Harangszó, 1940
1940-04-07 / 14. szám
1940. április 7. HARANGSZŐ 101. Vedd és olvasd magyar nyelven a Bibliát! nem beszélünk így: „mondd“, „kérdd“, „megy vala“ stb. Szükséges volt Károlyi Gáspár bibliafordításának régies nyelvét a ma élő nyelvhez hozzáidomítani, átdolgozni. Ezért látható az újabb kiadású Bibliák címlapján ez a megjegyzés: „átdolgozott kiadás“. De még ez az átdolgozott kiadás is sok régies szót tartalmaz, ami a ilia élő magyar embernek már idegenszerűnek tetszik. Ezért most Újból átdolgozzák Károlyi biblia- fordítását, hogy a Szentírás még inkább a ma élő magyar nyelven, érthetőbben szóljon hozzánk. De ez az átdolgozás sem homályosít- iiatja el azt a tényt, hogy Isten kegyelme mégis Károlyi Gáspáron keresztül ajándékozta meg az egész magyar népet az ő igéjét, kinyilatkoztatását tartalmazó magyar nyelvű teljes Szentírássál. Wiczián Dezső dr. Qhofll? nem minäegv. h°3V a forrás tiszta vizét, vagy a pocsolya romlott vizét iszod, úgy nem mindegy, ho3? a lelked egyházad sajtójának éltető tiszta vizével, vagy a szennyirodalom poshadí mérgező folyadékával itafod-e ! Biblia-fordítások. A Károlyi-féle bibliafordítás 350 éves évfordulója alkalmából közöljük mindazokat a bibliafordításokat, melyek Isten igéjét magyar nyelven igyekeztek megszólaltatni. 1. Bátori László a XV. században a bibliát latinból magyarra fordította. 1456-ban halt meg. Munkája csak kéziratban maradt meg, ma azonban nem tudni, hol van. 2. Komjáti Benedek Pál leveleit fordította magyarra. Nyomatott Krakkóban 1533-ban. 3. Pesti Gábor fejérvári kanonok lefordította és kiadta a négy evangélio- mot. Nyomatott Bécsben 1536-ban. 4. Erdősi Szilveszter János az egész újtestámentomot magyarra fordította és kiadta Üjszigeten 1541-ben. Üjra nyomatott Bécsben 1574-ben. 5. Heltai Gáspár kolozsvári lelkész az egész bibliát magyarra fordította s Kolozsvárott öt részletben kiadta 1551— 1561-ben. Segítőtársai voltak az ótestá- mentom fordításában Gyulai István, Ozorai István és Vízaknai Gergely. Ezenkívül Gyulai István lefordította és kiadta Bölcs Salamon könyveit, Sirák könyvét s a Bölcseség könyvét, fgy tehát már kémeket, meglessük és megtámadjuk őket. Rajtuk ütünk és végzünk velük! A várur figyelmesen hallgatta meg a gazda előadását. Nem talált benne semmi ellentmondást, sőt amikor a rajtaülést említette, még harci kedv is támadt szívében, hogy azokat a félelmetes kurucokat lefülelheti. A dandárparancsnok olvasni tudott Joáchim úr arcában, mindig tisztán látta, hányadán van vele. Megérezte most is a másik indulatját és ezért dicsérő, szíves szóval fordult a gazdához: — Jól van Mihály, nagy szolgálatot tett nekünk. Jutalmát átveheti. A gyilkos csak ez a Jancsik lehet. Megtámadjuk a kurucokat és őt is hatalmunkba kerítjük. Elveszi méltó büntetését... De mi történjék a sólyomidomárral? — fordult urához —. El kell őt temetnünk! S a várkáplán nincsen velünk. — Az én édesapám evangélikus volt — szólt közbe Jóska — Kerekes tisztelendő úr távoztával nincs, ki eltemesse! — Halgass kölyök! — mordult rá Mihály. — Az én jobbágyom is eretnek lutheránus volt! — csapta össze Rothold a kezeit —. Hát nem mindegyik követi c.7. én vallásom? — Nem —- szót bátran a fiú — mert ő nem lakott a várban, nem lehetett áldozásra kényszeríteni. — Pap nélkül temetjük el az eretneket! — avatkozott bele a gazda, hogy mentse keresztfiát —.Te pedig hallgass. Alikor beszélj, ha kérdeznek. A végén még téged is bebörtönöznek! — súgta oda neki — nem kell azt mindenkinek tudni, mi él a lelkedben! — Úgy legyen hát — válaszolt Joáchim úr —. Pap nélkül temetjük el. Sírjánál pedig mindnyájan elmondunk egy Miatyánkot! — Kész a tervem! — fordult most urához Heiler —. A mai napot itt töltjük. Megadjuk a solymásznak a végtisztességet. Délután kémeket tpenesztünk, hadd fürkésszék ki a kuruc tábort. Este, a sötétség leple alatt végzünk a kuru- cokkal. Palkót karóba húzzuk. Visszafelé Régeczet ejtjük útba, hogy azt a Kerekes-ivadékot tegyük hűvösre! — Helyes — állt föl Rothold. A tanácskozás véget ért. Mindnyájan elhagyták a kunyhót. — Miska! — hallotta ekkor Gyurka — mi van veled? Megsebesültél? Erzsók rontott bátyjának. — Semmi az egész'! — vonta meg ez a válát —. Kis dulakodás volt s fejen találtak. De elég kemény a koponyám! — még nevetett is hozzá. — Úgy féltem miattad! — folytatta Erzsók —. Csillag éjfél után egyedül tért haza. — Megint táncolni kezdett az ebadta! Hát megostoroztam. — Csakhogy a hamis nem hozzánk jött. Egyenesen a Kerekesék udvarába futott, mintha téged akart volna bepanaszolni! Elmondta, hogy ott kötötték be az istállóba és az ablakon át ellesett dolgokról sem felejtkezett meg. — Ne félj semmit Erzsók! Kár volt éjszakán át az erdőt járnod! — nyugtatta a bátyja —. Nem féltél egyedül? — Csak egy helyen riadtam meg. Az volt az érzésem, hogy valaki megles. De semmi sem történt! — Gyurka miatt ne félj! — mormogta Mihály —. Holnap, holnapután ez az egész dandár Régeczen fog átvonulni s őt magával viszik! Jobb lesz neki is börtönben rágódni! Hiába tudja könyvnélkül a kuruc vezérek neveit! — Hiába? — gondolta magában Gyurka. — Most már csak menj szépen vissza és viseld gondját a házunk tájának, míg én is hazajutok! Ezalatt a katonák nekiláttak a sírásásnak. Nem volt könnyű a munkájuk a sziklás talajban. Mások meg dorongokból hosszú keskeny koporsót eszkábáltak össze a halott számára. Két erős ágból keresztet tákoltak. (Folytatjuk.)
