Harangszó, 1941
1941-06-15 / 24. szám
192. HARANGliŐ 1941. jiiníus 15. Egyházi énekeink múltjából. r; xxix. „Sokan várunk Szentlélek Űristen, Jöjj el immár, légy velünk igyünkben Tinódi. 103. zsoltár 1—2. A következő Tinódi-dallamra se Írtak zsoltárokat (14. sz.: Seregök közt kik vagytok hadnagyok), de változata annál több írót megihletett a zsoltárírásra úgy nálunk, mint a katolikusoknál. Első változata a Batizi szövege: Jer, dicsérjük az Istennek Fiát, vagy: Regiusz szövegével: Kegyes Jézus, én imádságomra (lásd előbb!). A katolikusoknál más ritmizálással két Mária-ének keletkezett. (Sz. V. U. 167., 289.) Második változata nálunk: Parancsolá az Augusztus császár (Kolozsv. ref. 1751. 227. 1.). Harmadik változata: Magos hegyén lm az Olajfáknak (Debreceni 1778. 211.). Péter aratása. — Elbeszélés. — frta: Szirti János. Alig pitymallott, Péter máris talpon volt. Ilyen boldogan és ilyen édes érzésekkel még soha nem fogta meg Péter a kasza nyelét. Reszkető melegség babrálta körül a szívét, amikor piroshátra- kötős marokverőjére gondolt. A falu is utolsót nyújtózott. A nyárfák, akácok, a sűrű lombba öltözött gesztenyefák nagyot ásítottak, lenge fuvallat zizegett át a levelek között. Csak a torony állt büszkén és komoran a reggel felé menetelő hajnalban. Csend volt még. A csendbe egyszerre csak kalapácsütések toppantak bele. Péter a kaszáját kalapálta. Ügyesen és gyorsan csinálta, hogy mire megérkezik marokverő, aratótársa Kató, minden készen legyen. Még mindig korán volt, de Péter és Kató már ott mentek a fehéren megterített mezők keskeny ösvényén és tekintetük minduntalan a kalásztengert simogatta. Milyen szép is az aratás. Milyen jóízű a verejtékkel kevert kenyér! Menynyi szépséget rejtett el az Isten a munkába! Péter másról szeretett volna beszélni, Negyedik változata: a már említett: Illik nékünk erről emlékeznünk (lásd Sylvesternél!). A 19. számú Tinódi-dallam még ennél is gazdagabb. Ez a közismert: Ti magyarok, már Istent imádjátok (Egervár viadaljáról). A dallam ma is él a népnél. Ki ne ismerné: Styriában, Ajkfaluban mi történt? Háborús változata is van. Bartók—Kodály gyűjtötte: Népdalok, 1921. 138. sz. alatt: Kifeküdtem én a magos tetőre, vagy Lajtha gyűjtése: Szépen legel a báróné gulyája. Ez a sok változat mutatja, milyen örök népi e dallam, 400 év után is alkalmazza népünk. Az eredeti dallam egyik változata: Mely igen jó az Úristent dicsérni (lásd előbb!). Erre utal Sztárai 92., 37., Szegedi Gergely 1., 31., 112., Skaricza 143. zsoltára. Második változata: Zúgódik, dúl-fúl magában ez a világ, Zeleméri László 2. zsoltára. Erre utal: Sztárai 15., 26., 64., Szegedi Gergely 7., 38., 34. zsoltára. Harmadik változata: Boldog az olyan ember az Istenben. Erre utal Szegedi Gergely 31., 112. zsoltára. de a leány mindig megelőzte és olyan természetesen beszélt, olyan áhítattal, hogy Péter sehogysem tudta beleilleszteni a beszélgetés fonalába az ő gondolatait. Keskeny volt az ösvény. Kató ment elül, Péter hátul. Küzdött magával, hogy nem fog sokat teketóriázni, hanem egyszerűen megmondja, amit akar, de mire odáig jutott, hogy elhatározása a nyelve hegyére ért, a leány újra megszólalt és érzékeny lelke valósággal itta az aratásra érett