Harangszó, 1941
1941-04-20 / 16. szám
130, HARANGSZŐ 1941. április 20. Felhívás tanítók gyermekneveltetési segélyére vonatkozó igénybejelentésre. Az 1930. évi VII. törvénycikkel létesített „Protestáns Tanítói Internátusok Alapjából“ való segélyezésre evangélikus egyházunk nevében pályázatot hirdetek olyan, gyermekeiket az 1940/41-ben taníttató tanítók gyermekneveltetésének céljaira, akik falvakon, tanyákon teljesítenek szolgálatot és ennélfogva gyermekeik továbbneveltetéséről a maguk ereiéből gondoskodni nem tudnak. Kivételesen s különösen indokolt esetben ezen kategórián kívüleső tanítók segélykérvénye is elbírálás alá kerül. Figyelemmel az alap rendeltetésére és a minisz- ler úr intenciójára, különös figyelemben részesülnek azok a folyamodók, akik gyermekeiket evangélikus internátusbán helyezték el. A kérvényben feltüntetendő: a tanító neve, életkora, hivatali minősége, működési helye, családi viszonyai, teljesített hadiszolgálata, házon kívül taníttatott gyermekeinek neve, életkora, iskoláztatási (melyik iskolába jár) és elhelyezési adatai (internátus, magánház), tanulmányi előmenetele. Továbbá a tanítói javadalom pontos adatai tételen- kint s végösszegben aranypengő érték szerint. Feltüntetendő tehát: a fizetési osztály és fok, a helyi javadalom (értékegység, kezdő fizetés százaléka, föld, termény, tüzelőfa, készpénz, fizetéskiegészítő államsegély, esetleg más, bármilyen természetű javadalmi tétel) s végül a magánvagyon. Folyamodási ivet megkeresésre az illetékes püspöki hivatal bocsát a folyamodó rendelkezésére. Tekintettel az egységes eljárás szükségére, a segélykérés ezen folyamodási ivén nyújtandó be. Az illetékes püspök úrhoz intézendő, bélyegmentes kérvény az illetékes esperes úrhoz folyó évi május hó 10,-éig nyújtandó be, onnan pedig .május hó 15.-éig az illetékes püspök úrhoz terjesztendő fel, hogy május hó 20.-áig kezeim között lehessen. Budapest, 1941 április 10. D. Báró Radvánszky Albert s. k., egyetemes felügyelő. A boldog Keresztyén élet. Kezdődik a lélek mélyén, egy szebb világ utáni sóvárgással; ez a lelki szegénység. Folytatódik a mi sírásunkkal; meg kell látnunk a világ romlottságát s a mi bűneinket. Boldog, ki ezekre könnyet ejt. Most megvértezi magát a hű keresztyén szelídséggel. Majd mindennapi kenyerévé teszi az igazságot. A felkészülés után ki kel! lépnünk a küzdőtérre. Jézus első helyen nyomorgó testvéreinkhez vezet s irgalmasságra int. De nem akarja, hogy eltévedjünk: Isten látását teszi tehát útjelzőnkké. A nyomorgók után menj a békétle- nekhez s ott mutasd meg, hogy Isten gyermeke vagy. Végül légy hős az eszmék csatájában is, Jézusod s az igazság oldalán. ÉS SZÓLT AZ ÚR,.. Sétára indult az Ür és a Sátán ravaszul kullogott a nyomában ... s im az útnak porában lelt egy kicsi kavicsot Krisztus... s érte lehajolt... De a Sátán se volt rest odaugrott egyenest; „Apró kavics. Értéktelen ... Lelheted úton-útfélen!" És szólt az Ür: „Én fölveszem!“ Hát így került Mesterem asztalára a lelkem. Azóta fúrja, fúrja, kín-késével faragja. Megpróbálja, leméri... Majd újra vési... vési... Fáradhatatlan benne, Lelket ád a telkembe ... Szenvedések, könnyek-pora lassan simára csiszolja, áldott szent vére megmossa ... Csiszolj, Uram, — ha fáj se bánom! — Lehessek ékkő Koronádon!... Hári Márta. OLVASSUK A BIBLIÁT Példázatok Isten országáról. Április 20. — Máté 13, 1—23. A föld, amelyik a magot befogadja, nem felelős minőségéért, de mi felelősek vagyunk azért, hogy milyen szívvel fogadjuk az Isten országáról szóló igét. Feltétlenül