Harangszó, 1941

1941-02-23 / 8. szám

1941. február 23

HARANGSZÓ

59Az új vallástani tankönyvek.

Egyházegyetemünk 1940. évi november hó 8.-án tartott közgyűlésének 59. számú jegyzőkönyvi határozata alapján az új vallástani tankönyvek megírásáról a következő

TÁJÉKOZTATÓ FELHÍVÁST teszem közzé:

Az új vallástani Tanterv és Utasítás életbelépése mindenfajta iskola minden osztályában új tankönyveket tesz szükségessé. Egyházunk megfelelő tankönyvek megírásáról megbízás útján kíván gondoskodni, mégis mindenki számára lehetővé teszi a munkába való bekapcsolódást, s így biztosítani óhajtja, hogy a legértékesebb tankönyvek bocsáttassanak ki.

A megbízott és önként vállalkozó tankönyvírók munkálataikat záros határidőre kéziratban az egyetemes tanügyi bizottság elnökéhez benyújtják. Ezek közül külön bíráló bizottság és a püspöki kar választja ki egy-egy osztály legjpbb tankönyvét, ad utasításokat a szerzőnek esetleges hiányok pótlására, javítások keresztülvitelére, s dönt véglegesen a tankönyv elfogadásáról és kiadásáról.

A tankönyvek megírásánál a következő főbb szempontokat kell tekintetbe venni:

1. A hitvallásos teológia követelménye közelebbről kettős feladat elé állítja a tankönyvírót. Egyrészt a mai teológiai tudománynak eredményeit, meglátásait és megállapításait ismernie, gyümölcsöz- tetnie és felhasználnia kell. A tankönyv anyagát és tartalmát, egészében és részleteiben, a keresztyén tanítás tisztaságán és igaziságán őrködő s azt nyújtó teolóte, hogy valami van a lelkében, ami csak az övé és soha senkinek nem tudná megmutatni.

— Valami bajod van, Márton? — simogatta szeretettel a hangja, míg két karja férje nyakára borult.

Kínos, nyomasztó csend volt a válasz. Az asszony már félni kezdett, legszívesebben visszament volna, mert olyan furcsa valami volt Mártonon, amit csak akkor látott, amikor anakidején kihozták a napvilágra. Valami hörgésféle tört elő a melléből, aztán lassan, akadozva megeredt a szava:

— Nézd, Julis, másoknak úgyis hiába mondanám el, hogy mi történt akkor, odalent. Azt csak átélni lehet — elmesélni — nem. Átélni kínos borzalommal, őrüléssel és megőszüléssel átélni, de elmesélni azt, úgy ... soha. Aki még nem járt ott, az sohasem fogja megérteni. Aki még nem halt meg, nem tudja milyen a halál. Amikor tüdő, szív, agy, minden felmondja a szolgálatot és mégis érzel, hörögsz, kínosan nagyot dobban a szíved és tudod, hogy mi van veled, mi vár rád. Mikor élve temetnek a sírba, mikor körülötted minden a halálra mutat. Nézd. Nézd a csillagos eget. Olyan messze van és mégis, sokszor mintha a kezemmel elérném, vagy úgy látom, hogy ott a hegy lábánál felsétálhatnék a tejútra. De lenn, a föld mélyén olyan messze, olyan végtelen messze tűnik a

giából merítse. A teológiai exegézisből nyert eredmények és szempontok elmel- lőzésével még a legegyszerűbb bibliatörténeti tankönyvet sem lehet megfelelően megírni. Ugyanígy nélkülözhetetlen a teológiai elmélyülés az egyháztörténeti tankönyvek megírásánál: csak ez biztosíthatja, hogy azok valóban az egyház történetét adják. A hittani és erkölcstani tankönyvek íróinak pedig a rendszeres és újszövetségi teológiában egyaránt járatosaknak kell lenniük.

Másfelől figyelembe kell venni azt a természetes megszorítást, hogy a tankönyvek fundámentumául szolgáló teológia csak hitvallásos teológia lehet. A tankönyveknek egyházunk hitvallásokban lefektetett és őrzött tanítását kell a mai kor szellemi helyzetében és a tanuló nyelvén megszólaltatniok. A hitvallásos szellemnek az érvényesülése a tankönyvekben nem az idézetek számán fordul meg, sokkal inkább azon, hogy a tankönyv egésze ugyanazt a lelket tükrözze, amit hitvallásaink képviselnek és részleteiben is hű legyen egyházunk hitéhez. A tankönyvírókra az a feladat hárul, hogy evangélikus tankönyveket írjanak: az evangélikus jelleg pedig nem a polemikus élben nyilvánul meg, hanem a pozitív tanításnak hitvallásos veretén.

2. A tankönyvek anyagának hitvalláshűségén túl az érvényesítendő egyházi szempont megköveteli azt is, hogy a tankönyvek az egyház életébe vonják be a tanulót. Az egyház nem a dogmatikának egy hitcikkelye csupán, hanem az üdvözítő Isten munkahelye, a Szentlélek műhelye ezen a földön. A tankönyvek egyházi jellege megkívánja, hogy íróik ezt szüntelenül számításba vegyék és szakadatlanul számoljanak az egyház életével. Figyeltessenek fel az egyház közösségére, hitéletére, szolgálatára. Neveljenek így az egyházban élésre. Természetes,

föld világa, mint amilyen messze vannak azok az emberek ott bent s úgy mutatott a házra, mintha egy kézlegyintéssel elsöpörné. Ha onnan lentről jön az ember, akkor látja csak igazán, hogy az élet szentség, áldás, ajándék.

Az asszony gondolata nem ért fel hozzá, csak ösztöne érezte, hogy annak a lelke más, mint a többié.

— Márton, ha félsz lejárni a bányába, eriggy a városba, kapsz ott is munkát, eleget.

A másik arca átszellemült erre s mintha egy virág nyílna ki a lelkében, egy virág, melyet féltve ápolt s amely most teljesedett ki benne, csak ennyit kérdezett:

— És a többiek?

— A többiek? — ismételt csodálkozva az asszony.

— Igen, a többiek, Julis. Aki egyszer odalent voit, akit egyszer kiástak a föld alól, az sohasem hagyhatja el a többieket. Azok megmentették az én életemet, én hozzájuk tartozom. Azóta a nap óta százszorosán az övék vagyok. Annak a napnak az emléke benne van a véremben, az agyamban, az orromban. Azóta előre megérzem a veszélyt, mint a kot- lós, aki megérzi a magasban keringő héj- ját, mint a madarak, akik megérzik a közelgő vihart. Aki egyszer onnan megmenekült, azt Isten a többiekért hozta vissza, Aztán átölelte az asszonyt és szohogy ezt a feladatot csak úgy tudja a tankönyv helyesen megoldani, ha különös tekintettel van a magyarországi egyház életére.

3. A tankönyvírónak ismernie kell a hazai iskolai helyzetet. Bírjon áttekintéssel a jelenleg használt összes tankönyvekről, a világi tárgyakból. Legyen figyelemmel a hazai iskolai reformmozgalmakra. Ismerje a különböző iskolatípusok életét, hogy beleilleszkedhessék a tankönyv az illető iskola szellemébe. Ugyanakkor azonban nem szabad megfeledkezni arról az éles határvonalról, amely a vallástant minden más tárgytól anyagban, módszerben elválasztja. Ne féljen a tankönyvíró attól, hogy egészen más jellegű, módszerű és lelkű könyv kerül ki keze alól, mint a világi tankönyvek. A tankönyvírásnál tehát vegye tekintetbe tárgya sajátos természetét.

4. Pedagógiai szempontok érvényesítése megköveteli, hogy a tankönyv logikája világos, áttekinthető és egyszerű legyen. Az anyag közlésénél vegye tekintetbe a gyermek vagy ifjú átlagos értelmi és lelki fejlettségét, és ahhoz alkalmazkodjék. Ne tételezzen fel a gyermekről sokat, de túl keveset se. Az anyagot a gyermek elevenségével és fogékonyságával számolva tárja elő minél egyszerűbb formában. Nyelvezete legyen tiszta magyar lejtésű, mesterkéltség nélkül egyszerű, s nemes veretű, hogy érdemes legyen a szószerinti betanulásra. A kifejezéseknél minden túlzó egyénieskedést kerüljön. Ne zárkózzon el az esztétikai természetű eszközök elől, de éreztesse meg, hogy a képek, hasonlatok és példák csak megközelíthetik, de nem adhatják a lényeget, és ne felejtse el, hogy nem a tankönyvnek, hanem a katechétá- nak feladata a végleges megvilágítás. Idetartozik az a megállapítás is, hogy a

rosan magához szorította. Fent ragyogtak a csillagok, könnyű szél lengette a hulló leveleket s a férfi felfigyelt. Mint a vizsla a levegőbe kémlelt.

— Valami baj lesz — mondta meggyőződéssel és futni kezdett, le egyenesen a tárnák irányában.

Az asszony utána nézett.

— Valami baj lesz! — ismételte. Aztán mintha egy nagy, nagy titkot értett volna meg, összekulcsolta a kezét.

* * *

Szóltak a szirénák, kongtak a harangok, emberek beszédétől, futásától, asz- szonyok jajveszékelésétől lett hangos az utca. A kis házak ablakai kinyíltak, kócos, ijedt fejek kiabáltak ki az éjszakába.

— A tizes tárna beomlott — hallatszott innen is, onnan is.

— Vannak halottak? — jajdult fel valaki.

— Nincsenek. Mindenki megmenekült. Márton megérezte. Megmentette őket.

— Márton megérezte! — futott végig a telepen s az emberek imát mormoltak.

Julis magában állt a rémült emberek között. Szívére szorította két kezét, lehunyta a szemét: boldog volt. Úgy érezte, hogy Márton jön feléje mosolyogva és ő fut eléje végtelen szerelemmel, csodálattal, hűséggel és gyermeki bizalommal.