Harangszó, 1941

1941-04-13 / 15. szám

120. HAHANGSZO y-H. áprilisi 3. is, de tudásunk, tapasztalatunk nincs róla. Ha van hitünk a feltámadott Jézus Krisztusban, a halál utáni életünk is bizonyossá válik. Aki őbenne hisz, az tudja, hogy örök élete van, — általment a halálból az életre (1. Ján. 3, 14.) — mert aki Krisztusban hisz, ha meg­hal is él az (Ján. 11, 25.). Milyen nagy erőforrás ne­künk ez a mi hitünk! Többet ér mindennél, mert ezt semmi és senki se veheti el tőlünk! Mondd azért bátran felemelt fővel és szívre tett kézzel az apos­toli hitvallás második hitágazatát: Hiszek Jézus Krisz­tusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban, ki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszíttetett, meg­halt és eltemettetett; alászállt a poklokra, harmad­napon feltámadott halottaiból, fölment a mennyekbe, ott ül Istennek, a mindenható Atyának jobbján, ahon­nan eljő ítélni élőket és holtakat. Ez a hit a te evangélikus egyházad tanításának a tartalma, amelyben való megerősödésedért imádkozik áldó lelki édesanyád. Négy hétig Kapernaumban — Isten kezében. felbecsülhetetlen szolgálatát. Köszönjük az előadók önzetlen és odaadó fárado­zását, a Kapernaum intéző-bizottságának az épület ingyenes felajánlását, a Ka­pernaum Mártájának, Ilona nővérnek gondos szorgoskodását, a keszthelyi gyü­lekezet és nőegylet szíves vendégszere­tetét, a világi hatóságoknak állandóan tapasztalt előzékenységét és jóindulatát. — Tudjuk, hogy a mi köszönetünk gyenge, emberi szó, de azt is tudjuk, mu Kapi püspök a leánynépfőiskola hallgatói között annak megemlítése, hogy ezen a követ­kező 31 leány vett részt a felsorolt he­lyekről: Ács Gyöngyi Kajár, Bagoly Eszter Kővágóőrs, Berke Etel Orosháza, Bozzay Janka Felpéc, Eőry Klára Farád, Erdélyi Jolán Bakonytamási, Erdélyi Jo­lán Árpás, Ferenczy- Ida Felpéc, Fodor Mária Mersevát, Garas Lujza Kötcse, Gáncs Jolán Rábaszentandrás, Kovács Éva . pás, Kozma Zsófi Börcs, Lux Mar­git Kötcse, Macher Erzsébet Lajoskomá- rom, Nagygyör Júlia Tápiószele, Péter Ibolya Boba, Porkoláb Sára Boba, Ravasz Ibolya Orosháza, Reichert Margit Kötcse, Reith Erzsébet Mucs- fa, Reith Kató Mucsfa, Ritter Mária Győr, Szabó Sári Mesteri, Szakács Irén Mezőlak, Szalay Lenke Külső- vat, Szuh Lenke Vönöck, Takács Ida Rábaszentandrás, Tóth Borbála Bá­bolna, Vági Piroska Bakonytamási, Weller Erzsébet Győr. Bizonyára az is érdekli a Harang­szó olvasóit, hogy mi volt a leány­népfőiskola napi rendje. Reggel 3A7— V28-ig kelés öltözködés, V28—8-ig reggeli, 8—9-ig bibliaóra, 9—10-ig vallásos tárgyú előadások, 10—11-ig általános műveltséget nyújtó tantár gyak, mint helyesírás, fogalmazás számtan, irodalom, népismeret stb 11—-1-ig kézimunka és gyakorlat háztartástan váltogatott módszerrel 1—2-ig ebéd. 2—3-ig szünet. — 3—6-ig gyakorlati előadások vagy fog' íalkoztatások a szabadban. 6—7-ig szü net. 7—8-ig vacsora. 8—9-ig ének és kül földismertetés válogatva. 9—'AlO-ig es téli áhítat. 'AlO-kor lefekvés. — Ezen kívül vasárnaponként közösen résztvet tünk a keszthelyi evangélikus templom ban a gyülekezeti istentiszteleten. Vasár nap délutánonként pedig kirándultunk Közben tanulmányi kirándulást tettünk a keszthelyi gazdasági akadémia gyű mölcsösében, tyukfarmján és tehenésze tében. Egy délután pedig autóbusz-kirán duláson megnéztük a Hévíz gyógyfürdőt Mindmegannyi felejthetetlen emlék mind egyikünk számára. Csodálatos dolog és majdnem hihe­tetlen, hogy ebben az örömnélküli és békételen világban akadjon olyan kert, melyben a béke és boldogság virágai nyílnak, álljon ház, melynek lakói hete­ken át boldogságtól sugárzó arccal jár- nak-kelnek, meghúzódjék egy sziget, melynek lakói teljesen elfelejtik, hogy künn a tengeren vihar tombol. Hogy pedig ez a csoda megtörtént, élő és beszédes bizonysága az a 31 mosolygó fiatal leány, aki az itteni képről, mint a Balaton melletti Ka­pernaumban rendezett első dunántúli leánynépfőiskola hallgatója reánkmo­solyog. Mi tette Kapernaumot négy héten át a boldogság szigetévé? Annák megtapasztalása, hogy „hatalmasan cselekedett velünk az Ür“ (126. zsolt. 