Harangszó, 1941
1941-06-08 / 23. szám
HARANGSZŐ 187. sok keletkezhetnek. Ez történik akkor, ha a napozást a mai idők elítélendő divatja szerint túlhajtják. A napsugár' nemkívánt erős hatása nyáron a déli órákban végzett napozásnál főleg a fény iránt érzékeny, finombőrű világps-szőkéken, vöröses-szőke ha- júakon észlelhető. A sötétbőrűek, a barna- és feketehajúak kevésbbé érzékenyek. Ha a napozást óvatosan, előírás szerint végezzük, káros következményektől nem kell tartanunk, s csak akkor várhatjuk annak áldásos hatását. — ami abban nyilvánul, hogy fokozódik az étvágy és az anyagcsere, megélénkül a vérképződés, javul a közérzés. E tekintetben különösen szembetűnő a változás azoknál, akik rosszultáplálás és egészségtelen lakás- viszonyok miatt vérszegények és étvágytalanok. De azoknak a szervezetére is jótékonyan hat az észszerűen végzett, szabad-fürdőzéssel és vízi-sportokkal, úszással, evezéssel egybekötött napozás, akik bőrük alatt tekintélyes zsírpárnát hordanak. A felesleges zsír mintegy — nem szó szerint véve — kioldódik a szövetekből és a fokozódott vegy (kémiai) úton végbemenő zsírelégéssel részben kiküszöbölődik a szervezetből. 1941. június 8 ________________ H álát és Köszönetét mondok . . . Kaptuk az alábbi levelet: ,,Midőn a földi igazságszolgáltatás bölcs biráinak rám kiszabott, de megérdemelt, hosszú (4 évi szig. dologház) büntetését pár nappal ezelőtt kitöltöttem, Istennek hálát adtam, hogy ezt az időt megérni engedte nékem, gyarló, bűnös embernek. Most pedig hálát és köszönetét mondok azért a megbecsülhetetlen és megfizethetetlen cselekedetért, melyben én ott, a rácsok birodalmában részesültem, a Nagytiszteletű Szerkesztőség által a „Harangszó“, valamint sok más könyvek ajándékozása által, mely megnyitotta előttem cellám ajtaiát. Én Krisztus kegyelmét magamon tapasztaltam és tapasztalom még most is számtalanszor kísértésem óráiban. Oly jól esett minden szombaton, mikor megkaptam a Harangszót, hogy azt most le sem lehet írni, és bizony nagyon sokat köszönhetek e lapnak, mely a fegyház falai közt gyógyított, vigasztalt és Istenhez vezetett. Évekkel ezelőtt még nem vettem volna kezembe e lapot, de áldom most az én jóságos és könyörülő Istenemet, hogy az ő bölcs elgondolása szerint, mikor bűnöm engem a gyalázat helyére juttatott, emberi méltóságomat visszaadta és az élet könyvét, a- Bibliát velem megismertette. Sajnos, most még munkám, állásom nincs és így nem tudom az én jó és kedves lapomat megrendelni, mely annyi vigasztalásban részesített és tanított és Istenhez vezetett. Nagyon nélkülözöm e lapot. Nagyon szépen megkérem a Nagy tiszteletű Szerkesztő Urat, ha lehet, legyenek szívesek részemre a Harangszót június 1-ével küldeni és mikor keresethez jutok, azonnal az előfizetési összeget elküldöm. Kérem ezt az apostol eme szavaival: „Cselekedjetek jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünk cselédeivel." Legyenek tekintettel, hogy most szabadultam és pénzem nincs, éppen hogy csak tengetem magam, de ez az én kedves újságom, tudom, hogy bátorít nehéz óráimban.“ « E levél magában is sokat beszél arról, hogy lapunk a börtönök mélyén is elvégzi szolgálatát: veszendő lelkeket ment, térít és Istenhez vezet. Testvérünknek lapunkat megindítottuk s azért imádkozunk, hogy új élet útján járásában legyen erős támasza. OLVASSUK A BIBLIÁT „Adjunk hálát az Urnák.“ Június 8. — Kinyomozhatatlanok az ő utai. Róm. 11 :38—36. A mai vasárnappal zárul az egyházi esztendő első féléve. A háromságos egy Istennek karácsony, húsvét és pünkösd eseményeiben érettünk végzett munkáját foglalja ez össze. Mennyire „értelemfeletti“ ez a munka. Emberré lesz, meghal, feltámad, Szendéikében minden napon velünk marad az Isten. És mégis ebben van a teremtés utáni legnagyobb csoda: a világ megváltása. Június 9. — „Erős várunk“ volt né- künk. Zsolt. 46. Ki nem érezte közöttünk az elmúlt félévben ennek a zsoltárnak megvalósulását. Zúgtak, tajtékoztak körülöttünk a hullámok, országok semmisültek meg háborgásuktól és mi sértetlenek maradtunk. Templomainkban, szántóföldeinken, iskoláinkban stb. folytathattuk a jövendő építését. Csendesedjetek el és ismerjétek el, nem véletlen műve ez, hanem „a seregek Ura volt a mi várunk“. Június 10. — Békességet adott né- künk. Ján. 14 : 27. A legtöbb isteni ajándéknak értékét akkor szoktuk megismerni, mikor már el is veszítettük azokat. Ezek közé tartozik a béke. Jézus hiába hagyott békességet az ő követőinek, bé- kételen volt mindig, különösen az ma a világ. Ezért vált világjelenséggé az utána való sóvárgás. Mi eddig külsőleg a béke országa voltunk. Áldassék ezért is az Isten. Június 11. — Felhozta reánk az ő sza- badítását. Zsolt. 126. Isten szabadítása mindig a bűnből való kimentésünket célozza. Ezt akarta elérni a minap tapasztalt és déli földön lévő foglyaink visszakozásával is. Gondoltál-e azonban arra, hogy bűneid elleni harccal kell meghálálnod az ő szabadítását. Bárcsak minél többen megtennék ezt és úgy ,itt“, mint egykor „amott“ megtapasztalhatnók: „akik könnyhullatással vetnek, vígado- zással aratnak majd.“ Június 12. — Megoldotta legnehezebb életkérdésünket. Róm. 7 :14—25a. A halott Ábelt sirató első emberpártól a ma élő utódokig, mindenkit ez a kérdés nyugtalanított legjobban: „Kicsoda szabadít meg engem a bűn legszörnyűbb következményének, a halálnak testéből!“ Hiába buzdítottak egyesek a bűn elleni harcra, mindig ezt a feleletet kapták: „Nem azt cselekszem, amit akarok, hanem, amit gyűlölök, azt mívelem.“ Pál apostol ebben találja meg a feleletet: „Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!“ Az elmúlt félév megoldotta számunkra is a kérdést. Meg- találtad-e te ezt a feleletet? Június 13. — örökkévaló az 6 kegyelme. Zsolt. 100. Ezt a zsoltárt temp- lombamenés alkalmával énekelte az Ó- testámentom népe. Mennyi öröm, hála, Isten kegyelmébe való bizakodás van benne! Mi sokkal többet tudunk már erről az Istenről. Látogatod-e szorgalmasan az ő házát és nem utasítod-e vissza az ő örökkévaló kegyelmét!? Június 14. — Dicsőség az Atyának ... I. Tim. 1 :15—18; II. Kor. 13 : 13. Az elmúlt héten láttunk mennyi okunk van szentháromság vasárnapja után az Isten iránti hálára. Fejezzük be a mai napot is ezzel. A megjelölt két ige üzenetét összefoglalóan egyik énekünk kezdő versével: „Adjunk hálát az Urnák, Kegyelmes megtartónknak, Az elvett ajándékért, A sok jótéteményért.“ Dombi László. Apró történetek. A Sxentftáromsóg Hihet. Augusztinusz, a nagy egyházi atya, aki sokat töprengett a Szentháromság titkán, egyszer álmot látott. Álmában a tengerparton sétált és ott egy gyermeket látott, aki egy kis gödörbe kagylóval vizet meritgetett a tengerből: „Mit csinálsz?“ — kérdezte Augusztinusz. — „Kimerem a tenger vizét“ — felelte a gyermek. — Augusztinusz mosolyogva mondja: „Sohasem fog ez neked sikerülni.“ — Erre a gyermek így válaszolt: „Neked még kevésbbé fog sikerülni, hogy gyarló emberi értelemmel kikutasd a Szentháromság tikát!“ A tudós megértette az álom jelentését. A Szentháromság titkát nem lehet ésszel felfogni, hanem hittel el kell fogadni! IWIncs Különbség. Egyszer egy istenfélő király úton volt. Egy helységben várnia kellett, míg lovait kicserélik. Ezalatt az itteni lelkész felkereste kezében a Bibliával, hogy további útjára megáldja. Fölolvasta az ároni áldást, de a szavakat megváltoztatta s igy mondta: „Az Ür áldja és őrizze meg királyi felségedet!“ — Ekkor a király közbevágott: „Mit olvastál? Ott nem az áll, hogy királyi felségedet, hanem téged. Isten előtt én is csak olyan féreg vagyok, mint mindenki más!“
