Harangszó, 1941

1941-05-25 / 21. szám

1941. május 25, HÄIXNBI10 169 Egészségvédelem. Irta: Dr. Ittzés Zsigmond. 4. A nap. (NapfürdS.) (Folytatás.) Ma már tudjuk, hogy a föld gyomrá­ban rejtőző szén és kőolaj, az erdőségek fája, — szóval ami az ember számára meleget és világosságot szállít, — a nap­tól, a meleg és fény ősforrásától nyeri ehez az erőt (energiát). A nap melege és fénye hívja életre a növényzetet. A hideg földbe ültetett palánta borús na­pokban lassan indul fejlődésnek, sőt el is satnyul. A jóval később, de melegebb földbe plántált növényke a nap melegé­től és fényétől hajtva fejlődésében el­hagyja mqg a 2—3 héttel előbb ültetett palántát is. Mind az ember, mind az élőlények és növények legtöbbje csak a napfényen találja meg létfeltételeit. A sötétségben legfeljebb egyes kezdetleges szervezetű növények, gombák (penészgombák), to­vábbá egyes betegségek kórokozói és néhány állatfaj, vagy azok átalakuló for­mája (pl. csimasz, más néven pajor) tud megélni. Napfény hijján a sötét pincébe zárt növény megsápad, elsatnyul, végül elpusztul. — így jár az ember is, ha megfosztják, vagy elég helytelenül maga fosztja meg magát attól, hogy a nap éltető sugaraiban fürödhessék. A régi időkben a sötét börtönök mélyén síny­lődő rabok sápadtakká, vérszegényekké, megbetegedésre hajlamosakká váltak, s végül is skorbutban, gümőkórban és más betegségekben pusztultak el. — Ma már még a rabokra is rá engedik sütni az Isten napját. Hogy az állandóan zárt helyiségben, kávéházban, alagsorban elhelyezett ven­déglőkben, sötét műhelyekben, többeme­letes városi házak sötét udvari, vagy szűk utcára néző lakásaiban, de még inkább a pincelakásokban tartózkodók mily sá­padtak, egészségtelen arcszínűek, — min­dennap tapasztalhatjuk, önként követke­zik ebből, hogy aki csak teheti, minél több időt töltsön a szabadban, hogy a napfény akár a felhőtlen égről leomló sugárkévéivel, akár borús időben a felhő­rétegeken átszűrődő, szétszórt sugaraival kifejthesse jótékony hatását a szerveze­tére. Ha a napsugarak poros, füstös leve­gőn hatolnak át, veszítenek hatóerejük­ből. E tekintetben a levegőréteg vastag­sága is számít. Ha a nap sugarai, mint az nyáron történik, merőlegesen, vagy közel a merőleges irányhoz esnek a föld felületére, jóval vékonyabb levegőréte­gen kell áthatolniok, mint télen, amikor a nap állása alacsonyabb és a földre ferdén eső sugarak vastagabb levegőréte­gen át jutnak el hozzánk. A magaslati helyeken, amelyeknek gyógyhatásúról az „éghajlatiról szóló fejezetben már em­lítést tettünk, éppen a levegőréteg véko­nyabb, pormentesebb és tisztább volta okozza azt, hogy a napsugarak sokkal hatásosabbak a szervezetre, mint az ala­csonyabb fekvésű helyeken. (Folytatjuk.) Helyesbítés. A Harangszó 19. számá­nak 152. oldalán a 3. hasábban, felülről számítva a 18. sorban nem „2000 mil­liárd“, hanem 2 milliárd a helyes szám. Felállítják a népiskolák VII. és VIII. osztályát. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter 1941. április 24-én 57.000/1941. V. K. M. V. számú rendeletében intézkedik a népiskolákban a VII. és VIII. osztályok felállítása tárgyában. A rendelet szerint a hozzámellékelt jegyzékben felsorolt népiskolák fenntartói kötelesek az álta­luk fenntartott népiskolát 1941. szep­tember 1-től kezdve az 1940 : XX. t.-c. rendelkezéseinek megfelelően átszervez­ni és ettől az időponttól kezdve a VII. osztályt is megnyitni; ahol ez megnyílik, ott a népiskolával összefüggő általános vagy gazdasági továbbképző népiskola I. osztályát, amennyiben pedig a VII. osz­tály már megvolt s a rendelet értelmé­ben immár a VIII. osztályt kell felállí­tani, ott az említett továbbképző II. osz­tályát is meg kell szüntetni. Ahol már a Vili. osztály is működött, ott 1941. ok­tóber 15. napján az 1940: XX. t.-c. 4. §-ának 2. bekezdésében megjelölt kilen­cedik évi gyakdrlati gazdasági oktatást kell megkezdeni, ezzel kapcsolatban az említett továbbképző III. osztályát meg kell szüntetni. OLVASSUK A BIBLIÁT „Imé mindent újjá teszek.“ III. A nemzet él lében. Május 25. — Ján. 12:24. Hősök va­sárnapján hálás kegyelettel emlékezik meg a nemzet nagyjairól (143. zsolt. 5. v.) s Isten a halhatatlanság koszorújával koronázza azokat, akik egykor felebará­taik iránti szeretetükről a legnagyobb bizonyságot tettek. (Ján. 15 : 13. v.) Hősi haláluk a földbe hullott gabonamaghoz hasonló. A halál nem a megsemmisülés, hanem egy új élet kezdete. A halálból életet fakasztó csoda Isten műve, Aki az egyes történelmi korszakok romjain új nemzeti életet épít. Május 26. — Ezékiel 37: 1—10. Két évtizeden át fehérlő, száraz csontokkal borított temető volt hazánk. Nem egy­szer csüggedten kérdeztük: „Vájjon meg- éiednek-e ezek a tetemek?“ Az Ür tudta, hogy igen! Észak, kelet és dél felől (9. v.) az Úr Lelke nyomán új élet támadt. Lábra állt a nemzet! (10. v.) Május 27. — II. Péter 3: 13. Isten kegyelméből új földterületekkel növeke­dett meg csonka hazánk s ezzel egyúttal nemzeti életünk megújhodását is remény­kedve várjuk. Hazánk egén csak egy nap, az igazság napja ragyoghat! Május 28. — Ésaiás 65 : 17—19. Isten által újjá teremtett hazánkban feledni akarjuk a szomorú múltat, készek va­gyunk megbocsátani mindenkinek. Az örömünnepet ne zavarják bús melódiák! A sok könnyhullatás után eljött a víg aratás ideje. (126. zsolt. 5—6. v.) Ne fe­ledkezzünk meg azonban arról, hogy a mi örömünk ne legyen világi öröm, ha­nem az Úrban való öröm! (Fii. 4 :4.) Május 29. — I. Péter 2 :9. „Ti válasz­tott nemzetség vagytok!“ E nagy kitün­tetés távolról sem tehet elbizakodottak- ká, mert tudjuk, hogy a jogokkal min­dig kötelességek is járnak. Isten a ma­gyar nemzetnek jogot adott, hogy a Duna-medencéjében éljen, de nagy köte­lességeket is rótt rá, mivel éppen a ma­gyar nemzet van hivatva arra, hogy Istennek hatalmas dolgait hirdesse, védje és terjessze a keresztyén életigazságo­kat, a keresztyén kultúrát. Ez volt a fel­adatunk a múltban, ez ma és a jövőben is. Valóban a sötétségből az ó csodála­tos világosságára hívott el minket. Május 30. — Ésaiás 40:28—31. Hon- nét az az életerő, az az élniakarás, ami ebben a nemzetben ezer év óta van? Az Úristentől! Ö mindig erőt ad a megfára- dottnak és az erőtlen erejét megsoka- sítja. Hányszor hullott szárnyszegetten porba ez a nemzet, de ismételten szárny­ra kelt! Bízzunk azért az Úrban, ne en­gedjük el soha az Ö atyai kezét! ő ál­tala újul meg nemzeti életünk. Május 31. — /. Sámuel 7:8—12. Tit­kon és nyíltan mennyi könyörgés szállt az egek Urához a mi szabadításunkért! Magyar szivek oltárán égőáldozat volt az imádság e nemzet feltámadásáért. S az Ür meghallgatta könyörgésünket, győzedelmeskedtünk ellenségeink felett, amint az ezer év alatt oly sokszor meg­ismétlődött a magyar történelemben. Bi­zony mi is hálatelt szívvel elmondhat­juk: „Mindeddig megsegített minket az Ür!“ ö mindent újjá tesz nemzetünk éle­tében. Stadtrucker Gyula. Apró föriénefelc. Csak előre ! „A halál van előttünk“ — mondta a katona, mikor a felderítő őrjáratról visz- szatért, látva az ellenséges túlerőt. — „Mögöttünk pedig a szégyen“, — mondta a parancsnok és rohamra indította csa­patait. Jelen ! Súlyosan sebesült katona feküdt a hadikórházban. Közeledő halálának jelei mutatkoztak: akadozott a lélegzete, szíve egyre gyengébben vert. Egyszer csak felkiáltott: „Jelen!“ Az orvos nem tudta mire vélni a dolgot. Odament hozzá és megkérdezte: kiván-e valamit? „Semmit, — szólt a katona — úgy hallottam, hogy a mennyben a névsort olvassák és a ne­vemet kiáltja valaki; csak erre feleltem.“ Néhány pillanat múlva ott volt már a mennyei otthonban, amely felé hittel te­kintett már idelent. Afegcseleked/Uk. .. A régi spártai vitézek fejfájára, akik a háborúban hősiesen elestek, ez volt felírva: „Vándor, ki itt jársz, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!" Magyar hősök sírja fölé is oda van írva láthatatlan betűkkel: Megcseleked­tük, amit megkövetelt a haza! Hősök napja tőlünk kérdezi: Meg- cselekesszük, amit megkövetel a haza?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom