Harangszó, 1941

1941-05-18 / 20. szám

á§. Moiyattt I§41. május 18. 20. szám AUpftottai KAPI BÉLA 1910-baa. Laptulajdono«: Dunántúli Luther-Szóvetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyin malliklat tanév alatt kóthatankenl a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek énhoziám 938-ban a felvidéki Luther ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, Ha 6 velünk, ki ellenünk? Jó fegyverünk és pajzsunk. Az Ür a ml oltalmunkl A Haraagaid •aerkeastl-kleáéklraUle GYŐI II., Petőfl-tér I. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódálla­mokba V4 évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 Nevezetesen . .. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúsá­gukban. Jakab 1, 27. Rogate vasárnapjának epistolája csendül ki ebben az igében. Hatá­rozott, mint egy megfellebbezhe­tetlen ítélet és megszabott, akár­csak valamely napiparancs. Istennek igéje sohasem elégszik meg általános igazságok tudatásá- val, nagyra táguló, szélesen egye­temes követelésekkel; mindig újra nevén is megnevezi teendőnket. Nem vége-hossza nélkül való fel­sorolás módján teszi ezt, hanem egyes eleven példák odavetésével. Légy ilyen, nevezetesen... Ez a „nevezetesen“ eszméltet bennünket a bibliai általános követelések he­lyes megértésére. Az életed legyen istentisztelet, Istennek való szent szolgálat, neve­zetesen látogasd meg az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságuk­ban. Nyilvánvaló, hogy ez nagyon hiányos felsorolás, hiszen az Istent szolgáló kegyes élet ezerszerte több, mint néhány elhagyott lélek felkeresése. Mégis milyen remek prédikáció ez a „nevezetesen“, ez a néven nevezett teendőnk! Hogy leleplezi vallásosságunk ürességét és hamisságát. Megsimogattál-e már egy árvát? Volt-e vigasztaló szavad egy öz­vegyhez? Tettél-e látogatást egy magára hagyatott testvérnél? Ki­mentébe valaha is a szegények ne­gyedébe, hogy legalább megnézd őket az ő sanyarú állapotukban? Van-e a gyülekezetedben szeretet- ház, árvaház, elesettek otthona? Nem mulik-e a te imádságodon s a te pengődön is, hogy még nin­csen? Nem éget-e a templom pad­ja, mikor beülsz az istentiszteletre?! Boldog, aki így adhat számot keresztyénségéről: én tisztelem, szolgálom az Istent, nevezetesen!... Scholz László. Erdősí Sylvester János. Joggal lehet valamely nép vallá­sos érzületének megállapítása vé­gett a bibliafordítási készségére rámutatni. Ahol és amíg eleven a bibliafordítási készség, ott és ad­dig bátran beszélhetünk az Ige utáni éhségről és szomjúságról. Mert hiszen a bibliafordítás mu­tatja meg, hogy megvan a komoly igyekezet a kijelentett Igének mi­nél teljesebb megértésére és elsajá­títására. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy magyar protestáns népünkben kez­dettől fogva eleven volt a magyar Biblia utáni vágy és egész sorát ismerjük az egymás nyomába lépő kiváló bibliafordítóknak. Harsányi István a Magyar Biblia című értékes összefoglaló írásában már az első magyar bibliafordítást is Pécsi Tamás és Újlaki Bálint tol­lából huszita eredetűnek tartja, a 15. sz. első feléből. És alig néhány évvel Luther bibliafordítása után már Komjáthy Benedek lefordítja Pál leveleit 1533-ban, Pesti Mizsér Gábor az Újszövetség nagy részét 1536-ban. Majd Heltai Gáspár az Újszövetséget 1562-ben, az Ószö­vetség több könyvével együtt; Mé- liusz Juhász Péter az Újszövetséget 1567-ben és az Ószövetség több könyvét. Magyarázatos Újszövet­séget ád ki 1586-ban Félegyházi Tamás és néhány évvel ezután meg­jelenik 1590-ben Károli Gáspár bib­liafordítása. Ennek több mint száz kiadásáról most nem szólva meg­említjük még Komáromi Csipkés György bibliafordító nevét 1718- ból, a győri evangélikus lelkész­nek, Torkos Andrásnak nevét, ki az Újszövetséget fordította le 1736- ban. Ö tesz arról említést, hogy magyarra először a csepregi luthe­ránus kollégium fordította le az Újszövetséget, ertűLüzűaban más­hol nem halkKtS^a PziAttfit^vaugé- "kus nos és Sartorius János nevét, kik együtt adták ki az Újszövetséget 1754-ben. Ugyancsak evangéliku­sok Kámory Sámuel, aki 1870-ben adja ki a teljes Biblia fordítását, Masznyik Endre, aki az Újszövet­séget 1925-ben és Raffay Sándor, aki 1929-ben adja ki az Újszövet­ség fordítását. Református részről Czeglédy Sándor fordítja le az Új­szövetséget 1924-ben. A legújabb bibliarevízió, Raffay—Czeglédy és egy vegyes bizottság közreműkö­désével most van folyamatban. E gazdag névsornak az élén áll a négyszáz esztendővel ezelőtt 1541-ben Újszövetség fordítását Sárvár-Űjszigeten kiadó Erdősi Szilveszter János, Luther tanítvá­nya, a magyar Melanchton. A ju­biláns évforduló alkalmából öröm­mel és hálával emlékezünk meg ezen korának kimagasló tudósáról, aki majdnem ötven évvel Károli fordítása előtt igen nagy nehézsé­gek közt, amelyek nemcsak nyom­tatási, hanem fordítási nehézségek is voltak, adja ki az eredeti görög nyelvből — a latin fordítás figye­lembevételével — fordított Újszö­vetséget. Erdősi csakugyan megérdemli, hogy nevéről és munkájáról kegye­lettel emlékezzünk meg. Nádasdy Tamás, Sárvár földesura hívja meg ót, Szatmár megye szülöttjét 1534- ben Sárvárra tanítóul, aki miköz­ben a serdülő gyermekekkel ver­gődik és megírja az első magyar nyelvtant is, lelkében már a biblia- fordítás szent ügyével foglalkozik, Wittenbergből hozva magával a bibliafordításra ösztönző reformá- tori lelkületet. Payr Sándor mond­ja róla, hogy a nemzeti becsület kérdésének tekintette, hogy legyen teljes magyar Bibliánk, aminthogy maga Erdősi írja művéről, „iri­gyelni fognak minket, mert a ma­gyar nyelv olyan szép és kiváló,

Next

/
Oldalképek
Tartalom