Harangszó, 1941
1941-03-30 / 13. szám
1941. március 30. HARANGSZÓ 103. kor Budapestre. — Menetdljkedvezmény: a szokásos vásár 1.30-ba kerülő igazolványával Budapestig 50% menetdíjkedvezmény élvezhető. — Ellátás: Kezdődik vacsorával 5-én, végződik vacsorával 8-án. A teljes ellátás napi háromszori étkezéssel, jelentkezési és részvételi díjjal, 2—3 ágyas, folyóvizes szobában mindent beleértve (borravaló, adó, fűtés stb.) 24 P. Az új épületben 28 P. (Az új elhelyezést — figyelembe véve az óhajtásokat — a konferencia rendezősége eszközli.) A résztvevőket a vasúti jegy árán s ez összegen kívül semmiféle más költség nem terheli. Az evangélizáció zavartalansága érdekében látogatás, vagy részleges részvétel nem kívánatos. A fenti teljes díj megfizetése mindenesetre ez esetben is kötelező. Az evangélizáció után visszamaradok szállásért és reggeliért 1.60 P-t térítenek. — Bibliát és lehetőleg dunántúli énekeskönyvet is minden résztvevő szíveskedjék hozni. — Testi pihenést is jelent a konferencia, miért is egyszerű utcai vagy sportruhában való megjelenést kérünk. — Felvilágosításokat a konferenciai bizottság készséggel nyújt (Budapest, VIII., Esterházy-utca 12.) Az evangélizáló előadássorozat címe: „Vagy-vagy!“ 1. „Vita, vagy csend.“ 2. „Spekuláció, vagy kijelentés.“ 3. „Világnézeti vég-ok, vagy személyes Isten.“ 4. „Vér, vagy a sátán.“ 5. „Okos állat, vagy Isten gyermeke.1“ 6. „Ethikai idea- lismus, vagy reális Pessimismus.“ 7. „Vallásalapító, vagy Megváltó.“ 8. „önnevelés, vagy váltság.“ 9. „Vallásos egyesület, vagy anyaszentegyház.“ 10. „Én, vagy Ö.“ — Reggelenként egyéni bibliatanulmány és matutínum laudes (reggeli áhítat). A délelőtti előadások után: lelki kérdések megbeszélése. Egyházi énekeink múltjából. XXVI. ,, Nemcsak fegyverrel oltalmaz Isten Ezt minden népnek tudására adom: Istenünk vagyon!” Tinódi. — 144. zsoltár 9—11 Ahogyan a harcos minden lelki, testi erejét végsőkig fokozza, fegyverét jól előkészítve tartja, hogy a parancsot hűségesen teljesítse: úgy jut a magyarság a 16. század vergődő váltságain keresztül arra az ösztönös, lázas eszmélke- désre, hogy csak két fegyverrel győzhet megpróbáltatásaiban: az Isten igéjével s a magyar dallal. E két fegyver örök, változatlan, újjáteremtő erő: az Isten szava, meg az emberi szívé. E kettő foghatja össze, tarthatja meg a magyarságot, e kettő őrizheti, ápolhatja a közös múltat, a közös hagyományt, ez ád erőt új feladatok elvégzésére. Érezték ezt a reformátorok, a zsoltárírók, érezte Tinódi Sebestyén is ösztönösen vagy öntudatosan. Meggyőződéssel hitte, hogy a magyarság hőseiről, vitézeiről írt versezetei, dallamai példát adnak a magyarságnak a kemény megállásra, fennmaradásra, de nem hitte, hogy dallamai templomi énekekké válnak s variánsdallamainak gazdagsága évszázadokon át dicséretekké, zsoltárdallamokká magasztosul. S ez lett az ő legnagyobb jutalma: halhatatlansága a magyar szellemi életben. Dallamköltészete két-három emberöltő múlva is megihlette Péczeli Király Imrét, Rimái Jánost, Regiusz Király Jakabot s másokat. 140— 150 év után az ellenreformáció gyűjti, kótázza Cantus Catholicijébe a dallamaira írt zsoltárokat. Nem is lehetett ez máskép, mert Tinódi dallamai népi gyökérből sarjadtak, nyugati hatásokkal gazdagították a magyar poézist, magyar kincset hagytak ránk, amiből mindig van megújulás. Csodálatos, hogy egyházi himnoló- giánk sose keresett kapcsolatokat a 16. Temesvári szövegével: „Irgalmazz, Ür Isten, immáron énnekem. Irgalmazz, Ür Isten, immáron énnekem. OLVASSUK A BIBLIÁT A bojt. Mi megtagadjuk 5t. Március 30. — János 13:21. Jézus nyugodtan tudta megmosni a tanítványok lábait, nyugodtan tudott a tőlük való elválásról beszélni, utolsó óráiban is tudott gondoskodni a