3. v.), mert ügyünket és életünket kezébe vette. A Harangszó szerkesztője meg­ragadó cikkben emlékezett meg a népfőiskola megnyitása után arról, hogy egyrészt Isten miként hárított el az útból minden akadályt, másrészt milyen áldozatot hoztak szülők és leányok a részvétel érdekében. Most, hogy a népfőiskolát Isten szent nevé­ben bezártuk, mindnyájan — tanulók és vezetők — arról teszünk bizonyságot, hogy a mi áldozatunk eltörpül és sem­mivé zsugorodik amellett az ajándék mellett, amit itt mi Isten kezéből kap­tunk. Amikor mi ezt boldogan elismerjük és imádságunkban Istennek megköszönjük, hálás szívvel gondolunk azokra, akik Is­ten után a népfőiskola munkáját lehetővé tették és előkészítették; mindenekelőtt egyházkerületünk melegszívű püspökére, aki nemcsak szorgalmazta és elősegítette népfőiskolánk megnyitását, hanem állan­dóan szerető szívén hordozta annak ügyét és nem sajnálva időt, fáradságot, mun­kánk közben meglátogatott és egy na­pot közöttünk töltve tanított bennünket. — Ugyancsak hálával és szeretettel em­lékezünk meg a győri Szeretetház lel­kész-igazgatójáról, e lap szerkesztőjéről, aki az előkészítés nehéz pionir-munkája után is állandóan éreztette velünk azt, hogy szívének minden dobbanása ezé a kis közösségé, amely őt hétröl-hétre bol- . dog örömmel hazavárta. — Köszönjük a Szeretetház kedves főnöknőjének velünk éreztetett anyai szeretetét, Hegedűs Ilonka keresztyén leányegyesületi titkárnak, a leányok rajongásig szeretett anyai gond- I viselőjének és nevelőjének áldozatos és ' hogy Isten keze áldássá teheti ezt az arra érdemesek életében. Félreértések, elfogult és tájékozatlan vélemények kiküszöbölése végett legyünk azzal is tisztában, hogy mi a leánynép­főiskola célja. Nem az, amivel többen már előre megvádoltak bennünket, hogy t. i. a mi derék és egyszerű falusi leánya­inkból kisasszonyokat nevelünk; az sem, ami egyesek kezében mellünknek szege­zett fegyverként célzott ránk, hogy t. i. a mai nehéz viszonyok között úgyis sok gonddal küzdő leányos szülőket felesle­ges kiadásokba verjük; még az sem, amire talán kezdetben leányaink közül is gondoltak egyesek, hogy t. i. a nép­főiskola négy heti balatoni üdülést és szórakozást nyújt nékik. Nem. Isten Szentlelke a mi célunkat sokkal maga­sabbra, Isten kezébe helyezte. Célunk: a Szentlélek segítségével elvezetni leánya­inkat Jézushoz s ő általa Istenhez; négy heti ily irányú nevelés és oktatás után pedig elbocsátani őket szívükben az ige elkötelezésével: „szolgáljatok egymásnak szeretettel.“ (Gál. 5, 13.). Ez a leány­népfőiskola célja. Eszköze pedig a ne­velés. Evangélikus lelkületű jó magyar édesanyák és háziasszonyok nevelése az ige, hitvallási irataink és az általános műveltségi alapismeretek nyújtása által. Népfőiskolánk történetéhez tartozik —o— Minden egyesületről, mozgalomról, iskoláról statisztikát, mérleget szoktak készíteni azzal a jelszóval, hogy a szá­mok beszélnek. Ha a mi leánynépfőisko­lánkról akarunk mérleget készíteni, nyu­godtan állíthatjuk, hogy itt a számok helyett a lélek beszél. A lélek szól és hirdeti rólunk, hogy az Ürnak keze fel- magasztaltatott rajtunk azzal, hogy Isten kezében voltunk. Természetes, hogy négy röpke hét kevés ahhoz, hogy tökéletes munkát vé­gezhessünk, vagy hogy ilyen hatalmas munkát befejezhessünk, de itt nem is az

Next

/
Oldalképek
Tartalom