Harangszó, 1941

1941-04-27 / 17. szám

136. HARANGSZ0 1941. április 27. zetni. — Ugyanő gondoskodik arról, hogy a saját lapjuk hétről-hétre elol­vasás után a szórványba kimenjen és ottani hittestvérek között elvégezze épí­tő munkáját. — Van, akinek maga fizet elő, hogy a lapot olvashassa. * Iskolás gyermekek hétről-hétre vár­ják, mit hoz nekik a Harangszó. Érde­kes módszere van a tanítójuknak. Mi­kor megérkezik a lap, a katedrára teszi, s a 10 órai szünet után néhány percen át a gyermekekkel a reájuk vonatkozó dolgokat ismerteti belőle. A gyermekek útján még azok között is dolgozik a Harangszó, ahova egyébként nem jár. Így ismerik meg és lesznek a lapnak előfizetői. * Van ismétlős fiú, aki maga járatja a lapot, mert az apja nem hajlandó rá előfizetni. A család nem tud nélküle élni. A gyermek fizet hát elő a lapra. * Felhívás tanítók gyermekneveltetési segélyére vonatkozó igénybejelentésre. Az 1930. évi VII. törvénycikkel léte­sített „Protestáns Tanítói Internátusok Alapjából“ való segélyezésre evangélikus egyházunk nevében pályázatot hirdetek olyan, gyermekeiket az 1940/41-ben ta­níttató tanítók gyermekneveltetésének céljaira, akik falvakon, tanyákon teljesí­tenek szolgálatot és ennélfogva gyerme­keik továbbneveltetéséről a maguk ere­iéből gondoskodni nem tudnak. Kivéte­lesen s különösen indokolt esetben ezen kategórián kívüleső tanítók segélykér­vénye is elbírálás alá kerül. Figyelem­mel az alap rendeltetésére és a minisz­ter úr intenciójára, különös figyelemben részesülnek azok a folyamodók, akik gyermekeiket evangélikus internátusbán helyezték el. A kérvényben feltünte­Kedves Hittestvérem ! Levelét köszönöm. Örülök annak, hogy bizalmával megtisztelt s olvasmá­nyaival kapcsolatban véleményt kér tő­lem. Tudva, hogy az ember életfelfogá­sára, sőt egész életfejlődésére döntő ha­tással van mindaz, amit olvas, válaszo­mat három kérdés felvetésével és meg­világításával szeretném önnek megadni. Ügy érzem, hogy annak, aki olvasmá­nyai között rendet akar teremteni, e három kérdéssel nyiltan és őszintén szembe kell nézni. Az első kérdés ez: Mit olvassunk? Istenem, milyen kevesen szokták ezt kér­dezni. Pedig meg kellene tenni. Hisz rengeteg terméket, újságot, könyvet kí­nál a sajtó olvasásra. Az ember nem Részlet a kínai evangélikusok lapjából, amely megfelel a mi Harangszónknak. Olvasóink hétről-hétre kifejezést adnak lapunk iránti szeretetüknek és ragaszkodásuknak. Egy-kettő hadd szólaljon meg a Harangszó olvasói­nak nagy nyilvánossága előtt is. Egyik előfizetőnk egy címet kö­zölve írja: „Egyik szórványban élő családnak szántam a lapot. A pénzt érte fel fogom adni. A fentieket ér­tesítem, nehogy visszaküldjék a mi kedves lapunkat, a Harangszót.“ Egy másik: „Mint katolikus em­ber megismertem a Bibliát az evan­gélikus egyházon keresztül és mint ilyen rendszerint az evangélikus templomba járok és azóta járatom ezt a kitűnő újságot.“ Ismét másik ezt írja: „Mindazokat, akik a gyülekezetben tisztséget viselnek, kötelezni kellene a Harangszó járatásá­ra. A Harangszó lapunkban bízom, hogy a közönyöseket fel tudja rázni.