Harangszó, 1942
1942-03-29 / 13. szám
1943 m'árclu* 39, HARANGSZÓ lííf Miért van háború ? Szemléld a háborút is, mint mindent ezen a világon, az ige szempontjából és kövesd az igének a fegyverviselésre vonatkozó parancsait. Az ok, ami miatt a háború létezik: a bűn. Ezért a keresztyén ember számára a háború elsősorban bűnkérdés. Csak így, a bűnnel kapcsolatban értjük meg elkerülhetetlen szükségességét. A háború a bűnnel jött a világba és csak a bűnnel együtt múlik ki onnan. Amíg a bűn hatalom lesz ebben a világban, addig háború is lesz, mint kikerülhetetlen rossz. Mi tehát a háború? Bűneink miatt Isten ítélete rajtunk. Bűneink miatt mindnyájan, felelősek vagyunk érte. Ezt a felelősséget senki sem háríthatja át a másikra. Ezért a keresztyén ember a háborúra máskép, mint bűnbánattal, nem tekinthet, a bűn fájának ezt a mérgezett gyümölcsét nem kívánhatja. Ha mégis bekövetkezik a háború, tudja, hogy Isten végzéséből következik be s ezért főlehajtva, alázatosan, mint az Ür akaratát elfogadja és vállalja annak minden feladatát. Ha azonban a keresztyénség az evan- géliom alapján el is ítéli a háborút, ugyancsak az evangéliom alapján nem teheti magáévá a különböző emberi bölcselkedéseknek hadseregellenes felfogását sem. Az államhatalom Isten rendeléséből van a világon (Róm. 13, 1—2). Isten az államot a bűneset miatt a bűnös világ számára rendelte. Ha egyszer eltűnik a földről a bűn és megvalósul Isten országa, a béke országa, akkor nem lesz rá szükség. Addig azonban, amíg ebben a bfinvilágban élünk, az államnak Istentől rendelt feladata van. Ezt a feladatot Pál apostol Róm. 13, 4-ben így írja le: „...nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik.“ Az állam a rend fenntartása és a béke biztosítása végett kapta Istentől a fegyver használatának jogát. így alakult ki Isten rendeléséből a hadsereg, a nemzet védelmére hivatott legfőbb szervezet. Ha az Ür azt akarja, hogy az emberiség nemzeti közösség formájában éljen, akkor azt is akarja, hogy ez a közösség el ne pusztuljon, hanem mindegyik nemzet a maga sajátos hivatását betölthesse. Ezért adta a nemzetek életének megvédése végett az állami felsőség kezébe a fegyvert, ezért tette kötelezővé minden állampolgár számára a felsőségnek engedelmeskedést (Róm. 13, 1_7; Tit. 3, 1; I. Pét. 2, 13, 14). Az állam fennmaradásának katonai védelem által való biztosítása Isten rendelése, a katonáskodás Istentől nyert hivatás. Ha pedig az állam számára fennáll az önvédelem joga, akkor ennek következtében előfordulhat a háborúnak az alkalmazása is. A háború tehát Isten gondviselő munkájának egyik eszköze és csak így — Isten akaratából a nemzet életének biztosítása végett — van létjogosultsága. Isten a háborút is, mint rosszat, a maga szolgálatába hajtja, vele a jókat védeni, a rosszakat büntetni akarja. Amikor tehát egy állam végszükségből, a nemzet fennmaradása érdekében háborúba kezd, ilyenkor a hadviselő nép az isteni akarat végrehajtójává válik. Ebben az esetben mindazok, akik fegyvert fognak, azzal a tudattal tehetik ezt, hogy erre az engedelmességre Isten parancsa kötelezi őket. Asbóth Gyula ev. tábori főlelkész. * Katonáinknak Bibliát, imakönyvet, vallásos iratokat küldtek: Sári Erzsébet Győr 1 imakönyv, Evangélikus Nőegylet Kissomlyó 20 Üjtestamentum, Jancsovics Teréz Szarvas 2 imakönyv, Schneller I. Budapest 1 Biblia, Naptárak. Katonáinknak a Harangszót előfizették, vagy Bibliára, imakönyvre adakoztak: Evangélikus Nőegylet Bakonyszom- bathely 10 P, Sári Erzsébet Győr 1.50 P, N. N. Kajár 2 P, Tóth Sándor Székes- fehérvár 80 fillér, Molnár Ernőné Sopron 5 P, Evangélikus Nőegylet Kemenes- mihályfa 4.80 P, Pós