a hívők birodalma. Tulajdonuknak mond­hatják pedig mindazok, akik hittel indul­tak el a Krisztus nyomdokán. Április 9. — Békesség. — János 16, 33. E világon nyomorúságtok lészen — mondja az apostol. De a békességet, amelyet Krisztus szerzett nékünk, semmi sem tudja eltiporni! Születésekor békes­ségről énekeltek az angyalok és békes­ségről beszélt Ő maga is, amikor elbú­csúzott tantíványaitól. Milyen bizonyta­lan volna a békesség sorsa, ha emberek őrködnének felette! De Jézusnál biztos kezekben van! Április 10. — Szabadulás. — Zsid. 2, 14—18. Mi nehéz rabságban gyötrődünk. Rabtartóink: a földi kívánságok, a bűnös vágyak és az alacsony indulatok. Ezek­nek a súlyát érezte magán Pál apostol is, amikor így kiáltott: „Kicsoda szaba­dit meg engem?“ lm, előttünk áll, aki e nagy csodát véghezvitte. Magára vette gyötrelmeinket, kínjainkat kétszer érezte és bűneinket felvitte a golgotái kereszt­fára! Így tett minket a maga tulajdo­naivá és szabadokká! Április 11. — Uralkodik! —- Jel. 5, 9—13. Jézus nemcsak feltámadt a halál­ból, hanem győzedelmeskedett is a halál felett! Hányszor elhirdették róla, hogy Ö meghalt! Akik Így vélekedtek, a halál martalékai lettek mind, Jézus ellenben még ma is él és uralkodik! Győzhetet­len szívünk ama bizonyossága, hogy eljő a nap, amikor mindenek leborulnak öelőtte: egyesek örvendezve, mások ré­mült szívvel! Akkor mindenek meglát­ják majd az embernek Fiát teljes szép­ségében és dicsőségében! F. E. E MM AUS FELÉ. A harangok oly kábitóan zúgtak, A nép oly kábitóan feketéllett. Baldachin alatt a Szentség haladt... Jeruzsálem! — gondoltam azalatt — S gondoltam: inkább Emmausba térek. Emmausra most száll az alkonyat, S a távol hegyek olyan csoda-kékek. Indultam a városból kifele. S hogy egyte tisztább, kékebb lett az ég: Gondoltam, hogy ez már az ö ege, S hogy álmosabb lett a harang szava, Mintha víz alól borongana fel, Vagy véghetetlen ködből hangzana: Gondoltam, hogy ez már az Ö szava. Emmaus felé üdébb lett a táj. Kis virágokat láttam állani. Kis ibolyákat vándor-utam szélén: Gondoltam: im, az ö virágai! Álmában gügyögött egy-egy madár, Hogy az erdőre értem, hallgatag, Gondoltam: lm az ö madarai, Hogy szerette az égi madarat! Delei futott a barna fákon által, Égremeresztett csontos ujjaik Mintha megteltek volna már virággal. — Tudtam: e percben Ő beszélt a fákkal. Borongott messziről a mély harang, S a mély avarban lassan elalélt, De én úgy álltam ott künn boldogan, Mint aki látta öt — és célhoz ért. Reményik Sándor. Apró történetei*. Érettem. Simpson mondta egyszer: „Iskolásfiú koromban olyan valamit láttam, amit sohasem fogok elfelejteni. Egy embert saroglyához kötve cipeltek végig a vá­roson. Háta korbácsütéstöl vérzett. Váj­jon ajánlkozott-e valaki a nézők közül, hogy megossza vele a korbácsokat? Nem. Ö, aki elkövette a bűnt, maga szenvedte el a büntetést. — Láttam azután egy kivégzésre vitt embert. Ke­zét összekötözték, arca halálsápadt volt. Vájjon jelentkezett-e valaki, hogy el- ■ szenvedi a halált helyette? Nem. ő I szegte meg a törvényt, neki kellett meg­halnia. — Később más látvány tárult elém. Láttam saját magamat, a bűnöst a pusztulás szélén, nem érdemelve mást, mint kárhozatot sok bűnömért. De aztán ismét feltekintettem és láttam Jézust, az én „Helyettesemet“ megostorozva he­lyettem, kegyelemért kiáltottam és meg­szabadultam." Feliúmadoh;. Amikor Gordon tábornok a szudáni háborúban ellenfelének, Mahdinak, a tö­rök prófétának kezébe került, biztos ha­lált várt. A zsarnok elé vitték, aki királyi pompában ült trónusán. Kétoldalán há­rom-három pribék állott teljes fegyver­zetben. „Fehér tábornok — szólt Mahdi — néhány perc múlva pirosra festi véred' a homokot. Holttested pedig a föld po­rában lesz. Szólj, ha van valami mon­danivalód!“ — „Feltámadok“ — felelt nyugodtan Gordon. 3C<XXXX)C<XXXX)000000(XXXXXX> KARCOLATOK ÉcetíUnlc. Hadikórházban látogatást tett égy főúri asszony. Megállt mind­járt az első ágynál. Félkarú hős piheg benne. így szól hozzá: „Kö­szönöm, hogy értem áldozta jobb­kezét Krisztus egészen értünk áldozta magát! HETI KRÓNIKA A Magyar Távirati Iroda jelentése alapján közöljük: Kormányzóhelyettesünk felavatta az új világháború első hősi emlékművét. Felfüggesztették a polgári pereket a hadbavonultak és hozzátarto­zóik ellen. Cavallero olasz vezérkari fő­nök Budapesten tartózkodott. Kormány­zónk a magyar érdemrend nagykereszt­jével tüntette ki. Ugyancsak itt volt Pa- reschi olasz földművelésügyi miniszter is. — Boris bolgár király meglátogatta Hitlert a vezéri főhadiszálláson. Bulgá­ria is résztvesz a tavaszi küzdelemben. — Pétain és Laval kibékültek. —- Amerika és Franciaország megegyezett egyes fran­cia szigetek kikötőinek háborús hatal­mak általi használatáról. — Cripps an­gol miniszter Indiába ment, hogy a hin­du pártokkal tárgyaljon. — Véres ku­darcba fulladt az angolok partraszállási kísérlete Franciaországban. — A török hadsereg zömét Irán határán összevon­ták. —■ Az egész keleti fronton fellán­golt a harc. Erőteljes légi támadás volt Moszkva ellen. — Gyors ütemben nyo­mulnak előre Észak-Burmában a japánok. Presbiteri Kíil*. A Harang­szó kiadásában a közeljövőben „őrállóul adtalak téged“ elmen Presbiteri Káté jelenik meg. Szerkeszti az Evangélikus Presbiter szerkesztője, Ruttkay-Mikl'ián Géza szentetornyai lelkész. A szép kiállí­tású, olcsó káté D. Raffay Sándor elő­szavával. D. Kapi Béla, D. Kovács Sán­dor és Túróczy Zoltán püspökök munka­társi közreműködésével tizenhat fejezet­ben taglalja az Evangélikus Presbiter szolgálatának különféle vonatkozásait és kötelességét. E nagyon fontos kiadvány­ra már most felhívjuk a figyelmet,

Next

/
Oldalképek
Tartalom