tanítványairól (13 :20), de mikor végre nyíltan az árulójáról kellett beszélnie, akkor „igen nyugtalankodott lelkében“. Semmi nem tudta megrázni őt, de az a gondolat, hogy árulója a tanítványok közül került ki, mélyen megrázta és nyugtalanította. Jézusnak ebben a szavában benne van minden fájdalma s ünnepélyes komoly kijelentése nyomán megdöbbenés és szégyen ült a tanítványok arcára. Március 31. — János 13:22—25. Uram, ki az? Végtelenül szomorú és nehéz kérdés. A legszomorúbb az, hogy a tanítványok „bizonytalankodva“ tekin- tének egymásra. Tehát akármelyikük lehetett volna az áruló. Hogy a tanítványok számára mily nehéz és keserves kérdés volt ez, mutatja Máté 26 :22, ahol ezt kérdezték a tanítványok: Én vagyok-e az, Uram? — Ebben a böjti időszakban érezzük magunkon mindig Jézus szomorú tekintetét, amikor azt mondja: Egy közületek elárul engem s tegyük fel Őneki minden nap ezt a kérdést: Én vagyok-é az, Uram? Április 1. — János 13 :26—29. Ez lett volna az utolsó alkalom arra, hogy Ju- dás belekapaszkodjék az Ür kezébe és visszatérjen arról az útról, amelyen már elindult. Ezt a falatot nem kellett volna lenyelnie. Senki sem értette a tanítványok közül, mire mondta Jézus: „Hamar cselekedjed.“ Ez lett volna az utolsó lehetőség, hogy Judás tagja maradjon a tanítványi közösségnek. Judás azonban század zsoltárköltészete és Tinódi dallamköltészete közt. Tinódi 23—24 dalából kivált az 8., 14., 19. és a 23. számúakra írták a sok zsoltárt. Ez az öt dallam eredeti vagy dallamváltozatokban mintegy 28 egyházi éneknótát teremtett s arra több száz zsoltárszövege született a zsoltárírók lantjáról. Tinódi 1. sz. dallama a Jason király históriája. Erre írta Szegedi Gergely a 30. zsoltárt: Dávid prófétának imádkozásából, Temesvári István deák az 56. zsoltárt: Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem; erre utal Sztárai 65. zsoltárja is. Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem.“ Elefánty Sándor. ' életének ebben a válságos pillanatában elengedte az Ür kezét, lenyelte a falatot s az, aki már eddig is megragadta őt, most egészen beléköltözött, úrrá lett rajta: a Sátán. Április 2. — János 13 :30. Jézus kénytelen volt látni, mint hajtotta hatalmába Judást a Sátán. Hogyan szakította meg Judás a Sátán hatalmában a közösséget Jézussal és a tanítványokkal. Abban a pillanatban, amikor a Sátán lesz úrrá az emberen, többé nincs maradása Jézus és az övéi közösségében. „Azonnal kiméne.“ Annak a sorsa pedig, aki Jézus közösségét otthagyja, sötétségbe zuhanás. Nem akkor van éjszaka az ember életében, mikor elbukik és bűnt cselekszik, nem akkor, mikor megpróbáltatások veszik körül, hanem akkor, amikor Jézust otthagyja. De akkor örökre éjszaka van. Április 3. — János 13 :31—33. Ekkor már Jézus nem nyugtalankodott. Az ember azt gondolná, a most következő idő számára a legborzasztóbb és legkeservesebb. ö azonban tudja, hogy amikor a Sátán hatalma látszólag a legnagyobb, akkor lesz legnyilvánvalóbb az Isten ereje. ö tudja, hogy amikor az emberek a legjobban megalázták és meggyalázták, Isten akkor dicsőítette meg őt. Ez a Jézus életszemlélete, erre akar minket is megtanítani. Április 4. — János 13 :34—35. Amikor Jézus búcsúzik a tanítványaitól, új parancsolatot ad nékik. A tanítványi közösség kárt szenvedett Judás árulásával. Jézus azonban mindvégig szerette őket, s egyedül ez a szeretet tarthatja össze őket ezután is. Az árulásokat egyedül a szeretet bírja ki és a szeretet tudja legyőzni. Árulások történhetnek ezután is, Krisztust is megtagadhatják ezután is, de tudjuk-e mi úgy szeretni egymást, hogy ez a világ hitetlen és gyáva keresz- tyénségünk ellenére is meg tudja, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, —a szere- tetünkről.