felelősek vagyunk azért, mert Jézus mindenkinek kész új szívet adni, aki azt tőle kéri. Nem is lehet jó föld a mi szívünk, csak akkor, ha jézustól kaptunk új szívet. Április 21. — Máté 13, 24—30. és 36— 43. A konkoly és a búza össze vannak keverve, de mégis egészen más mindegyik. Isten országának fiai ebben a világban élnek, de mégis egészen mások, mint a gonosznak fiai. Meglátszik-e rajtad, hogy egészen más vagy? Nem érted-e félre Isten türelmét? Csak akkor vagy biztonságban Isten haragja elől, ha Jézus vére által Isten gyermeke lettél. Április 22. — Máté 13, 31—32. Mikor már terebélyes fává nőtt Isten országának valamelyik munkája, akkor megszoktuk becsülni. Isten azonban azt várja az övéitől, hogy a kicsi kezdetben is felismerjék és megbecsüljék azt, ami Tőle való. Mikor már naggyá nőtt Isten országa munkája, akkor még a világ fiai részéről is kap valamilyen elismerést, de Isten az övéitől többet vár. Számon- kéri tőlünk, ha felületesen és könnyelműen lebírálunk valamit, ami Tőle való, kezdeti jelentéktelensége miatt. Április 23. — Máté 13, 33—35. önző gondolkodás számára szebbnek látszanék, ha Isten gyermekei a világtól egészen különváltan élhetnék a maguk életét. De mi lenne akkor a világból? Azért vagy abban a környezetben, amelybe Isten helyezett, hogy áthasd azt a felülről való élettel. Nem kell-e bűnbánatot tartanunk a miatt, hogy a világ erősebben hat Isten gyermekeire, mint mi a világra? Április 24. — Máté 13, 44. Hoztál-e már áldozatot Isten országáért? E példázat szerint, ha mindent odaadunk is érte, még az sem áldozat. Elméletileg mindannyian hamar hajlandók vagyunk mindent odaáldozni Isten országáért, a magasabb örömek megtapasztalása azonban mintha egyenes arányban volna azzal, hogy gyakorlatilag mit adtunk oda az elrejtett kincsért. Április 25. — Máté 13, 45—46. Ez a példázat teljesen az ellentéte az előzőnek. Ott az elrejtett kincs volt hasonló az Isten országához, itt nem az igazgyöngy, hanem a kereskedő hasonló hozzá. Azt mondja el ez a példázat, hogy mi, bűnös emberek milyen nagyon drágák vagyunk Jézus szemében. Töltsön el nagy örömmel, hogy olyan drága vagy jézusnak, hogy valóban mindent, az életét is odaadta éretted. Április 26. — Máté 13, 47—51. Nem vigasztalod-e magadat hamisan azzal, hogy hozzá tartozol valamilyen élő keresztyén közösséghez? Figyelmeztessen ez a hálóról szóló példázat arra, hogy Isten országa mindenféle halat összefog. Nem leszel-e azok között, akiket majd az angyalok kivetnek az összefogottak közül? Nagyon nagy szükségünk van arra. hogy ajkunkra vegyük és szívből mondjuk a zsoltáríró imádságát, mely Zsolt. 139, 23—24-ben található. Túrmezei János. Apró történeteit. Haldlbdl az éleutre. Bányaomlás történt: Két bányász maradt a romok között; egy idősebb hivő ember és egy züllött életű ifjú. A mentőkocsiba csak egy ember fért. A bánya- törvények szerint az idősebbnek lett volna joga beleülni, az azonban átadta helyét a fiatalnak. Csodálatosan a másikat is sikerült még megmenteni. Mikor felszínre jött, barátai korholták: „Miért engedted az elsőséget ennek? Ezért nem lett volna kár, ha a halálban marad is.“ — „Éppen azért engedtem őt feljönni, mert ha nem sikerült volna a mentőkocsikat másodszor is lebocsátani, ő a halálban maradt volna, de én átmentem volna az életre. Áldozati olldr. Egy gazdag római ifjú súlyos betegségben szenvedett. Egészsége helyreáll- ván, szíve megtelt hálával s így kiáltott fel: „Óh mindenható Felség, ha vissza lehetne fizetni jóságodat, szívesen odaadnám minden vagyonomat.“ — Hemas,