György Győr 1 P. OLVASSUK A BIBLIÁT A kereszt fényében. III. A világ hálája. Március 29. — Elhagyták. — János i6, 32. A szenvedés útjának elején hangzott fel Jézus ajakán ez a panasz. A tanítványok voltak az elsők, akik „egyedül“ hagyták őt. Úgy magára hagyták Mesterüket, hogy — egynek a kivételével — utolsó nehéz tusáját sem látták. Pedig csak Jézus tanácsát kellett volna követniük: „Vigyázzatok és imádkozzatok“ és győzedelmeskedtek volna. De ők ezt a tanácsot megvetették. Ezért estek a hűtlenség bűnébe! Március 30. — Megútálták. — Esaiás 53, 3. Minden embernek van száz keserve és ezer tövisre lép annak a lába, aki a földi bujdosás ösvényeit járja. Senki sincsen, aki ne szenvedett volna titkos bú keresztje alatt. De a Jézus fájdalmához fogható nincsen! Hiszen azok utálták meg, akikért életét adta és akiket szeretett, azok feledkeztek meg róla! Március 31. — Kigúnyolták. — Zsolt. 22, 7—9. A látnok tekintete előtt megjelenik a kereszt s mindaz, ami alatta lejátszódott. — A halódó ágyát mindenkor döbbent csend és némaság veszi körül, csak a Jézus keresztje alatt üli vásári zaját a csúfolódás és a gúny. Ellenségei nem elégedtek meg kínos halálával, hanem’emberi méltóságának utolsó maradékától is meg akarják fosztani! De sokszor ismétlődött meg ez a jelenet két évezred óta napjainkig! Április 1. — Megostorozták. — Máté 27, 26. A döntés megtörtént. Választani kellett Jézus és Barabás között s a nép az utóbbit választotta! Jézust megvessző- zik, majd szabad prédául kiszolgáltatják az ellenségek kezébe. Mi hányszor cse- lekedtük meg vele ugyanezt! Bizonyságot kellett volna mellette tennünk a gúnyolódók gyülekezetében, de ajkunkat nem hagyta el szó. — Csattogott rajta a maró éle ostorcsapása s a mi arcunkra is kiült a mosoly ... Április 2. — Tövissel koronázták. — János 19, 2—3. Hozsannájával királyként fogadta egykor Jeruzsálem népe s íme, királyt köszöntenek benne Pilátus vitézei is. Vállát bíborral ékesítik, fejére pedig tövískoronát helyeznek. De azt a koronát a gyalázat szimbólumának szánták s az mégis a legnagyobb dicsőség jelévé lön! Előtte fejet hajtott a világ legnagyobb uralkodója és az utolsó koldus egyaránt. S amig a világ állni fog, „uralmának nem lesz vége!“ Április 3. — Megfeszítették. — Lukács 23, 33. Beteljesedett hát a prófécia: „Bűnösök közé számláltatott“. Csakhogy addig a gyalázat fája volt a kereszt, attól kezdve pedig a bűnösök legnagyobb vigasztalása lett! Onnan zeng szüntelenül a hívogatás: „Jöjjetek énhozzám“. — Az élet vad forgatagában ma is az „egyetlen reménység“ a kereszt! Emberek gonoszságával így munkálta Isten a világ üdvösségét! Április 4. —- Eljátszották. — János 19, 23—24. Milyen szegénnyé lett miattunk Jézus! Még ruhájától is megfosztották őt, aki mindenét odaadta miérettünk! Ruháján megosztoztak a katonák, köntösére pedig sorsot vetettek. Menny és pokol most vívja döntő csatáját a kereszt körül, alant pedig szerencsejátékot űz a magáról megfeledkezett ember! Vájjon rádöbbentünk-e csak egyszer is, hogy ugyanakkor mi is ott voltunk a kereszt alatt? Ervin. oooocococococooooooocooooo KARCOLATOK /J mi böftünte. Nekünk is van böjtünk. Sőt mienk az igazi böjt. A mi böjtünk nem külső, hanem belső. A mi böjtünk nem étel-kérdés, hanem élet-kérdés. A mi böjtünk nem koplalás, hanem bűnbánat. A mi böjtünk nem testi, hanem lelki. Szabad testi böjtöt is tartanunk, szükséges a test önfeláldozó megzabol ázása. De tudjuk, hogy nem a böjtölésben, nem emberi cselekedetben, hanem „keresztfán én üdvösségem!" Levelezzünk Harangszó-levelező- lapokon. Nagypénteki és húsvéti lapok, könyvjelzők kiadóhivatalunkban kaphatók, Győr, Petőfi- tér 2. sz.
