Harangszó, 1941
1941-11-30 / 48. szám
394 HARANGSZÓ 1941. november 3Ó. Nagy harcok színhelye: Oroszország. nak (a jelenlegi harcmezőn), ahol egy árván maradt amerikai missziói állomást, gyülekezetét, iskolát vették gondozásba. Tehát teljes missziói munkát végeznek. Szó van arról, hogy ennek az állomásnak egyik fiókintézetét átvenné a magyar misszió és így önálló missziói területhez jutnánk. A tárgyalások folynak, de eredményt csak a háború után várhatunk. Az oroszországi háborúval kapcsolatosan újabb munkalehetőség tárult fel: oroszországi néprokonaink missziója. Misszióegyesületünk a reformátusokkal közös frontot alkotva készül a munkára. A jelentkezőket kiképezi, orosznyelvű újtestá- mentumokat nyomat, felveszi a felkészült finn néprokoni misszióval a kapcsolatot és várja az Istentől az engedélyt az indulásra. Hazai vonatkozásban örömmel közöljük, hogy két fiókegyesületünk alakult meg: Győrött és Felsőszeliben. Nagytarcsai népfőiskolánk jó eredménnyel fejezte be a III. tanfolyamát, 18 résztvevővel. Leánytanfolyama egy hónapos volt 30 résztvevővel. Reformáció hetében tartottuk meg az első országos külm. tanfolyamunkat azon gyülekezeti munkások részére, akik itthon a külmissziói felelősségérzetet felkelteni és ápolni kívánják. A tanfolyamon 30 előadás hangzott el. Az egyesület állandóan fejlődő munkája miatt önálló lelkészi állást szervez. Sokak kérdésére közöljük, hogy a Harangszó-Naptár második kiadása már készül és egy pár hét alatt megkezdjük az új igénylések szétküldését. szolba és aludt reggelig. Nem igen akart ugyan az asszonnyal találkozni, mert az esti dolog még a begyében volt, de gondolta, mielőtt kimegy a mezőre, vesz még magához valami harapnivalót. Alig lépett be azonban a szobába, felesége aggodalmas arccal fogadta: —■ Nem jót álmodtunk az éjjel, ne menjen el édes uram ... — Felülem álmodhattok, amit akartok, — felelte mogorván János és intett a fiúnak, hogy mehetnek. Az asszony csak nem akart engedni. — Ravatalt is láttunk, meglássa baj szakad reánk... Ne menjenek el, azt mondom. János erre már igen mérges lett. — Már ha elmentünk volna is, késő lenne, hogy az Isten verne meg ilyen kocsist, aki asszonyokkal győzködik, ahelyett, hogy végezné a dolgát. Ezzel vette is a dolmányát és nem is várva arra, hogy fia elkészülődjék, felült a kocsira és egyedül indult dolga után. Nem telt bele jó fertályóra, már is ott kapaszkodott a Remény a szakadék közelében. Vasfejű Szűcs János annyira elmerült gondolataiba, hogy észre sem vette: az árok az éjszakai esőzéstől megtelt vízzel és a partjai veszedelmesen csúszóssá váltak. Éppen azon zsörtölődött magában, hogyha ijedős asszonyok álmaira adnának az emberek, akkor senki sem tudná soha elvégezni a dolgát... amikor egyszerre csak meglendült a kocsi és János nagy ívben zuhant a szakadék felé ... A pillanat századrésze alatt János előtt elrohant egész élete... Egyszerre világosan meglátta, hogy milyen rettenetes szakadék volt az, ami fölött ő harminc esztendőn keresztül nevetve járt... amikor csak magában bizakodott és kinevette azokat, akik aggódtak és remegtek érte ... Mintha hályog hullott volna le_a szeméről, olyan tisztán és élesen látta, hogy zuhan menthetetlenül a halálba, mert Isten türelme véget ért és dölyfös magában bizakodásáért most kell fizetnie... És ekkor Vasfejű Szűcs János megbánta egész életét, minden makacskodását... meglátta, hogy az a legnagyobb szakadék, amikor az ember elszakad Istentől és maga akarja kiszabni életének útját ... Mire a fia odaért, már csak annyit hallott, hogy apja leikéből elhalóan szakad fel az utolsó sóhaj: — „Istenem ... Istenem“.... A nagytarcsai Népfőiskola, 1941. november 16.-án nyílt meg a nagytarcsai Tessedik Sámuel Evangélikus Népfőiskola negyedik évfolyama a nagytarcsai templomban. Ebben az esztertdőben, olyan nagy az érdeklődés, hogy helyszűke miatt nem tudtunk felvenni minden jelentkezőt. A létszám 32 a tavalyi 18-al szemben. Isten gazdagon megáldotta ezt a munkát. Nagy nehézségeink vannak, de hisszük, hogy Ö majd keresztül fog mindezeken segíteni. Az ünnepélyt közének nyitotta meg, majd Szenczy Gábor lelkész az oltártól intézett beszédet az új népfőiskolásokhoz s az oltár köré gyűlt ifjakat megáldotta és mindegyiknek vezérigét nyújtott át. A népfőiskolái tanárok nevében dr. Molnár Béla népfőiskolánk felügyelője üdvözölte a fiúkat, biztosította őket szeretetükről. Ezekben a napokban volt a régi népfőiskolások találkozója. Tóth Mihály és Bikádi András volt ,nép- főiskolások üdvözölték az újonnan jöttékét és örvendező lélekkel tettek bizonyságot arról, hogy az ő számukra milyen áldott volt az az idő, melyet a népfőiskolán töltöttek el. Ünnepségünk méltó befejezése volt Rőzse István nyíregyházi lelkész evangélizációja, melyet ezen a napon kezdett meg gyülekezetünkben. Sz. G. ,4 HŰTLEN FIÚ. Elhagytad az ősi rögöt, Elhagytad az ősi házat, Nem sajnáltad becsületben Megvénhedett jó anyádat. Miért tetted, édes fiam? A földünket széttagolták, Magam vagyok ... mennyi bánat! Gaz verte fel udvart, kertet, Vihar kezdte ki a házat. Ez is pusztul, édes fiam! A félszerben ott a kocsi, Ott az eke, nincs ki szántson. Eladták a lovainkat Hitvány pénzért a vásáron. Mert elhagytál, édes fiam. Visszahívnak, visszavárnak, Az ősi rög, eke, ásó! És vasárnap imádkozni Hívogat, hív a harangszó! Gyere haza, édes fiam! Üzennek az ősi rögök, Üzen, vár az apád sírja, Gondozatlan, elhanyagolt, Mert anyád vén, már nem bírja. De te nem jössz, édes fiam. Győrffy Sándor.