mezők reggeli pompáját. Ahogy haladtak, Kató egyszerre megtorpant és kedvesen visszafordulva, ránézett Péterre: —■ Mondd, Péter, szoktál te imádkozni? Pétert olyan hirtelen érte ez a kérdés, hogy gyors válaszában ezt találta mondani: — Én, imádkozni? Neem! — Nahát, ez nem szép tőled! Nem szoktál imádkoz4ni, én pedig azt hittem, hogy... Nem értem! Hiszen nem lehet imádság nélkül elmenni egy ilyen szép búzatábla mellett, nem lehet: nem imádkozni, ha a kék végtelenségbe vagy a csillagokra néz az ember... Hiszen áhítat és imádság száll az emberbe és dobog föl az ember szívéből, ha búzakeresztek oltára előtt megáll... Hogy lehet, hogy te nem imádkozol?! Egészségvédelem. Irta: Dr. Ittzéi Zaigmond. 4. A nap. (Napfürdő.) (Folytatás.) A napfény behatására a vér mész- (kalcium-) tartalma növekszik, ami által a szervezet a betegségekkel szemben el- lenállóbbá válik. Feltűnő ez a hatás az angolkórban szenvedő gyermekeknél. Érdekes észlelet, hogy az angolkórosok kezelésében, illetőleg táplálásában egyébként hatástalannak talált élelmiszerek (tej, liszt, tojássárgája, saláta, stb.) gyógyító, vitaminképző tulajdonságot nyernek ultraibolya-fénnyel történt besugárzás által. A kutatók kimutatták, hogy nedves, esős esztendőkben a kerti vete- mények, de az állatok takarmányozására szolgáló növények is kisebb tápértékűek és vitaminszegények. Ebből is kiviláglik, hogy a bőséges napsütés még az élelmiszereink tápértékére is előnyös hatással van. Az idegrendszerre a fény kezelésnek, különösen a napozásnak eleinte izgató hatása van. Izgékonyság, álmatlanság jelentkezik. A bőr bámulásával párhuzamosan azután ezek a tünetek megszűnnek. Éppen az idegrendszer érzékenysége miatt a nagy fokban idegeseknek a napozás vagy egyáltalában nem, vagy csak igen nagy óvatosság és lehetőleg orvosi felügyelet mellett ajánlatos. Ugyanezek állanak azokra, akiknek túl magas a vérnyomásuk. Mérsékelt vérnyomásemelkedésnél az óvatos napozás határozottan előnyös. A légzés a fénybehatásra mélyebb, kiadósabb, aminek következtében a tüdő szellőzése tökéletesebbé válik. Jól jegyezzük meg, hogy vannak bePéter csak hallgatta az áradást. Kemény izmai talán egészen ellágyultak ebben a pillanatban. Olajbarna bőrén megtágultak a pórusok, szeme csillogott, kaszája élén megvillant az első reggeli sugár, a nagy mindenség egy káprázatos világként tündöklött. előtte ... Ügy érezte, hogy most szólnia kell, mert ha ezt az alkalmat elszalasztja, akkor talán már nem szólhat soha ... Most, pillanatnyi késés nélkül meg kell mondania, hogy szereti, hogy... De hogyan fogjon hozzá, mit mondjon először? Titkon és észrevétlenül felsóhajtott, mintha onnan felülről várná ajkára a szót. A következő pillanatban már ki is szökkent száján a kérdés: — Kató! Szívesen dolgozol velem? — Szívesen! — mondta a leány őszintén és természetesen, mint aki semmit sem sejt a kérdés mögött. — Kató, én mondani szeretnék valamit, ha nem haragszol meg érte. — Dehogy haragszom. Én nem szoktam haragudni. — Én nem tudok szép szavakat mondani, nem tudok sokat bizonygatni, ezért hát kimondom a szívem szavát: Szeretlek! — Ugyan, Péter, hát hogy mondhatsz ilyent? — Állj meg egy kicsit, Kató! Nézz vissza, hadd mondjam meg mégegyszer
