Harangszó, 1941

1941-09-21 / 38. szám

SS. évfolyam.

38. szám,

Alapította:

KAM BÉLA

l»10-b«i.

Laptulajdonoa: Dunántúli Luther-Szóvelség.

Magjeísnllc mlndin vasárnap.

Ingyin mtlléklat tanét alatt kéthatankénl a KIS HARANQSZÚ.

Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek énhozzám 938-ban a felvidéki Luther

!§4i. szeptember" 21.

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP.

Erős vár a mi Istenünk,

Jó fegyverünk és pajzsunk.

Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk!

A laraalaal

•■•rkeaité-klaáéhivatala

GYŐR

II., Patflfl-tér 1.

Elöfizetéal ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Caoportoa kflldéaael 10%-oa kedvezmény. Amerikába egéaz évre a dollár: az utódálla* mokba *4 évre 1.60 P.

Poatacaekkazámla 30,526

A munkás

Istentől való dicsérete.

Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. II. Thessz. 3, 10.

Világos Isten beszéde: aki nem akar dolgozni, akinek nem fűlik foga a munkához, hanem kerüli, az ne is egyék. Annak rendeli ki Isten kenyerét, aki akar dolgozni, keresi a munkát, nem válogat, akármilyen kerül is elébe, ha piszkos, ha tiszta, ha kétkezi, ha szellemi. Isten csak azt dicséri meg, aki. munkáját szereti és szívvel-lélekkel végzi.

Isten közelében csak dolgozók vannak. Az örök életet herék nem öröklik. Sokan tévesen úgy képzelik el az örök élet boldogságát, hogy ott nyugalmas heverészés, andalgó sétálás, édes semmittevés vár ránk. Holott ölbe tett kézzel nem lehet ájtatoskodni. Az élő Isten szakadatlanul dolgozik és aki közelében él, arra szolgálat vár.

De hiszen az első embernek nem kellett dolgozni, csak az átok után? Aki figyelmesen olvassa a Bibliát, tudja, hogy már az Éden- kertben munkát kapott az ember: „művelni a kertet és őrizni.“ Az első bűn átka csak verejtékessé tette a munkát. Azóta sokszor hiába vesződünk; ritka az igazi láttatja. Ezt a büntetést azonban Krisztus leveszi a benne hívőkről. Számukra újra öröm a munka.

Akinek nem telik kedve munkájában, az sohasem érez igazi örömöt. A munka örömét nem pótolja se szórakozás, se mulatság. Csak a munka ráadása a boldogság. Aki szükséges rossznak tartja a munkát; igyekszik mennél előbb lerázni; aki a szórakozásnak él: soha igazán boldog nem lesz. Az csak cukorpótlót élvez; egy darabig édes, de azután keserű lesz tőle a szája íze.

Nem muszáj dolgozni, hanem szabad dolgoznunk. Ez életünk értelme, sava-borsa. Nélküle üres, céltalan minden napunk. Az igazi munka áldás, mert nemcsak magunkért, családunkért végezzük, hanem, hogy „legyen, mit adni a szűkölködőknek“. Miről ismerni

meg a keresztyén embert? Csakúgy ég a munka a keze alatt. Engedelmeskedni akarsz Istennek? Fogd meg a dolog végét és tedd, ami a kezed ügyébe esik, jószívvel, vidáman. A munkásnak Istentől van dicsérete.

Urbán Ernő dr.

A legnagyobb magyar.

Széchenyi István gróf születésének 150. évfordulójára.

A nagy emberek közös vonása, hogy túlnőnek azon a koron, amelyben élnek, gondolataikkal, terveikkel átlépnek a jövendőbe és saját nemzedékük mellett és után más nemzedékeket is táplálnak és éltetnek lelki javaikkal. A magyar nemzet nagyjai között alig volt még valaki, aki annyira túlnőtt volna a korán, gondolataival, terveivel annyira a jövendő felé tiporta az útat, és vezette a nemzetet, mint a legnagyobb magyar: Széchenyi István. Hisz még most is az ő örökségéből élünk, bő kezének közénk szórt kincseiből táplálkozunk, még most is azokkal a feladatokkal bajlódunk, melyek az ő nyugtalan magyar lelkét marcangolták, azokat az álmokat álmodjuk, azokat a terveket szövögetjük, melyeknek fonalát az ő lelke kezdte álmodni és az ő dolgos keze kezdte szövögetni.

1791. szeptember 21.-én született. A 150 éves évfordulónál köréje seregiünk, előtte hódolunk, lelkének tanítására figyelünk.

Mire tanít Széchenyi István? Legelőször is arra: szeresd és becsüld a fajtádat! Mint fiatal katonatiszt kerül Debrecenbe. Magyarul alig tud, s ebben az ősmagyar városban döbben rá arra, hogy ő a magyarsággal szétbonthatatlan faji közösségben él. Megtanulja a fajtáját határtalanul szeretni és becsülni.

( REFORMÁTUS FŐISKOLA )

Megtanít arra is, hogy rázni kell ezt a népet, hogy felébredjen el- aléltságából. ö ezt teszi. „Akkor — mint naplójában írja — az egész országon csak a főnemesi és nemesi réteg uralkodott. Polgárságunk és középosztályunk alig volt. A jobbágyság, a tömeg közönyösen húzta az igát és még csak arra sem gondolt, hogy ez másként legyen.“ Átnyilalt a lelkén a gondolat: Fel kell az országot ebből a tespedtségből ébreszteni.

Hirdette és tanította, hogy népi Magyarországot kell teremteni. Az igazi fellendülésre csak a népi államnak van joga. Megkezdi tehát a jobbágyság, a magyar parasztság felszabadításának nagy harcát.

örök tanítása azután a földnek, a munkának a megbecsülése. A föld szeretetével, a munka értékelésével kell a nemzetet gazdaggá tenni, mert a gazdasági függetlenségtől lehet a politikai függetlenséget is remélni. Kossuth megfordítva vallotta: politikailag független ország lehet gazdag és erős ország. Ez volt az a pont, ahol a két nagy hazafi útja eltért egymástól. A cél azonban egy volt. Független szabad, gazdag nagy Magyarország.

Megtanít magára a munkára is. Bámulatos, hogy mennyit dolgozott. Csak néhány dolgot említünk. Szónoklatokat tart, újságcikkeket,