“ * Mennyi, mennyi szeretet van minden sor mögött. Hátmég mennyi azokban a szivekben, melyek erről nem szólnak, de érzik. Sajtóvasárnap olyan jó ezt la­punknak tudni. Sajtóvasárnap hadd le­gyen szabad ezt minden olvasónktól a jövőre nézve is kérni. Ez a szeretet hadd ébresszen felelősséget lapunk iránt, készséget a terjesztésére, hogy ne csak ott, ahol terjesztőink járnak, hanem mindenütt, ahol evangélikusok vannak, terjedjen a Harangszó. Azért akar min­den evangélikus családhoz bekopogtatni, mert mindenütt el akarja Istentől ka­pott szolgálatát végezni! Segíts még jobban, hogy ezt meg­tehesse! Hogyan? Légy a lapunk ter­jesztője! Az evangélikus sajtó egyházad figyelő szeme, mellyel rád néz és vigyáz; felédnyujtott keze, mellyel vezet és táplál; hozzád szóló üzenete, mellyel Istenhez hív; érted való szívverése, melyben szeretete tendő: a tanító neve, életkora, hivatali minősége, működési helye, családi viszo­nyai, teljesített hadiszolgálata, házon kí­vül taníttatott gyermekeinek neve, élet­kora, iskoláztatási (melyik iskolába jár) és elhelyezési adatai (internátus, magán­ház), tanulmányi előmenetele. Továbbá a tanítói javadalom pontos adatai tételen- kint s végösszegben aranypengő érték szerint. Feltüntetendő tehát: a fizetési osztály és fok, a helyi javadalom (ér­tékegység, kezdő fizetés százaléka, föld, termény, tüzelőfa, készpénz, fizetéski­egészítő államsegély, esetleg más, bár­milyen természetű javadalmi tétel) s vé­gül a magánvagyon. Folyamodási ivet megkeresésre az illetékes püspöki hiva­tal bocsát a folyamodó rendelkezésére. Tekintettel az egységes eljárás szüksé­gére, a segélykérés ezen folyamodási íven nyújtandó be. Az illetékes püspök úrhoz intézendő, bélyegmentes kérvény az illetékes esperes úrhoz folyó évi má­jus hó 10,-éig nyújtandó be, onnan pedig ■május hó 15,-éig az illetékes püspök úr­hoz terjesztendő fel, hogy május hó 20.-áig kezeim között lehessen. Budapest, 1941 április 10. D. Báró Radvánszky Albert s. k , egyetemes felügyelő. 3Hin3sn olvasmány épít, t>ag? rombol. Sszerint válogasd meg tud mindent elolvasni. Ideje, pénzé sincs arra. Amit olvasunk, meg kell tehát válogatni. Sokan szinte válo­gatás nélkül esnek neki a betűk biro­dalmának és nem gondolnak arra, hogy az olvasmány lehet áldás, amely kinyitja a látókörünket, gazdagítja ismereteinket, Istenhez közelebb ve­zet, — de lehet átok is, amely észre­vétlenül fertőz, elvezet az Istentől. Látja, ezért lesz döntő kérdés mind­nyájunk számára az, hogy mit olvas­sunk? Ön is kérdezze ezt meg magá­tól, s hiszem, velem egyetért abban, hogy csak olyasmit olvas, ami életét hasznos ismeretekkel építi, lelkét szépíti és Is­tenhez közelebb segíti. Azt kérdezi: hol és hogyan tud ilyen olvasmányokra szert tenni? Ott vannak egyházunk sajtóter­mékei: könyveink, lapjaink, irataink, azután a magyar szellemi élet gazdag és értékes kincsei, jeles íróink kiváló munkái. A másik kérdés, amit olvasmányaival kapcsolatban tisztázni kell, ez: Miért ol­vassunk? Valójában az előbbi kérdést is ez dönti el, hisz az ember az olvasás célja szerint válogatja meg az olvasmá­nyait. Az olvasásnak sokféle célja lehet. Egyet ne felejtsen el: mindig céltudato­san, nagy nemes célok szem előtt tar­tásával olvasson! Hány ember élete vett volra más irányt, ha erre gondolt volna, valahányszor olvasott. Szeretnék minden evangélikus testvéremhez fordulni ezzel a kérdéssel: Olvasmányai közül a leg­szentebb cél, az üdvösség szem előtt tar­tásával mit, mennyit olvasott? Van még egy harmadik kérdés is: Hogyan olvassunk? Sokféle feleletet le­het erre is adni. Közülük így-kettöre akarok csupán rámutatni. Pontos, hogy mindig tudatosítsuk azután ítéletünk dobog feléd.— Megtudod-e becsülni?! tel(át, mit olvasol! mérlegére helyezzük rá, amit olvasunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom