Harangszó, 1941
1941-03-09 / 10. szám
80. HARANGSZŐ 1941. március 9. Március 12. — Jézus böjtje. János 12 :7—8. Jézusnak nagyon jól esik Mária szolgálata s nagyon fáj Judás önző irigysége, mert ő tudja, hogy annak az útnak a vége, amely alatt megpihent a bethá- niai hajlékban: halál. Jézus halálra megy értünk. Minden lépés, amivel közelebb megy Jeruzsálemhez és a húsvéti ünnephez, közelebb viszi őt a golgothai kereszthez. A böjt egészen Jézusé tehát. Most minden más szolgálat elmaradhat. Most minden másnak háttérbe kell szorulnia, most ö álljon a középpontban. Minden másra van idő máskor is, de a kereszthalálra induló Űr Jézusnak most kell szolgálni, amikor ö a böjt kimondhatatlan áldásait kínálja. Március 13. — A zsidók böjtje. János 12:9. A zsidók is hallottak Jézusról s ők is köréje gyűltek, mikor elindult a Golgothára, de őket inkább Lázár fel- támasztásának a csodája vonzotta. Látták, milyen hatalma van Jézusnak, látták, hogy életet is tud adni, de nem tudták, hogy mi ennek az új életnek, a halálon vett győzelemnek az ára. Lehet a böjt hangulat, élmény, meg is csodálhatod Jézusban az önfeláldozó szeretet hatalmát, de igazi böjtöd csak akkor lesz, ha megérzed, hogy Jézus böjtje te miattad és teéretted is van. Különben pedig csak olyan a böjt, mint a zsidók böjtje, ami után még ma sincs feltámadás. Március 14. — Lázár böjtje. János 12:10—11. Az új élet mindig csoda, mindig hódító hatalom s ezért mindig szembe találja magát az ellenséges világgal. Ez volt a Lázár esete is. Meg akarták ölni, mert Krisztus ereje és hatalma nyilvánvaló volt rajta. íme, ilyen azoknak a böjtje, akik az életükkel akarva-akaratla- nul Krisztusról tesznek bizonyságot. Azoknak ugyanazon az úton, a keresztviselés útján kell haladniok Mesterük nyomdokain. A régi Lázárt senki nem bántotta, az új életre kelt Lázárt gyűlölték. — A mi böjtünk sem lehet enélkül a kereszt nélkül, ha az igazi böjt. Március 15. — Jeruzsálem böjtje. János 12 : 12—13. Jeruzsálem böjtje hiábavaló böjt volt. A nagy sokaság, amely Jeruzsálembe tódult az ünnepekre, úgy fogadta Jézust, mint királyt. A sokaság üdvözlése bizonyságtevés is volt s Jeruzsálem nem akarta meghallani, hogy néki most jön a királya. Jézust úgy várták, mint királyt s úgy vetették ki maguk közül, mint gonosztevőt. Jézus a sokaság hozsannája mögött érezte a „feszítsd meg“ kiáltását is. Jeruzsálem hiábavaló böjtje megpecsételte a nép sorsát. Az én sorsomat is megpecsételheti egyetlen hiábavaló böjt. Ez a mostani böjt is. Joób' Olivér. Épít. tanít, tudósít a Harangsszó ! Apró történetek. Te érted — én értem! Egy kislány nagy betegen feküdt; elkérte a képes Bibliát. Addig forgatta a lapokat, míg csak rá nem akadt arra a képre, ahol Jézus a keresztfán függ. Egy ideig szeretettel nézegette, azután édesapja elé tartotta s azt mondta: „Te érted, édesapám?“ — Megmutatta az anyjának is, neki is. azt mondta: „Te érted, édesanyám?“ — Végre szívéhez szorította és suttogta: „Meg én értem!“ tegyen meg a Te akaratod. Egy hivő emberhez elment egy barátja és így szólt: „Minden összevissza megy nálam. Kívánságaim nem teljesülnek, reményeim rombadőlnek, terveim meghiúsulnak!“ — „Kedves barátom, ennek te magad vagy az oka!“ — mondotta a hívő férfiú. — „Én?“ — kérdezte csodálkozva. — „Hogyan?“ — „Miért imádkozol mindennap így: Legyen meg a te akaratod?“ Imádkozzál inkább így: ..Legyen meg az én akaratom!“ — De addig, amíg azt kéred, hogy legyen meg az Ö akarata, bele kell nyugodnod, hogy Isten úgy tesz veled, amint Ő akar! S ne feledd, Isten mindig jót akar! JUDÁS DALA. Tévedt utam nem tart soká már: a fölkomorló Golgotánál, reves fügefán, az útszélen kötélhurok hintái a szélben és engem vár, mert ez a végem. Viszem a vádat, amely éget, s a lelkemet, e törmeléket, viszem magam csúfos halálra, anyám sem ismerne, ha látna az Ür öklétől eltalálva. A sors, a sors szörnyen elejtett, hiszen szerettem Őt, a Szentet, a Halkszavút, Tisztát, Egyetlent, Mindig-szivest, Sohsem-kegyetlent, Ki annyi úton mellettem ment. Szerettem Öt, igen és vártam, hogy majd palástban, koronásán, királyian és fegyverekkel Izráel-adta, dús sereggel porondra lép egy büszke reggel! Nagy álom volt ez, nagy és dőre! Hisz 0 telkeknek volt az őre, hatalma nem kard és nem dárda s nem itt vagyon az Ö országa, hanem tisztult szívekbe zárva. Ocsudásom szörnyű kínjáért eladtam öt harminc dénárért — már viszik is, viszik Királyom, nevét már hasztalan kiáltom: latrok közt pusztul kín-halálon! De pusztulok magam is korcsán, ' Istentől, kíntól eltiportan, jaj, már itt áll a bitó réme, suhog a kötél a vad szélbe’ segítség!... vége ... vége ... vége ... Jámbor László. HETI KRÓNIKA Az európai politikai helyzet ismét változott. Bulgária és Anglia között any- nyira kiéleződött a viszony, hogy a diplomáciai kapcsolatot is megszakították. Bulgária csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. Német csapatok bevonultak Bulgáriába. A német véderő gyors lépése megdöntötte az angolok balkáni terveit. — A balkáni események a tavaszi nagy támadás előkészítését jelentik. — Az angol anyakirályné a korona- ékszerekkel és a királyi pár két leányával Amerikába menekült. —- XIII. Alfonz volt spanyol király meghalt. 1902— 1931-ig uralkodott. Lemondása óta külföldön élt, mint magánember hazánkba is ellátogatott. — Hitler Ciano olasz külügyminiszterrel Bécsben találkozott.— A jugoszláv külügyminiszter budapesti látogatása a két nemzet baráti találkozója volt. — Kalocsánál negyven méter szélességben átvágják a töltést, s így vezetik vissza a Dunába a kiáradt víztömeget. az egyházi esztendő Böjt 2. vasárnapja. Lukács 10 : 17—20. v. Nem nyugalom, hanem harc a keresztyén élet. Küzdeni kell a bűnnel, világgal-, Sátánnal. Ennek a harcnak nemcsak keserűsége, hanem öröme is van. Mi ennek az örömnek az alapja? Az a győzelem, amit Jézus neve, hatalma biztosít. Jézus győző vitéz, aki a Sátán hatalmát összetörte. A nagy harcban úgy legyőzte, hogy az hatalmát vesztve aláhull. Küzdő emberek, küzdő egyház vagyunk, de — Krisztussal győzhetünk s egykor ott fent Istennél, ahol Ő közbenjár értünk, vele együtt lehetünk. Szenvedő életedet áthatja-e ennek öröme? Győzelmes Uram van. Vele küzdők és győzök! Adjunk hálát: Hogy Jézus megvívta értünk és helyettünk a legnagyobb harcot s legyőzte a legnagyobb ellenséget. Hogy Ö példánk s erőforrásunk lett a harcra s kezességünk a győzelemre.
