Harangszó, 1941
1941-07-27 / 30. szám
1941. július 27.' HAPANC S7rt 249 gyünk a másik táborban, ahol a reggelit kiosztják. (Visszafelé mindig sokkal hosszabbnak találtuk az utat.) Reggeli után játék következik, tiz órakor pedig bibliaóra. Ezek a délelőtti bibliakörök voltak a tábor legkedvesebb közösségei. Itt nyíltak meg legkönnyebben a diákszívek. Egy-egy mondat, imádság nap-nap után bizonyságot tett róla, hogy minden gyarlóságunk ellenére is munkálkodott az Isten közöttünk. A délelőtt többi része játékkal telt el, csak közvetlen ebéd előtt volt még naponta egy előadás az Isten országáról. Ezeket az előadásokat Veöreös Imre bátyánk tartotta Máté evangéliumának 13. része alapján. Utána ismét megindult a népvándorlás a konyhára, ahol Mari néni kitűnő főztjével csillapítottuk éhségünket. Ebéd után játék, fürdés, pihenés következett, egész este hatig. Hat órakor összegyűltünk eszmecserére, ahol a keresztyén életünk néhány gyakorlati kérdését beszéltük meg. így szó volt az imádságról, bibliaolvasásról, és sok apró vagy nagyobb kérdésről, ami napközben előkerült. Két ilyen eszmecserét pedig a magyar élet égető kérdéseinek szenteltünk. Vacsora után összeültünk a jelképes tábortűz köré (az elsötétítés miatt tüzet nem gyújthattunk), s felcsendültek a régi szép magyar népdalok. így elnótázgat- tunk, közben-közben Imre bá’ egy-egy verset olvasott fel Reményik Sándortól, Áorily Lajostól és más igazi magyar költőktől. Mesének, éneknek, versnek útján szálltunk le a magyar lélekbe. Komollyá vált a hangulat lassanként, s mire besötétedett, rövid áhítattal befejeztük a „tábortüzet“. Zászlólevonás után fáradtan, de valami jóleső érzéssel tértünk nyugovóra. így élt a tábor. Persze mindez csak a külső történés. A konferencia belső története az egészen más, az el van rejtve szemeink elől, arról nem lehet beszámolni, azt végig kell élni. Volena-Koczor Imre. Cevél. Az alábbi levelet kaptuk: „Nagytiszteletű Szerkesztőség! A „Harang szó“ 27-ik száma 4 levelet közöl, melyet a részemre küldtek az ország különböző tájáról evangélikus hittestvéreim. Midőn a sorokat olvastam, sirva fakadtam, hisz oly jólesett tudni, hogy ón sem vagyok teljesen elhagyatva; imádkozó szívek fognak körül és sietnek segítségemre. Le sem lehet írni azt az örömöt, melyben részem volt a lap olvasása után. Oly jól esett nehéz napjaimban olvasni az én kedves lapomat, mely minden szombaton bekopogtatott hozzám és hozta szegény, elesett bűnösnek a Biblián keresztül a megbocsátás olajágát. Most áldom az én jóságos mennyei Atyámat, ki végére mehetetlen elgondolása mellett engem a tékozló fiú hazavivő útjára juttatott, hogy emberi méltóságomat visszaadja. Vágy helyett most undort érzek, ha meggondolom, hogy ki voltam, s most, hogy Isten áldó kegyelmét magamon megtapasztaltam és a kereszt tövében minden bűnöm megbocsáttatott. Sajnos, szomorú dolog az, hogy az emberek ezekután nem akarnak megismerni és eltaszítanak maguktól sok esetben és rossz szemmel néznek rám. De mégis örülök most, mert látom, hogy engem Isten ismer és ő látja és munkálja bennem azt, ami lehet belőlem, ezreknek látható, bizonyságtevő emberi élet. Hisz a menyország ajtaját nem a hatósági erkölcsi bizonyítvány nyitja meg, mert a kereszt tövében minden bűn megbocsáttatik. Ifjú testvéreim, akik a bűn útján jártok, vigyázzatok, nehogy a tékozló fiú sorsára jussatok. Én annak a sorsára jutottam 18 éves koromban és 28 éves koromig (jelen korig) a rossz úton jártam, míg Isten mindent elkövetett velem, hogy hazamehessek az atyai házba. 28 éves, elhibázott életem legyen intő példa ifjúságunk ezreinek, hogy lássák a lépre- csalt lélek borzalmas vajúdását. Végül pedig köszönetem küldöm imámban e kedves lapon keresztül mindazokhoz, kik imádságukkal rám gondolnak. Külön küldöm köszönetemet jósá- gosszivű testvéreimnek, kik nemcsak imádságukkal gondoltak rám, hanem az én kedves lapomat, a „Harangszót“ a részemre előfizették. Az egek hatalmas Ura, a mi mennyei Édes Atyánk áldja meg őket és fizesse vissza az Ő áldó kegyelméből. Hála a jó Istennek, állásom már van és dolgozom, de jön a tél majd és ismét állás nélkül maradok, mert kömíves munkám van és csak nyáron dolgozhatok. Nagyon szépen kérem, először is imáikban segítsenek nékem, hogy szándékom Isten segítségével beteljesedjen és eljuthassak a Népfőiskolára, hogy lélekben még jobban megerősödve tud- jáj< az én Megváltómért dolgozni és fáradni. Dicső Király az én Megváltóm. Ennek a Királynak akarok én is szolgálni szívvel és lélekkel. Nehéz a helyzetem, de bizok Istenben erős hittel. Ö majd gondot visel reám.