Harangszó, 1941
1941-03-16 / 11. szám
1941. március 16 HARANGSZÓ 87. rövid időre kinyitni. A fullasztó, mellet megölő por miatt az ily községben tartózkodás szinte elviselhetetlen, — tüdőbajosra, a gümőkór csiráját magában hordozóra pedig egyenesen veszedelmes, Egyházi énekeink múltjából. XXV. ,,Prófétákkal szólt régen néked az Isten.” Sylvester János, Jeremiás 25 : 8—11. Szegedi Kiss István reformátor Jeremiásként végig szenvedte küzdelmes életével a magyarok korabéli nyomorúságát. „Az Ür igéjével gyomlál, irt, épít, plántál, az Ür vasoszlopa, ércbástyája viaskodnak éllene, de nem győzhetik le, mert vele az Ür.“ (Jeremiás 1, 10—19.) öt megmaradt éneke visszatükrözi élete keserveit. Hálát ád Istennek a török rabságból való szabadulása után: ,JJálát adok néked, Úristen, mert vagyok nagy örömben, Jelen levél én keserűségemben, vigasztaltál engemet a tömlöcben, Bátorítád én szívemet az te szent igédben.“ A magyar keresztyénség siralmát így panaszolja et: „Ó mint keseregnek most a keresztyének' Nincsen őnékiek semmi békességek: Mert elhatalmaztak a sok hitetlenek.1' (Üj Zeng. 464.) Az 1566.-iki tatárrablásról megrázó énekben számol be Szegedi Gergely 1569-es énekeskönyvében a 216—221. lapon: „Szánja az Úristen híveinek romlását, Az ő fiainak, leányainak rablását: Noha most eltűri, de el nem szenvedi Nagy szidalom vallását.“ 52 versben írja le a gyermekek, az asszonyok vadlovakön való elhurcolását, újszülöttek Tiszába hajigálását, ..hogy a szegény rabokat meztelenül hagyják, sőt végzetes hatású lehet. Ezeken az ázsiai állapotokon segíteni kell!... Hogy hogyan, arra a „lakás“ és a „közlekedés“ című fejezetben mutatunk rá. mint egy sereg csordát az tatárostorral előttök hajdogálják!“ Vigasztalja elfásult, csüggedező népét: „Azért keresztyének, ne essünk kétségben, Erős bizodalmunk legyen csak az Istenben,- - V a*» -.»•"*» l' t Bizony majd meglátjuk szabadulásunkat, Még ez földön éltünkben.“ Üldözött, szenvedő, nyomorúsággal küzködő egyháza fájdalmát így sírja el: „Sírván így könyörge az Istennek egyháza, Mikor tatár miatt Felföldnek lön rablása, Ezer ötszáz hatvanhat esztendőben, Mikor írnak vala.“ Szegedinek ez az éneke Arany János szerint: „tiszta magyar ütemű, tartalma a jeremiádákkal rokon, számos sora egyezik azoknak egyik-másik sorával (A magyar verisdomról írt tanulmánya). Énekeskönyvünk 286. számú énekét: Jövel Szentlélek Istent a köztudat Szegedi Kiss Istvántól származtatja dallamostól. Az újabb kutatások azt bizonyítják (Zahn: Die Melodien der deutschen evan. Kirchenlieder,, 1889. II. 155.), hogy Prudentius latin keresztyén költő írta ezt az éneket: „Ades pater supreme“ kezdő sorral. 1553-ban a német reformáció kiadta Prudentius németre fordított himnuszait: — Melódiáé Prudentise, Leipzig, 1533. Innét fordította Szegedi Kiss István magyarra s került bele az eredeti ritmikus dallammal a Huszár Gál 1574-es énekeskönyvébe. A dallamoskönyvecske 5. c. sz. dallama a harmadik sorban tér el az eredetitől. Szegedi Gergely 11 zsoltárjából csak egy van énekeskönyvünkben (289.), a 122. zsoltár: örül mi szívünk, mit Bornemisza 1582-es énekeskönyve vett fel először. Dallamát a reformátusok éneklik eredeti dallammal, a mi dallamunk variáns) Dallamoskönyvecske 22. sz.). Szegedi egyéb zsoltárai Tinódi dallamainál kerülnek sorra. OLVASSUK A BIBLIÁT A böjt. Krisztus harca értünk. Március 16. — János 12:14—16. Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásával megkezdődik érettünk megvívott diadalmas harca s ugyanakkor megindul a golgo- thai kereszt, a halál felé. Ezt csak Ö tudta, azért ült szamárhátra s azért fogadta a tömeg üdvözlését, és Isten Szentlelke tudta, aki megjelentette a tömegnek s a tömeg, mint Messiást üdvözölte őt. Azok azonban, akik hozzá legközelebb voltak, a tanítványai, nem értettek belőle semmit. — A böjt, Krisztus harca ilyen. Soha nem érthetjük meg, míg tart a küzdelem, csak később a dicsőségből visszaemlékezve tudhatjuk, miért kellett a böjt útját megjárnunk. Március 17. — János 12:17—19. Nemcsak a tanítványok nem értették a jeruzsálemi bevonulást, de a farizeusok is érthetetlenül és tehetetlen bosszankodás- sal néztek egymásra, lmé mind e világ ő utána megy. ök soha nem látták és érezték meg Jézus életadó erejét, amit a sokaság látott Lázár feltámasztásakor. Nem tudták elképzelni, mit adhat az alázatos, szamárháton ülő mester az embereknek. így indult Jézus a harcba. A tanítványai nem értették, ezért félénken és idegenül húzódtak meg mellette, az ellenségei sem értették s ezért ellene támadtak. A böjtöt mi sem értjük, mégis kövessük Öt alázatos szívvel, ahová vezet. Március 18. — János 12 : 20—23. Mikor JézUs annyira egyedül volt, görög proseliták keresték Öt és látni akarták. Jézus híre már túlment az országhatárokon s a görögök kereséséből is láthatta, hogy sokaknak van szükségük a szabadulásra. Meg kell látnuk az embereknek, hogy ö a szabadító, az Atya küldötte s meg kell szabadítani őket. íme eljött tehát az idő, hogy megdicsőíttes- sék az embernek Fia. El keli jönnie az időnek, hogy mindenki tisztán láthasson. Március 19. — János 12 :24—26. Az a dicsőség azonban, amiről az ember fia beszél, egészen eltér minden emberi dicsőségtől, mert arra a földbe esett gabonamag törvénye érvényes. Ennek a dicsőségnek nagy ára van: megaláztatás, halál. Teljes föláldozása és odaadása mindennek, ami e világon drága és értékes, hogy új életet, gazdag gyümölcs- termést adhasson az Atya. Ez az út kikerülhetetlen. Ez a Jézus útja s ezen az úton kell nekünk is vele mennünk, ha mi is vágyunk a dicsőségre. Március 20. — János 12 :27—29. Ne higyjük, hogy Jézus számára könnyű volt ez az út. Neki épúgy meg kellett öldökölnie az emberi természet minden vágyát és kereszt elleni tiltakozását, mint nekünk. Ezért háborgott a lelke s lelke háborgó küzdelmében előbb menekvésért könyörög, majd visszamenekül az engedelmességhez: „azért jutottam ez órára“ Az egyedülmaradt Jézusnak csak egyre van szüksége s ez néki elég ahhoz, hogy a halál gyalázatának az árnyékában is biztos legyen a dicsőségben s ez az: Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Az Atya pedig felelt, s felelete erejével indult Jézus a nagy küzdelembe. Skaricza Máté zsoltárjai ma kevésbbé ismeretesek. A mai ref. énekeskönyv Erős várunk nékünk az Isten-jét valószínű ő fordította le magyarra. Méliusz énekei nem sokáig voltak használatosak. Németi Ferenc 77. zsoltárja (Szegedi: 1569. 49. I.) így hangzik: Elefánty Sándor.
