Harangszó, 1941

1941-07-27 / 30. szám

1941, jilHus 27, HARANGSZŐ 247. el ezzel a működésüket, mert így könnyebb az ellenőrzésük, mintha az egyre erősödő ,,katakomba-ke- resztyénség“-gel kell megküzdeni- ök! A katakomba-keresztyénség te­hát a düledező Szovjetunióban erő­södik! Hamarosan eljön az idő, ami­kor egészen semmivé lesz az, ami az istentelenségre épült és a hitet meg akarta ölni, s diadalmasan ra­gyog elő a katakomba-keresztyén­ség üldözött, élő hite s ennek a hit­nek a fényében a végeláthatatlan orosz föld népe előtt felmagaslik a Krisztus golgotái keresztje és a hitehagyó Julianusszal hörgi a hal­dokló szovjet a legyőzetés szavát: „Mégis te győztél, Galileai!" Magyar híradás a iínn rádióban. Mikor kitört a háború, a finn hír- szolgálati iroda megindította a magyar híradásokat rövidhullámhosszakon. En­nek híranyagát dr. Weöres helsinki egye­tem magyar lektora és Molnár Rudolf lelkész állítják össze. Ugyancsak ők ol­vassák be ketten naponként felváltva. Magyarnyelvű híradások a köv. időpon­tokban vannak: 10.35, 14, 21.15, 0.15 és 2.15 perckor a következő luillámhosz- szakon: 19.75; 25.47; 31.58; 16.85 és 49.02 méteren. Sokszor egyházi vonatkozású híreket is közölnek, érdemes hallgatni. Nemrég az alábbi, minket közelebb­ről érdeklő beszélgetést közvetítették: A Jézuska ajándéka. — Elbeszélés. — Irta: Szende Ernő. — Kérem, nincs mit. Sőt én kérek bocsánatot az alkalmatlankodásért. S ha esetleg nem érzi jól magát tanító úr, elmegyek s máskor teszem tiszteletemet. A tanító már teljesen magához tért. Nevetve szólalt meg. —- Szó sincs róla. Teljesen jól va­gyok. S örülök, hogy megismerhettem. Inkább arra kérem, nézzen át hozzám gyakran. Magam vágyók, hát iskola után mindig ráérek. S ha érdekli a falu s annak környéke, hát nagyokat sétál­gathatunk. — Örömmel fogok eleget tenni a fel­hívásnak és boldog leszek, ha megtisz­tel tanító úr a barátságával. A lelkész közbeszólt. — Csak látogasson át gyakran Gyu- szi fiam az én Lajos barátomhoz. Kelle­mesen fogja itt eltölteni az idejét. Van szép könyvtára. S az enyém mellett itt is talál hasznos olvasgatni valót. — Köszönöm a jó tanácsot. Élni fo­gok vele gyakran. — Jól teszi. S most nézzük meg a Lajos gyümölcsösét, meg a virágos kert­jét. Mert érdemes ám megnézni! De előbb egy kedves kötelességemnek te­szek eleget Kedves Hallgatóink! Mai híradásunkat egy beszélgetéssel egészítjük ki. A mik­rofon elé hívtuk Voipio Márton finn tá­bori lelkészt, aki magyarul is tud. Dr. Weöres: Kérem Tisztelendő Úr, szíveskedjék néhány szóval vázolni a finn lelkészek harctéri szolgálatát. . Voipio: Tartalékos katonai lelkész­ként vonultam be és a napokban indu­lok a keleti harctérre. Munkám a kato­nák lelki gondozása lesz. Tábori isten­tiszteleteket, illetve hétköznaponként reggeli és esti könyörgéseket tartok, valamint Úrvacsorát osztok az azzal élni kívánóknak. Dr. Weöres: Igaz-e az, hogy minden finn katonának van bibliája zubbonya zsebében? Voipio: Igen, ha teljes bibliája nincs is mindegyiknek, tábori énekeskönyve és imakönyve azonban okvetlenül van. Az elmúlt háborúban erre a célra külön- lenyomatban Márk evangéliumát osztot­ták szét. Dr. Weöres: Hol tanult meg a Tisz­telendő Úr ilyen jól magyarul? Voipio: Egy évig voltam Magyaror­szágon, a soproni evangélikus hittudo­mányi karon az 1936—37. tanévben, mint ösztöndíjas. A magyar és a finn teoló­gusok között már körülbelül 15 éve ösztöndíjas csere van. Általában igen élénk kapcsolatok vannak a két evangé­likus testvéregyház között. 1937-ben finn-ugor lelkész-kongresszus volt Ma­gyarországon, amelyen 77 finn és körül­belül 30 észt vett részt. 1939-ben pedig Finnországban volt hasonló, de szükebb körű lelkészösszejövetel. Dr. Weöres: Vannak-e látható jelei a magyar-finn evangélikusok közötti kapcsolatoknak kulturális és egyházi té­ren? Voipio: Igen. Irodalmi téren említem például báró Podmaniczky Pál egyetemi Nevetve fordult a tanító felé. — Te Lajos! A feleségem azt mond­ta, vigyünk át hozzánk vacsorára. Ha nem jössz, megcibálja a fülemet! De azt hiszem, a káplán úrét is! Mindhárman jóízűen nevettek. — Persze, hogy átmegyek. Nem ven­ném semmiért a lelkemre, hogy miat­tam az egyik fületek esetleg kárba vesszen. Veletek tartok. A káplán mosolyogva jegyezte meg. — Így hát semmi testi veszedelem nem fenyeget minket. Elhagyták a lakást és a kertbe -men­tek. Szép szeptemberi nap volt. A nap nyugodni készült. A fák tele voltak pi­rosló almával. A téli körték is sárgulni kezdtek. Élvezet volt a gondosan ke­zelt fák alatt járkálni. Hát még a virá­gok! A kert negyedrésze csak úgy tün­dökölt a sok színpompától! Mikor mindent megnéztek, átmentek a szomszédba, ahol már terített asztal várta őket. Vacsora után jó sokáig együtt ma­radtak s elbeszélgettek. Ügy tíz felé a tanító elköszönt és hazament. Elcsen­desedett a ház. Sorra hunyódtak le a világos ablakok s az éj sötét szárnyát ráborította a paróchiára is. * Advent utolsó vasárnapja volt. A délutáni istentisztelet után a lei­tanár fordításában megjelent Paraszt­próféta című kötetet, amelyben Oravala esperes Ruotsalainen Pál finn pietista életét ismerteti, regényes életrajz formá­jában. Hasonló Malmivaara Vilmos a finn ébredés mozgalma vezérének életrajza magyar fordításban. Ebben az évben je­lent meg Túróczy Zoltán püspök: És hívják nevét csodálatosnak című prédi- kációs kötete Pesonen Mátyás finn for­dításában. Egyházi téren az egri magyar evangélikus templom, valamint a nagy- tarcsai népfőiskola felépítéséhez nagy összegekkel járultak a finn hívők. Vi­szont a magyar evangélikus és reformá­tus egyház 1939—40-ben nagyszabású gyűjtést rendezett a finn Vörös Kereszt javára, amely több mint 80.000 pengőt eredményezett. „A vallásellenes arcvonal“. Csak most került nyilvánosságra, hogy a szovjetnek Európa népei ellen indított jelenlegi háborúja nem csupán katonai jelleggel rendelkezett. Megszer­veztek egy olyan arcvonalat, melynek az lett volna a kötelessége, hogy a si­keresen harcoló vörös hadsereg után el­pusztítsa az emberek lelkében még élő istenfélelmet és hitet. Az orosz istenellenes mozgalom hiva­talos lapja az „Antireligiosnik“ a múlt év végén egyik számában azt irta, hogy a Szovjetunió megvédésénél, valamint a humanista emberiség végső győzelmének kivívásánál elkerülhetetlen a keresztyén vallás elleni harc. Ennek a humanizmus­nak csak ellensége a keresztyénség, hi­szen az a szeretetet hirdeti, nekünk pe­dig most haragra van szükségünk, mert csak a harag által tudjuk lerakni a kom­munizmus egész világra kiterjedő hatal­kész család együtt ült a meleg, barátsá­gos szobában és halkan beszélgettek. Ép Zoliról volt szó, amikor a postás ko­pogtatott be és egy táviratot tartott a kezében. A lelkész átvette és sietve tépte fel. Egy tekintetet vetett belé s arca boldog mosolyra derült. — A Zoli holnap megérkezik. Anikó elkapta a sürgönyt. Elolvasta s hangosan kiáltott fel. — Megjön a Zoli! Két hétig lesz ide­haza! A tisztelendőné asszony hálásan né­zett az ég felé. — Köszönöm jó Istenem, hogy együtt tölthetjük az ünnepeket. Anikó Gyuszi felé fordult. — Gyuszi, most majd megismeri a bátyámat. Hiszem, jó barátok lesznek. — Én is hiszem. Annyi minden jót hallottam róla, hogy máris a szivembe zártam. Hátha még megismerem! Zoli másnap megérkezett. Volt öröm a háznál! De nem csoda. Szép, délceg ember lett a Zoli gyerek­ből. Apja büszkesége, anyja szemefénye volt dr. Bognár Zoltán, a törvényszéki jegyző. Ott lakott a megye székvárosá­ban s ha akadt egy kis szabad ideje, hát csak hazaruccant. így elég gyakori ven­dég volt, de karácsonyra eddig még nem került haza. Kétszeres volt azért az öröm, hogy most együtt ünnepelhetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom