Harangszó, 1941
1941-11-09 / 45. szám
Si. évfolyam 2941. november 9. 45. szint Alapította: KAPIBÉLA 1910-ben. L.ptul.jdono. i Dunántúli Luther-SzSvetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tanév alatt kéthetenként a KI8 HARANGSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek én hozsAm 38-ban a felvidéki Luther. A Harangszó ■zerkesztö-kladóhivatala GYŐR II., Petfll-tér I. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 10 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba bi évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,52# Nem vagyunk hátráló emberek! De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. Zsid. 10, 39. A mai embernek újra meg kell tanulnia, hogy harc nélkül semmi jót sem lehet elérni ezen a földön. Figyeld meg magadat. Semmi jót sem birsz addig tenni, amíg előbb győzedelmes harcot nem vívtál a benned lévő bűn ellen. Templomba kellene menned. Tegnap gondoltál reá, hogy elmégy. Itt a vasárnap reggel. De ez is, az is közbejön. Talán csupán csak fáradtnak érzed magad. Olyan jól esik tovább pihenni a meleg ágyban. Az újság is, vagy a könyv, amely a kezedbe került, olyan érdekes. Vigyázz! Ha most rögtön nem indítasz villámháborút fáradtságod, restséged vagy „halaszthatatlan teendő“-id ellen: a vasárnapot templomozás nélkül töltőd el, s nem kapsz a közös istentisztelet áldásaiból! A csatát elvesztetted. Késve érkezik valaki a templomba. Ügy liheg, úgy ki van pirúlva, mint a csatából frissen érkezett hős. De kicsit szégyenkezik is. Van is miért: a fenti csatát csak nehezen birta megnyerni. Imádkoznom kellene. Tudod, hogy az imádság micsoda nagy erőforrás. De amint itt az ideje, ilyen gondolataid támadnak: „Várj még egy kicsit. Majd egy óra múlva. Előbb ezt vagy azt el kell intéznem.“ Ezek a gondolatok ellenséges katonák, akik a jót le akarják benned győzni. És ha azonnal a legkönyörtelenebbül meg nem támadod s meg nem öldöklőd őket: egy kettőre belekerülsz napi munkád taposómalmába, s aznap az imádkozásból aligha lesz valami. Igen: mindig mindenütt akadályokat, ellenségeket kell legyőznünk, kísértéseken kell diadalmaskodnunk, hacsak egy mákszemnyi jót cselekszünk is. Nemcsak a belső, hanem a külső, látható világban is így van ez. A jó ott is mindig csak harc árán érvényesülhet, ha vannak olyanok, akik teljes elszántsággal és odaadással küzdenek érte. Veszedelmek, kár, nyomorúság, szenvedés, betegség, emberi gonoszság, kedvezőtlen körülmények: mind-mind ellenség lehet, melyen győznünk kell, hogy a jó, de különösen a legfőbb jó, Isten országa a mienk legyen. Az Úrnak ezért van szüksége olyan vitézekre, akik nem hátrálnak meg. És ezért nincs szüksége az olyanokra, akik meghátrálnak. A jó katona sohse hátrál meg az ellenség előtt. Ha meghátrálna, még könnyebben a halálát lelné, mintha kitart. Az Ür országában pedig a meghátrálók bizonyosan elvesznek. Csak azok nyernek életet, akik mindhalálig hűséges, engedelmes katonái néki. Te milyen katonája vagy az Úrnak? El tudod-e mondani a szentigével most is és mindenkor, hogy: De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei? Dr. Vető Lajos. Énekelj, evangélikus Család! Irta: Fodor Kálmán. (Folytatás.) Megkapóak ezek az ősi dallamok a maguk fenséges egyszerűségükben. A népi eredet érződik rajtuk. Méltóságteljes lejtésük mintha azt is igazolná, hogy a népi zenébe felszívódott korálzenei hatás teremtette volna őket. Tessék elképzelni, hogy ilyen jelentőségű dallamaink százával vannak! Dallamok, amelyek pár mondatban teljes egészet nyújtanak, kicsiben tökéletesek, zamatosak, egyszerűek, szépek és mindenek fölött: magyarok! Lehet azt meg nem érteni, hogy az illetékes tényezők azon vannak, hogy ezek belekerüljenek az énekeskönyveinkbe? Terjedjen velük egyházi életünkben is a magyar dallam, van mit ellensúlyoznia! Vonuljanak be a magyar családok otthonába, hogy necsak faragott székek, díszes cserépedények jelezzék a magyarságot, hanem zengő magyar ének tegyen hangos bizonyságot evangélikus magyarságunkról! Még különösebb jelentőségük lesz ezeknek a dallamoknak, ha művész veszi kezébe őket és mint a jó mester a nyers anyagot: gyúrja, formálja, míg tisztult, emelkedett szépséggé nem lesz. Fogja a dallamot, vizsgálja, szétszedi, elemzi, nézi a dallam ívelő emelkedését, sűlyedését, apró kis részleteiből alkot egy másik dallamot, amely kiegészíti, díszíti, magyarázza, kihangsúlyozza a fődallamot; alkot egy harmadik szólamot, amely harmonikus társa lesz az elsőknek. Mindegyik szólam teljesen külön életet él. Más a dallama, ritmusa, a lendülete, máshol vannak a lélegzési helyek és mégis szervesen összetartoznak s tökéletes, egységet alkotnak. Epúgy, mint egy szétágazó család, amelyben a családtagoknak meg vannak a külön-külön feladataik s amelyben mégis minden munka a család jólétét szolgálja. Ha szépnek találjuk az ősi dallamokat egyszólamú hangzásukban, mennyivel inkább szebbek lesznek ezek, ha több dallam találkozik s olvad össze édes harmó( REFORMÁTUS FŐISKOLA )
