Harangszó, 1941
1941-05-04 / 18. szám
142 ffXftXN'GliŰ 1§41. május 4. tét, mi kárpótolni akarunk titeket. Ha sebeket rejtegettek, szeretettel gyógyítgatjuk azokat. Ha nélkülözés pusztáit mezőségeiről jöttök, gondoskodással mellétek állunk. Ha megfogyatkoztatok a testvéri bizalomban, a hűségben, a boldogságban, testvéri öleléssel keblünkre szorítunk. Lelki egységben és munkaközösségben veletek egyek akarunk lenni. Szívet cserélve és erőt egybevetve, hatalmas sereggé akarunk válni nemzetünk, egyházunk szolgálatában. Legyen bár a nemzet és az egyház oltár, történelmi közösség, avagy sáncfal, munkában, imádságban, lemondásban, okulásban, újelindulásban veletek mindig és mindenképen egyek akarunk lenni s nektek velünk mindig és mindenképen egyeknek kell lennetek. Hogy pedig ez így lehessen, álljunk együtt Isten színe elé s szívünkben építsük ki az igazi testvéri szeretetet. Hazatérő testvérek, nemzet és egyház ezzel a szóval köszönt titeket: Áldás és békesség! u. Győr, D. KAP1 BÉLA püspök. Velük szemben bennünk nincs egyetlen visszás ellenérzés, nincs a bizalmatlanságnak egyetlen vonása, csak örvendező szeretet, meleg barátság, hittestvéri bizalom. Kérjük, ők is ezeket az érzéseket hozzák vissza magukkal a régi egyházba, a régi hazába s értsék meg és viszonozzák szívünk bizodalmas, örvendező szer etet ét! Az Űr kegyelme legyen mindnyájunkkal! Budapest, D. RAFFAY SÁNDOR püspök. A hazatért szülőföld gyülekezeteibe 1000 Harangszót küldet üdvözletül egy vendvidékről származó győri orvoshívünk a mai számból, mellyel először megyünk a visszaszerzett Délvidékre. ÓH aäj erőt rtekom Q jóhoz Ssíenetn, Sngaäd óldásidaf hálásan érzenem. OH nédje szsnt karod Kedves szülőimet, 9síenem és dívám, 3{alld meg kérésemet. Anyák napja minden évben ránk köszönt május első vasárnapján s megállít a robotoló élet útján. A tavasznak ez a szép ünnepe nem merülhet ki puszta érzelmi ellágyulásban, hanem lelkiismeretrázó számonkéréssé nő. A bontakozó új magyar tavaszban számonkéri, keresi a gyermekeket, hogy hálára tanítsa őket. Keresi a hálás gyermekek mellett azokat, akik a hálátlanság útján eltévedtek, akiknek nem jut eszükbe még ezen a napon sem megköszönni, hogy az édesanya az életét értük való áldozattá tette. Keresi azokat, akik meg se születtek. — Ez a nap a gyermekek mellett keresi az édesanyákat, akiknek korán el kellett menni s árva gyermekeket kellett itt hagyni, akik előtt gyermekszíveknek kellene ma megnyílni, s csacsogóajkú köszöntődalt énekelni, de akik nem voltak hajlandók homlokukat az anyaság méltóságával felékesíteni s keresi azokat, akiket árván maradt gyermekek tudnának anyaként szeretni. Amikor szerető gyermekszívek hálája hull köszönő csókban édesanyák kezére, vagy előszivárgó könnyekben temetői sírhalomra, halljuk-e anyák napjának kereső szavát: Kereslek titeket, gyermekek és anyák!? A miniszterelnök beszéde, melyet a képviselőházban prog- rammbeszédként mondott, egy lángban és fegyverben álló világ nagy lelki feszültségében hangzott el, amikor nagy súlya van minden szónak, amit vezető emberek mondanak. Nemcsak idebent, hanem odakint is erősen figyeltek rá az emberek. Mindenki megérezhette, hogy ezek a súlyos szavak a magyar nemzet leikéből fakadtak. Mindenki igent mondott rájuk. A nemzet közvéleménye volt mögöttük. Mindenki érezte, ilyen reformprogrammra van az új világba beleépülő Magyarországnak szüksége. Azt is érezhette mindenki, hogy ezek a szavak nemcsak a nemzet leikéből, hanem a nemzet leikéhez is szóltak. Népünk számára biztos céltudatot, határozott iránymutatást adtak, szilárd életalapra, az élő hitre mutattak. S erre van ma szükség! Körülöttünk reng a föld, napok alatt országok inognak meg és tűnnek el, szilárd életalapra kell helyezkednünk s a helyünkön jól meg kell kapaszkodnunk. Történelmi küldetéstudatunk, Istenbe [ vetett élő hitünk alapjára állva van-e mitől félnünk?! Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk!? A csecsemővédelem érdekében mindent meg kell tenni népünknek, hisz oly kevesen vagyunk a világ nagy népeihez viszonyítva s a nemzetnek minden gyermekére szüksége van. Erre mindjobban kezdünk ráeszmélni s a gyermekhalandóságot előidéző okokat mind nagyobb körültekintéssel kezdjük megszüntetni. Ha a statisztikát nézzük, észrevesszük, hogy 30-40 évvel ezelőtt még a 40 %-ot is meghaladta a gyermekek halálozása. Ez a szám 1931- ben már 17-re, 1936-ban 13.9-re, 1938-ban 13.1-re, 1939-ben 12.2 %-ra javult. Bár a számoknak ez az esése örvendetes s azt mutatja, útban vagyunk ahhoz, hogy a lehetőség szerint leszorítsuk a gyermekhalandóságot és minél több csecsemőt mentsünk meg a jövendő számára, mégsem szabad azt gondolnunk, hogy a halandóság minden okát megszüntettük s e téren már alig van valami tennivalónk. Az egészségvédelmi szolgálatot minden irányban ki kell építeni. Egészséges otthon, rendes táplálkozás, helyes csecsemő gondozás, népbetegségek gyógyítása, falvaknak orvosokkal való ellátása, anyák kellő felvilágosítása, helyes gyermeknevelésre való kioktatása mind-mind olyan felada-