“ Aláírás. OLVASSUK A BIBLIÁT Szolgáljunk . . . Júl. 27. Hűségesen. Máté 25, 14—23. Az ítéletkor nem az lesz a fődolog, hogy két vagy öt tálentumot nyertem-e, hanem, hogy teljes hűséggel szolgáltam-e. Akinek többet adott az Ür, attól többet is követelhet. Az özvegy asz- szony két fillérje nagyobb érték az Ür előtt, mint a farizeus gazdag vacsorája. Hűséges szolgálatom azzal is megáldja, hogy minden munkálkodást már itt nagy örömmel kapcsol össze. Júl. 28. Az Ür dicsőségére. Máté 25, 24—30. A rest szolga nemcsak most a számadáskor, hanem már a talentumok kiosztásakor tudta urának akaratát. De megláthatta szolgatársai igyekezetét is. — Mindig veszteség nekem is, ha megfeledkezem Uram akaratáról, vagy ép ellenkezőjét teszem. Áron is. meg kell vennem az időt, mert a napok gonoszak. Csak szolgálat után van jutalom, csak küzdelem után van győzelem. Júl. 29. Meg ne restülj... II. Thess. 3, 6—18. Pál apostol jól tudta, hogy a szolgálatban való restségnek súlyos következményei vannak. Utat nyit a bűnnek. Hanyatlás áll be a testi és lelki erőben. Az „én“ veszi át újra az uralmat. Ettől akar óvni engem is Isten igéje. De ha serénykedem, azt míveli Isten kegyelme, hogy növekszem, erősödöm, s mind könnyebbé válik a szolgálatom. Júl. 30. Bölcseséggel. Máté 24, 42— 51. Kétféle szolgálatot végez a hű és bölcs szolga: egyiket ura, a másikat társai iránt. Abban bölcs, hogy akár sok idő múlva, akár a következő órában jöjjön haza ura, munkában találja. De abban is bölcs, hogy nem teszi kockára boldogságát a szolgálat elhanyagolásával. Múlandó csekély haszonért nem játsza el ura bizalmát. Bölcs, mert tudja: Jézus eljön! Júl. 31. Egyedül az Urat... Lukács 16, 1—13. Ez a sáfár abban a legszomorúbb példa, hogy csakugyan nem szolgált két urat. Csak a mammont. Minden áron és minden eszközzel a maga célját akarta elérni. Megosztott szolgálattal sem gazdáját, sem vélt hasznát nem szolgálta. — Hogyan elégednék meg az Ür azzal, hogy félig neki, félig a világnak, vagy mammonnak szolgálok. Ö fia egész életét áldozta értem. Az övé legyen egészen az én életem is. Aug 1. Egész élettel... Ap. Csel. 5, 1—11. Mint felékesített menyasszonyát akarja az Ür a híveket a szent Isten elé állítani. Ezért próbáltatnak meg. De nem csak az első gyülekezet tagjait, hanem engem is. —• Vájjon mi vitte Anániást a bűnre? Nem az-e, hogy a kegyesség színében akart feltűnni? Hát engem? Nem szeretnék-e sokszor feltűnni az Ür és emberek előtt, mint aki mindent neki áldoztam oda?! Pedig magamnak tartok vissza valamit, szívemnek egy rejtett helyét, akaratom egy részét! Vedd életem Uram! Legyen az egészen a tied! Aug. 2. Mint gyermeke ... I. Móz. 47, 13—20. Mint hűséges sáfár, úgy gyarapította József királyi urának hatalmát, vagyonát. De megtartott sok emberéletet is. Mit használt volna minden vagyonuk, ha az emberek éhen vesznek. József kenyeret ad nekik. — József csak árnyéka annak, ki a mennyei javak örök sáfárja: Urunk Jézus, ő adja nekem az igazi kenyeret, mely az örök életre megtart. örömmel viszek hozzá mindent, mi nem ad életet, hogy tőlük megszabadulva, mint Isten gyermeke szolgálhassam Uramat. Cséry Lajos. Harangsxó-terfesxiés. Lapunk a nyáron nagyarányú terjesztő, előfizetőgyüjtő munkát indít, hogy egyházszolgálatát minél szélesebb körben végezhesse. Teológusaink és tanítóképzőseink közül többen vállalkoztak arra, hogy nyári vakációjukban ezt a munkát végzik s terjesztés céljából gyülekezeteinket felkeresik. A terjesztők a Harangszótól meghatalmazást és a gyülekezetek vezetőségéhez ajánló levelet kaptak. Kérjük gyülekezeteinket és azok vezetőit, fogadják őket szeretettel.
