Harangszó, 1941
1941-02-16 / 7. szám
1941. február 16. 53, HARANGSZŐ Ha nem lenne énekkarunk, szegényebbek lennénk! Ha még nagyobb kórus éneke zendülhetne a templomban: gazdagabbhak éreznénk magunkat. Rajtad is áll, hogy azzá legyünk! Egyházi énekeink multiéból. XXIV. ,,Tükör gyanánt légyen éltem mindennek, Kifc keresztyén nevet főidőn viselnek . ..” Sztárai: zsoltártöredék. Ezékiel 37 :1—12. Sztárai Mihály, a legtehetségesebb és a legtevékenyebb reformátorok egyike, Páduában végezte egyetemi tanulmányai mellett zenei képzését is. Itthon, mint ferencrendi plébános, Sárospatakon a főispán udvari papja. A mohácsi vészből, hová urát elkísérte, egyedül tér meg. Patak reformátora és prédikátora. Felesége halála (1544.) nagyon megrendíti. „Lön rajta az Úrnak keze és kivitte őtet az Ür lélek által a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala az országban. És monda néki az Ür: Prófétálj, a négy szelek felől jöjj elő lélek és lehelj a megölettekbe, hogy megéledjenek!“ — Sztárai megeleveníté azért az elpusztult, lelki gondozás nélkül szűkölködő, tetemhez hasonlatos tolnai, baranyai egyházakat, — „lelket bocsáta be- léjök, megéledének, állának lábaikra igen nagy sereggel“. — Sztárai 120 gyülekezetét szervez meg prédikációival, az „éneklésbéli zengések“ leikével, feltámasztja a holt-eleven magyart, mint Ezékiel Izraelt. Micsoda égő, élő munkában eltöltött hét év ez — 1544-től 1551-ig Sztárai életében! Majd átadja helyét Szegedi Kiss Istvánnak, aki egyházkerületté szervezi Tolna-, Baranyát s a drá- vántüli magyarságot. ö az első a reformátorok között, aki költészettel is műveli a reformációt. A legtermékenyebb zsoltáríró, aki népiesen 2 2. „Tudom, hogy pásztorom s vezérem énnekem az én Uram Istenem, Kinek gondja vagyon testemre, telkemre, mert ő teremtett engem: És ő juha vagyok, őhozzá hallgatok, mert ő megváltott engem: Azért benne bízom, tudom, élet nélkül, hogy én nem szűkölködöm.“ Sztárai késő öregségében, 1574-ben, Sopronba akart jutni evangélikus lelkésznek, de helyette Beyte Istvánt váLuther Márton szerint: „Felüdít, terhektől szabadít meg, nyugodt és örvendező lelket ad a zene“ — azon légy tehát, hogy minél szorosabb kapcsolatod legyen vele! Fodor Kálmán. dalolt, képek, hasonlatok nélkül. Költeményei mély vallásosságot, tiszta emberi érzéseket egyszerűen, bibliás nyelven tolmácsolnak. Egyszerűen mondja: „Az hit nélkül senki sem idvezülhet, Mint a virág nap nélkül nem zöldülhet.“ Sztárai megtalálta az utat a nép szívéhez, de a nép is megérezte, hogy Sztárai az ő prófétája. Zsoltárait majd négyszáz éven át énekelték eleink, még a katolikusok is; ott találhatók gyűjteményeikben (Illyés: Soltári Énekek, 1693). Zsoltárai eleinte kéziratokban terjedtek el, majd a Szegedi 1579-es, 1590-es, s a későbbi énekeskönyvekben terjedtek el. Szám szerint írt 16 zsoltárt, 5 éneket, nem is említve bibliai históriás énekeit. Sztárai énekeiről azt mondja a legtöbb kutató: valószínű, ő írta zsoltárjai dallamait is, mert tanult zenész volt. Erre csak egy bizonyíték van: a Patai rektoré, azt is száz évvel később je-, gyezte fel. A Sztárai-zsoltárok dallamait vizsgálva, az tűnik szemünkbe, hogy Tinódi Sebestyén zenei hatása' alól Sztárai, a zenész, a kortárs se tudta magát kivonni: Tinódi zenéje megtermékenyítette Sztárait is, mint annyi más zsoltár- irót szintén. Tinódi dalait énekelte az ország ebben az időben, 1540—-1554-ig, Tinódi versmértéke, zenei ritmusainak sokfélesége lett a mérték a zsoltárírásban. Tinódi Egervár viadalának első változatára három zsoltárt írt Sztárai. Az alábbi dallam a Hunyadi János nótája (1560.), Szabolcsi közli A 17. század főúri zenéje c. munkája 69. lapján. Ez a dallam alapja az Eltévedtem, mint juh énekszövegünknek, de három sorral rövidebb, mint az eredeti, épúgy, mint a kát. szép éneke: Ó dicsőült szép kincs, kiben gyarlóság nincs (Sz. V. U. 193.). lasztották meg. Csalódva Pápán maradt élete fogytáig. Emlékezete felidézi 37. zsoltárja egyik versét, amely a Mely igen jó az Ür Istent dallamára így hangzik, — benne élete summázva —: „Istenemtől sok bizonyságot vettem, Ifjú voltam és immár megvénhedtem, Az igazat elveszni nem engedte, Béfedeze ingyen való kegyelme .. Elefánty Sándor. SEGÍTS! Hatalmas érzés nézni a csodát: Hited kővé vált pompás templomát, És benne ülve igét hallani, istenben bízni, hitet vallani-----— De lásd azokat, kiknek temploma Nincs, s hogy testvérek száza, ezre áll Az égre nézve: támad-e csoda? Templomra vár. Van templomod és benne zeng harang, Szavában hozzád Isten szól alant, Hangjára összekulcsolod kezed, Harangot hallni: lelki ünneped------— Hol nincs harang: mily néma a falu, S esténként tetszhalott a holt határ. Sok csendbe burkolt hely szent dallamú Harangra vár. Ép a templomod, ép az iskolád, Harangod szól, s hitednek pásztorát Faludban érzed, magadhoz közel — Szentegyházad anyaként átölel-----— De nézz tovább és lásd: hogy’ roskadoz Sok helyt a templom, iskola, — olyan Egyház ez, mint anya, ki sorvadoz, S sírnak rohan. Nem érzed-é: a leomló falak Szét málló test, mely sebekre szakadt? Ha iskolafal, templom összedől: Hagysz veszni haldoklót, s az égre föl Kiált bűnöd; a romhalmaz mered Mint dermedt holt a sírnak szélinél, De ujját tartja még föl, s fenyeget, Vádlón ítél. Az épület-testekkel vesznek el A lelkek is, — veszett már sok ezer-----I mádság, hit, remény és szent vigasz-----Ó , öntudatra, mondd, mikor riadsz? 0, mennyi holt nyáj! S mennyi haldokol, Mert nem segítesz! Segíts, míg lehet! Halódó nyájak esdö szava szól: Ments lelkeket! Kövek kiáltnak: „Építs templomot Belőlünk!“... „Önts haranggá!“ — Így zokog Az érc, — s a pénz: „Engem kínálj oda! Legyek templom, harang és iskola! E szükségekből az Ür szava kicseng: „Testem az egyház, — ments meg engemet!“ Halódó nyájak bús jaja eseng: „Segíts — ahogy lehet — amíg lehet!“ Kutas Kálmán. Gi Harangszó evangélikus né* pünl? lapja. — 3Uit feszel • azért, hcgv tényleg az legyen és az egész országban mindenütt elterjedjen ? ?
