Harangszó, 1941
1941-02-16 / 7. szám
32. évfolyam. 1941. február 16. 7. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tanév alatt kéthetenkönl a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek enhozzam 938-ban a felvidéki Luther. A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatal* GYŐR II., Pet6fi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba % évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, ^a ^ velünk, ki ellenünk? Jó fegyverünk és pajzsunk. /íSrllij Az Ür a mi oltalmunkI Szemközt a halállal! Nékem az élet Krisztus és a meghalás nyereség. Filippi 1, 21. Ebben a bibliai versben egy ember áll elénk, aki szemébe mert nézni a halálnak. A világ gyermeke gondolni sem szeret a halálra. Menekül a halál gondolata elől. Előtte ne is említsék, hogy van halál! Olyan napokat élünk, amidőn háború, árvíz, földrengések, éhínség, nélkülözések, mind küzdelmesebbé teszik a földi életet és közelebb hozzák a halált. Élni csak az tud igazán, aki ha kell, tud meghalni is. Ebben van a hívő keresztyének óriási ereje. Nékem az élet Krisztus és a meghalás nyereség! Pál apostollal nem az életuntság Íratta le ezeket a szavakat, . hanem az örök élet kívánása. Távolról sem akart öngyilkosok módjára kimenekedni az életből, hanem e látszat-árnyék- világból az örökkévalóságba kívánt átköltözni. Fogságban van s a foglyok élete soha gincs tökéletes biztonságban. De ő kész a vér- tanuságra, mert számára a halálban az • Edénkért kapuja nyílik meg. A hívő keresztyének Krisztusban az örök élet bizonyosságát nyerték, ezért tudnak mosolyogva meghalni. Két dolog adja nekik ezt a bizonyosságot: A bűnbocsánat és a Krisztussal való eltéphetetlen kapcsolat. A halál a bűn zsoldja. Ha a bűn megsemmisült, erejét veszti a halál is. Amint Luther mondja: Ahol bűnbocsánat van, ott élet és üdvösség is van. (Kis Káté, Úrvacsora.) Még szilárdabbá teszi az örök élet bizonyosságát a Krisztussal való eltéphetetlen kapcsolat. Ő mondja: Én örök életet adok nekik ... és senki ki nem ragadja őket az én kezemből! (Ján. 10, 28.) Mindenütt, városon, falun megkezdődik a konfirmáció-oktatás. Ifjúságunknak körülbelül tíz százaléka készülődik most arra, hogy első alkalommal és utána minél többször vegye az Ür szent vacsoráját. Vájjon hogyan tekintünk erre a nagy eseményre? Előttünk, mint gyermekeink előtt is minden elhomályosodik a konfirmációi ünnepély szépsége és fényessége mellett. Előtérbe kerül mindaz, amivel az ember teszi emlékezetessé a konfirmációt: a szép ünnepély, gyermekeink központba kerülése, tudásuk, szép ruhájuk, szép elhatározásaik, „fo- gadalom“-tételük, a látványos templomi felvonulás, csoportfénykép, kedves rokoni találkozó, szép ajándékok a fiataloknak. Ezek forognak ott a konfirmandus, a keresztszülő és a szülő gondolatai között. Nagyon kevesen vannak, akik másra, az egy szükségesre gondolnak. De ezek közül is a többség csak rövid ideig forgatja gondolataiban és szívében a lényegeset. Pedig mindez mellékes, másod-, harmad- és tizedrendű a konfirmációban, legfeljebb arra valók, hogy méltó keretet adjanak neki. De ha a lényegeset elnyomják, akkor joj]j>-^g?t^á‘prtea^yni ezeket. A / \ ( DüCraUÁTHC K \ Ha vijjognak is a háború vészmadarai felettünk, ha dörögnek is az ágyúk és nélkülözések szakadnak is reánk, sőt mégha közénk suhintana is kaszájával a halál, azt a keresztyént, aki bűnbocsánatot nyert és akinek közössége van az élő Jézus Krisztussal, eltántorítani és megingatni nem tudják. Harmati Béla. Mi is hát a konfirmáció? Szó- szerint megerősítés. Hitben való megerősítés. A konfirmációig szüléink hitén és imádságán át őrizett minket az Isten különösképen. A konfirmációval már a mindig jobban önállósuló fiatal keresztyén lélek számára akar útmutatást és erőforrást adni az egyház. Mire mutat az egyház? Isten Igéjére és a szentségekre. Ezek azok a kegyelmi eszközök, amik nélkül nincsen keresztyén élet! Hitünk és keresztyén életünk csak ezek által erősödhetik meg és lehet egészen az Űré! Ezért fontos az az igehirdető és tanító munka, ami megelőzi a konfirmációi ünnepélyt és amire a koronát az Ür szent vacsorája teszi fel, hogy nyilvánvaló legyen: nem ember, hanem Isten konfirmál Igéje és Szent Lelke, kegyelme által. Mi hát az ember feladata a konfirmáció idején? Lelkésznek, szülőnek, keresztszülőnek az, hogy a rájuk bízott gyermeknek Isten Igéjét hirdessék, olvassák és cselekedjék és a gyermekkel együtt boruljanak térdre Isten előtt és kérjék buzgó szívvel az Ö Szent Lelkének ajándékát. — Ha ezeket elhagyják, nem konfirmáció a konfirmáció! Ittzés Mihály. Konfirmáció.
