Harangszó, 1941
1941-04-06 / 14. szám
MÁftANÓsSÓ Í§41. ápríílls 6. íöé. tőén! Az tudja, hogy a bűn nem egy emberi tulajdonság a többi mellett, nem is valami átmeneti „epizód“ a mi életünkben, hanem az ember legbensőbb lényege, ami megfertőz mindent, amihez csak kezdünk! Kell-e töprengnünk afelett, honnan ered, miből fakad az emberiség mai boldogtalan nyomorúsága, egymást marcangoló vadállati kegyetlensége is, ha egyszer már megláttuk a bűn hatalmát a Krisztus keresztjében? De — Istennek legyen hála — a golgotái keresztben nem csak az ember lényege: a bűn tárul fel előttünk a maga leplezetlen valóságában. Itt döbbenünk rá Istennek atyai szeretetére is, amely megmenteni, megváltani akarja a világot. Isten csodálatos világterve valósult meg a nagypénteki kereszten. Azért a legerősebb és a legmélyebb Isten-élményre a hívő lélek a kereszt tövében tesz szert! Érezhetjük Isten közellétét az új életre ébredő nagy természet ölén. Nemzetünk sorsának s az emberiség történelmének tanulmányozása közben kit ne öntene el s hevítene át az a forró érzés: itt az élő Isten keze szövi az eseményeket! Saját életünk apróbb vagy nagyobb eseményében sokszor érezhetően közelünkben van Isten jutalmazó vagy dorgáló keze! De ez a minket menteni akaró atyai szeretet a maga tökéletes beteljesedését a Golgota keresztjében éri el! Itt cselekedte velünk Isten a legfelségesebbet: az ő egyszülött Fiát adta érettünk — áldozatul. Itt — a keresztben. Isten nem mérhetetlen messzeségben, hozzáférhetetlen dicsőségben lakozó titokzatos hatalom, hanem hozzánk, gyermekeihez lehajló Szeretet. A keresztre nem neki, hanem nekünk volt szükségünk, nem ő hagyott el minket — hanem mi szakadtunk el Tőle! Csendesen haladunk a nagypéntek felé! Vajha lélekben is olyan közel lennénk a kereszthez, mint időben! Testvér! A magad súlyos keresztjével válladon indulj a kereszt felé s lásd meg benne a saját bűnödet, de lásd meg Istennek könyörülő s téged is megváltani akaró szeretetét! Sziics Sándor. A kenyériskola, mely az elhagyott, szegény gyermekeket gyűjti össze, hogy testi és lelki gondozásban részesítse, nagyszerűen bevált intézménnyé lett az elmúlt télen is a kassai gyülekezetben. Végtelenül sokat jelent, különösen városokban, hogy a szegények felkarolásának ügyét ezáltal az intézmény által külön is kiterjesztik a gyermekekre, a nemzet reménységeire. A krisztusi szeretet munkásai, — élükön Oberlinnel, Frankéval -— Az Ur int. Irta: Schlitt Gyula. (Folytatás.) — Nem hallgatok, míg én tartlak el, nem hallgatok. S a gyerekemhez, a gyerekem leikéhez ne nyúlj. Nem akarom, hogy olyan legyen, mint te. Bár téged is ilyenekkel tömtek volna annak idején, legalább nem hoznál szégyent reánk. Eltartatja magát a feleségével, a hitvány s a férfi jogán akar intézkedni. Hogy nem szégyenli magát! Ezt már nem bírta Péter s ráütött feleségére. Jánoska felsikított, mintha őt érte volna az ütés. Könyörgött, hívta atyját, de az bevágta maga után az ajtót s rohant ki az éjszakába ... Rettentően bántotta, hogy hitványnak mondták. Ilyent még nem mondtak a szemébe. És ... és a felesége tartja el... öt, a férfit... A családfőt. Ez rettentően beléje hasított. Kenyeret sem tud adni családjának. Nincs pénz s holnap adót kellene fizetni. Holnap után talán árvereznek az udvarán... Rettenetes. Ügy kavarognak benne e gondolatok s vágják a lelkét, mint az élesre fent légcsavar lapátjai a levegőt... Nem tud kenyeret adni, pénzt előteremteni... Közben odaér a korcsmához. Bemegy. A sarokasztalnál vígan vannak. Amint Péter kiveszi beszédjükből, áldomásfélét isznak. Szomszédialubeh gazda eladta lovait s most viszi a pénzt értük. Valami ezer pengőről van szó, mit a gazda zsebe rejteget. Úgy csúszik Péter agyába ez a gondolat, mint a kígyó a megrepedezett szikla hasadékába. Ezer pengő. S ennek az embernek át kell menni a hegyen, az erdőn... Lélek se jár arra már ma éjjel. Péternek melege lesz hirtele- nében. Ideges. Megriad a gondolattól, de valami biztatja belülről. Ezer pengő. S eltartatja magát a feleségével. — Kérek egy litert! — kiáltja oda elszántan a korcsmárosnak. — Péter, előbb fizess! Másként nem adok. Sokat beszélnek s én sem loptam a pénzemet. Péterben megállt egy pillanatra a vérkeringés. Elsápadt s szó nélkül kiment. Ilyent se kapott még. Egy liter bort sem adnak neki hitelbe. A nyomorultak. Na, majd meglátjuk. Nekivág az erdőnek, merre a gazdának kell mennie, ki még az éjjel hazamár régen felismerték annak szükségét, hogy a gyermekeket nemcsak tanítani, hanem etetni is kell, mert „az éhezőknek nem szokott nagy vágyuk és fogékonyságuk lenni a mennyei kenyér után.“ S útnak indították ezt a nyomorenyhítő munkát, mely a szegény gyermekeknek szellemi, lelki táplálék nyújtása mellett testi táplálékot is ad naponként. Ennek a munkának a világháború előtt már 140 működő iskolája volt 4300 önkéntes tanítóval. Akik ezt a munkát végzik, nemcsak parancsot teljesítenek, hanem jutalmat is vesznek attól, Aki azt mondta: „Amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiái közül, én velem cselekedtétek meg!“ (Máté 25:40.) Gyógyíts meg engem. Uram ! c. imádságos könyvünk, mely sokezer szenvedő beteg testvérünknek vitt már vigasztalást, az elmúlt hetekben 11.-ik kiadásban 24-ik ezer példányban jelent meg. Ebben a tényben újra látjuk, amit már eddig is láttunk, hogy ez a kis könyv egyházunkban nemcsak a legelterjedtebb könyvek egyike lett az olcsósága miatt, hiszen mindössze 20 fillérbe kerül, hanem a legáldottabb könyvek egyikévé is vált, melynek betűin keresztül Isten Szentlelke szólalt viszi lovai árát, ezer pengőt. Gyönyörű az éjszaka. Nincs holdvilág, de sötét sincsen. Világítanak a csillagok. A meleg nyári éjszakának édes hangulata fekszik a tájon, az erdő fái között. Nagy a csend. Péter közben meghányja-veti, hol lesse meg a gazdát? Fent a hegytető, hol a kocsiútról letér a gyalogút be az erdőbe. Ott nyugodtan 'rátámadhat. Nem látja senki. Oda ér s elhelyezkedik egy bokorban. Vár. Vár egy órát, két órát. Senki nem jön. Péter izgatott lesz s mintha körülötte megelevenedne az erdő. Ezer és ezer hangot hall. Talán éjféltájt van az idő. A közelben megszólal egy kakas. Élesen kukorékol, hogy Péterben megfagy a vér. Eszébe jut, hogy a közelben van a vadőrnek a lakása. Hogy erre nem gondolt! Nem jó lesz itt. S ez a kakas, mintha csak neki akart volna szólni. Épen úgy érezte magát az imént. Neki szólt. A bűnösnek ... Akárcsak annak a másik Péternek a kakasa ... S megint felnyikorog a nagy csendben az a rettenetes kakashang. Hosszan, elnyújtottam cikornyásan, mintha csak bele akarta volna magát fúrni Péterünk leikébe s annak is a fenekére. Oda, hol megszületnek a gonosz gondolatok. Irtózik ettől a hangtól s menekül. Rohan
