Harangszó, 1941

1941-12-28 / 52. szám

428 ftXRXNGSIO 1941. aecember 28. Finnugor testvéreink. A „finnugor“ elnevezés. A finnugor elnevezés ma annak az összesen 20—22 millió lelket számláló 14 népnek, vagy néptörzsnek közös neve, amelyről az összehasonlító nyelvtudo­mány minden kétséget kizáróan bebizo­nyította, hogy ezelőtt 4—5 ezer évvel kö­zös ősnyelvet beszéltek. Ez a közös ős­nép az idők viszontagságai folytán szét­szóródva ma Európa és Ázsia hatalmas területein él. Legészakibb hajtása a csa­ládfának a finn, legdélibb a magyarokat is magába foglaló ugor csoport. Innen az egész családot egybefogó finnugor el­nevezés. Előző fejtegetéseinkben használt kép­hez visszatérve mondhatjuk, hogy a finn­ugor népek felett felragyogó szivárvány egyik szára Magyarországon, a másik Finnországban éri a földet. A felívelő híd pedig maga alá gyűjti a többi, előt­tünk még kevésbé ismeretes, 12 néptör­zset. Róluk a következőkben részletes ismertetést közlünk. A finnugor őskor. Hogy a finnugor nyelvet beszélő né­pek között a nyelvi rokonság egyúttal ma is fennálló faji rokonságot is je­lent-e, egy-két szóval bajos volna eldön­teni. A nyelvtudomány csak a finnugor nyelvek rokonságát állapíthatja meg. Mikor azonban ezt megállapítja, mégis fel kell tennünk egy olyan ősi népet, amely valamikor és valahol a finnugor alapnyelvet beszélte. Erre a feltételezett közös ősnépre vonatkozólag még a tu­dományos vélemények is különbözők. Bizonyára érdekel bennünket, hogy a nyelvtudomány kutatásai megdöntöt­ték az úgynevezett ázsiai elméletet. Eszerint közös eleink nem Ázsiában lak­tak, hanem az Ural hegységtől nyugatra, a Volga vidékén. A Voíga-menti hazában a finnugor ősnép halászattal és vadászattal foglal­kozott. A növénytermesztés és állatte­nyésztés egészen alárendelt szerepet ját­szott életükben. Lakásuk sátor vagy kez­detleges kunyhóféle épület volt. Ruhá­zatul az elejtett vadak szőrméje szolgált. Közlekedési eszközük a hótalp és a csó­nak. Házimunkájuk a halász- és vadász­szerszámok kijavítása. Különösen kifej­lődött közöttük a családi és rokonsági kapcsolat. Hogy magasabb társadalmi egységben éltek-e, nem tudjuk biztosan. Lelki világukat jellemzi a lélekhit, ha­lottkultusz, bizonyos állatok és termé­szeti jelenségek tisztelete és a varázslás. A régészet tanúsága szerint a finn­ugor népcsoportok szétszakadása már Krisztus előtt az úgynevezett bronzkor­szakban (1500—2000) megkezdődött és a szétválás e korszak vége felé meglehe­tősen előrehaladt. Sőt egyes történészek szerint az egységes finnugor őskorszak ideje a Krisztus előtti 4000 és 2500 között volt. Ekkor történt meg az első szét­válás, amikor a finn törzsből kivált a magyarokat is magábafoglaló ugor cso­port. Jövő számunkban erről az ugor cso­portról írunk. Dr. Győrffy Béla. Ő azért jelent meg, h°3¥ a mi bűneinket elvegye • • • János 3: 5a. Mivé tette a szovjet karácsonyt. Az 1917-i kommunista forradalom óta lankadatlanul folyik Oroszországban a keresztyénség üldözése. Az istenellenes propaganda eszközéül magát a kará­csonyt is felhasználják. Hosszú idő után, mikor 1935-ben megjelennek az első karácsonyfák, az állam éberen vigyáz arra, hogy a karácsonyfáktól távol legyen minden keresztyén vo­Orosz bélyegek háborús képekkel. nás. Nem is karácsony, hanem újévi fának hívják. A karácsonyfadíszt árusítók szintén gondoskodnak, hogy azoknak istenellenes értelmük legyen. A fán legtöbb helyen Jézus, Betle­hem és az angyalok torz képei függnek. A karácsonyfadíszek kigúnyolják Istent, Krisztust. Tele vannak Sztálin és Lenin képekkel. A fa alá könyveket is helyez­nek. A könyvek Sztálin és Lenin vallási nagyságáról és jelentőségéről szólnak. A karácsonyi ünneplésben nagy része van Sztálinnak. Az orosz Mikulás a „Died-Moroz“ („hideg-nagyapó“, „fagy­apó“) Sztálin képmásában jelenik meg, nagy fekete bajússzal. Sztálin karácsonyi ünneplése is hozzájárul ahoz, hogy mind­inkább földöntúli vezérként emlegetik. Karácsonyi vallásos tisztelet tárgya a „Feia-Sznyegor“ („hó-tündére“) vagy más néven „Senyezsmája-Carica“ („hó- cárnője“). Sztálin mellett nagy jelentő­sége van Leninnek is. Már igen sok val­lásos tárgyú mese és monda keletkezett róla. Ezekben úgy szerepelt, mint „vi­lágmegváltó“. Isten küldötte őt a földre a szegény emberek közé. Karácsony nap­ján sok helyen felolvassák a nép előtt a róla keletkezett meséket. Lenin-hittel töl­tik meg a nép lelkét. A karácsony ilyetén megünneplését maga az állam is támogatja. Más ünnep­séget nem engedélyez. De ez nem jelenti azt, hogy más formában nem is ünnep­ük. A régi vallás hívei ezektől elkülö­nülnek. Összejönnek magánházakban és a régi szokás szerint január 6-án tart­ják meg a karácsonyi istentiszteletet. Egyre többen lesznek. A jelenlegi hely­zet is nekik kedvez. A most megnyíló templomokba öröm­mel is mennek. Hiszen epednek Isten igéje és a templom után. Mi szívből örülünk, hogy keleti testvéreink előtt újra megnyílnak a templomok kapui. Ök és mi is adjunk hálát Isten kegyelméért, amellyel új életet visz az orosz egyházba. Adjunk hálát a csodálatos szabadulásért. Horváth Miklós. Olvasóink írása. Egyik olvasónk írja: Ezen levelemmel egyidejűleg 12 pen­gőt adtam postára s kérem a t. Kiadó- hivatalt, szíveskedne annak árából annyi naptárt továbbítani, amennyit lehet. Mi­után nekem nincs módomban a naptá­rakat szétküldeni, kérem a t. Kiadóhiva­talt, szíveskedne a naptárakat az erdélyi egyházmegyei szórványgondozó lelkész úr címére megküldeni azzal a kéréssel, hogy a lelkész úr ossza szét alkalomadtán evangélikus híveink között ajándékként. * Másik olvasónk a kórházból írja: Bátorkodtam csekély összeget küldeni azzal a kéréssel, hogy juttassák el azok részére, akiknek édesapjuk valahol kint a határokon túl nyugosznak csendesen ... és az itthon maradottaknak hiába nyílik ajkuk szólásra karácsony szent estéjén, hiába mondják ezt a drága szót, hogy „Édesapám“, nincsen ki feleljen rá ... Úgy érzem, hogy nincsen ennél szo­morúbb karácsony és még szomorúbbá teszi ezt a sorsot a nincstelenség, amikor még nem lehet megértetni az apró kis emberkékkel azt, hogy nekik nincsen, hanem várnak szent várakozással Jézus­kától, aranydiót, meleg ruhácskát — mint régen, míg édesapa itthon volt és dolgozott érettük. Óh mennyi minden elérhetetlen, ha nincsen kenyérkereső édesapai kéz — ha nincsen pénz!... Ügy érzem, hogy mellém.sorakoznak sokan, nagyon sokan, kik szintén így éreznek, s az apró kis adományoktól csillogóvá válik a szem, mert minden gyermekszetn egy-egy fényes csillag, amit a belülről jövő melegség tesz fé­nyessé. És mi teheti ezt még fényesebbé, ha nem a szeretet! —> Olyan jó az az érzés, ami betölti lelkünket ilyenkor, bár nehezen megy az adakozás, mert annyi mindenre kellene az nekünk. De én tudom és érzem, hogy minden­nél többet jelent számunkra az az érzés, ami eltölti szívünket, amikor egyrhagunk- ban vagyunk és lehajtott fejjel aznapi cselekedeteinkről számot vetünk. Ilyen­kor olyan jó Istennek megköszönni, hogy betérhetett hozzánk a betlehemi kis Jé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom