Harangszó, 1941
1941-08-24 / 34. szám
Sä. évfolyam. 34. száNl Alapította! KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luthar-Szóvetság. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan melléklat tanév alatt kéthatankénl a KIS HARANQSZÚ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek énhozcám 938-ban a felvidéki Luther A Harangéit eierkeeztö-kladóklvatala GYŐR II., Petőfl-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30.526 Megigazító Isten. Isten az, aki megigazít. Róni. 8, 33b. Az igaz szó magyar és bibliai jelentése ugyanaz. A magyar jelentését a finn: oikea, az észt oige világítja meg. Ezeknek értelme: egyenes, igaz, jobb. A bibliai értelmére Pál apostol mutat reá, mikor azt mondja: Mindnyájan elhajlottak (Rom. 3, 12.), nincsen csak egy igaz is (Róm. 3, 10.). Nincs tehát egyenes, azaz igaz ember! Természettani és erkölcsi értelemben ami nem egyenes, az elvetemedett, tehát elvesztette eredeti alakját és irányát. Ha valakire azt mondjuk, hogy nem egyenes ember, akkor nem testi hibájára, hanem lelki elferdülésére mutatunk rá. A Szentírás ezt az elferdülést Istenhez való viszonyban méri és eltérésnek, eltávozásnak (tékozló fiú), egy irányról való elcsavarodásnak, letérésnek mondja. (Keskeny út.) A természet világában az egyenetlenség, az elvetemedés valami belső tartalomnak, erőnek a hatása, amely alól az alapanyag nem tud szabadulni, mert nincs vele szemben elég ellenálló ereje. Az ember is alapjában lett rossz, alapjában vesztette el egyenességét, igazságát. Ennek az elvete- medésnek öröklött bűn a neve (teljesen rossz az „eredendő“ elnevezés!) és nem az a végső oka, amit rosszul megírt tankönyvekben, konfirmációi kátékban olvasunk, hogy az ember megszegte Isten akaratát, mert nem engedelmeskedett Istennek, hanem az öröklött bűnnek a gyökere az a hitetlenség, hogy ősszül eink nem Isten szavának, ígéretének, azaz igéjének hittek, hanem a Sátán ígéretének. Hitben buktunk el, tehát hitben kell megigazulnunk! Amint elvetemedettségünk saját erőnkkel le nem győzhető hatalomnak, a bűnnek eredménye, úgy megigazulásunk, egyenessé válásunk sem történik a saját értelmünkből, vagy erőnkből, hanem egyedül Isten az, aki megigazít. Mivel bőrünkből ki nem vetkőzhetünk s mardos bennünket bűneink kárhozata, Isten abban a hitben ád erőt, hogy az ő küldöttjében, a testté lett Igében úgy ismerhetjük meg Őt, mint a mennyek országának kegyelemosztó királyát s bízhatunk Benne, ha levetkőzzük gőgös önbizalmunkat. Ebben a hitben nem önigazságom tart meg, hanem Isten igazsága, mely nem kárhozat, hanem örömhír, amely is hirdettetik az Egyházban hitből-hitbe. Kétségbe kellene esnem, ha nékem magamnak kellene igazzá válnom, de reménykedve indulok Isten felé a helyes irányban, mert ez az ige hív engemet: Isten az, aki megigazít! Bácsi Sándor. Pusztuló magyarság nyomában. Déldobrudzsában a kikötők lakói között szintén rengeteg magyar él. A háború utáni Romániát 90%-ban az erdélyből odavándorolt székely kőmívesek építették fel. Megszámlálhatatlan sokan vándoroltak ki, a jó kereseti lehetőségekre. Nyomukat ma nem lehet feltüntetni, mert a letelepedés név és vallásváltozással jár együtt. Ha boldogulni akart meg kellett tagadnia magyarságát. Konstanza 50 ezer lakosa közül 1938-ban több ezer magyar él, de a legtöbb nem vállalja magyarságát. A konstanzai református egyház 2 év alatt 2 ezer emberről állapította meg, hogy bizonyosan református magyar. Istenem, mennyi lehet az olyan, akiről soha nem tudjuk meg többé, hogy magyar volt, s a magyarság számára örökre elvész. Egyenként kell utánamenni ezeknek a veszendő magyaroknak. Csak így lehet megmenteni őket. A konstanzai magyar pap munkájáról egy rövid szemelvényt lássunk. „Meglátogatta Palast is, a Konstanza melletti munkásvárost. Kiss Albert — így hívták az egyik vasúti rakodómunkást-*— -ököllel sújtott az arcáb£$^píikBr/hettizétisége ( REFORMÁTUS FŐISKOLA ) ____________V* „ „__________. u tán kérdezősködött. Durva szavakkal kergette ki és azt tanácsolta, hogy ne is keresse a palasi magyarokat, ha jót akar. — örül ,az ember — dörögte Kiss — ha él. Mi román állampolgárok vagyunk. Nemzetiségünk az, ami éppen muszáj. Eleget szenvedtünk, amíg magyarok voltunk odahaza Erdélyben. Itt meg bitang tekergő a magyar neve, jöttment. Hát nem! Nekünk elég volt. Mi nem vagyunk semmik, csak emberek. Itt ne izgasson az úr! Ne kompromitáljon minket azzal, hogy magyarul papol. Mi nem hívtuk s ha nem kotródik elég sebesen, mehet az Istenhez panaszt tenni a történtek miatt. Letörve, elcsüggedve ért haza a pap Konstanzába. És másnap beállított hozzá Kiss Albert magyar származású palasi lakos. — Bocsánat — mormolta csendesen. Az asszony egész éjjel sírt. Hogy ő református hitet tartott azelőtt s az lenne a leányka is. Tizenegy éves, de még meg sem kereszteltettük eddigelé. Hát kérem hoztam ötszáz leit a sérelem miatt az egyház céljaira. Nem bánom a vallást, egye fene. Legyen 194i. augusztus 24.
