Harangszó, 1940
1940-10-13 / 41. szám
Í940. október 13. HARÄNGSZ0 319. Egyházi énekeink múltjából. 145. zsoltár 1—3., 21. Akiknek ilyen meggyőződés vezeti tollúkat, azok nem zsoltárfordítást adnak népüknek, hanem zsoltár-parafrázisokat, zsoltár-körülírásokat. A szerzők szabadon értelmezik a zsoltárokat, szándékos anakronizmussal helyezik belé a zsoltárok korát a 16. század magyar életébe, Krisztust a zsoltárok világába. Néhány író a kát. egyház 1546-ban elfogadott autentikus bibliaszövegét, a latin Vulgatát használta zsoltárköltésnél, de a túlnyomó többség, hasonlóan Lutherhez, az eredeti héber és görög Bibliát használta. A Szegedi Gergely énekeskönyvének 40 zsoltárja fele se a magyar zsoltártermésnek. Ebből Szegedi 10-et, Szká- rosi, Hartyáni, Siklósi, Thordai, Benedek és Ludovicus deákok 1—1-et írtak, a többi névtelen íróé. A „dicséretek“ szerzői: Batizi 4, Szegedi Kiss 3, Mélius, Szká- rosi 2—2, Dávid, Radán, Batthyány, Sztá- rai, Szegedi Gergely és Lajos, Dézsi András 1—1. A Szegedi énekeskönyv 131 énekéből kétszáz év múlva az Új Zengedezőben (1743-as és 1768-as) már csak 70 éneket találunk, mai énekeskönyvünkben pedig csak szövegben és dallamban hatot (27., 254., 256., 258., 349., 557.), dallamban egyet, mai nevén: Múlandó világnak (532)., eredeti nevén: Mindönök möghallják (Új Zeng. 259.). Az ének alapeszméje: a 127. zsoltár: Emberé a munka, Istené az áldás. E dallamon kesergett, búsult Bornemisza Péter 1553—1556 táján „jó Husztnak várában, mikor ez éneket ször- zé az ő víg kedvében“, inkább bánatában. Így szól az ének Bornemisza 1582-es énekeskönyvében a 124—125. levelén: „Nóta: Mindönök ... Siralmas énnéköm tetőled elválnom, Áldott Magyarország, tőled eltávoznom; Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom.“ Ez az énekdallam is mutatja, milyen egy volt a 16. század magyarjának akár búsult, akár vigadott, akár imádkozott: egy dallamon dalolt, sírt, derült künn is, a templomban is. Ma profanizálást látnánk benne. Hasonlítsuk össze az alábbi eredeti dallamot (Illyés: Soltári Énekek, 1693., 136—137. 1.) Dallamoskönyvecskénk 27. számával: Múlandó világnak... Elefánty Sándor. Jó példát mutassatok! Ezt akarunk látni. Ezt keresi a gyermek a szüleinél, kicsiny a felnőttnél, vezetett a vezetőnél, nyáj a pásztornál, a nép az elöljáróknál. Példák után megyünk. Meguntuk már a hangzatos szóáradatokat, amiket a tettek meghazudtolnak. A szavak mögött tetteket akarunk látni. Hogy annyira kiábrándult a magyar a vezetőiből, az volt sokszor az oka, hogy a csilingelő szavak mögött nem látott igazoló cselekedeteket. Sokszor olyan emberek mentek előtte, akik csak beszéltek, de példát nem adtak. Közéleti tisztaságot hirdettek, közben maguk állást halmoztak. Földreformot sürgettek, közben maguk tízezer holdakon uralkodtak. Csoda, ha ez a bízni tudó magyar fajta elvesztette lassan a bizalmát mindenki iránt, aki valamilyen irányban vezetni akarta s bezárta előtte nemcsak a szívének, de még a házának az ajtaját is? Mert csak szavakat hallott, de példát nem látott! Azazhogy látott, de rossz példát, amely a szavaknak hitelét vette, azokat lejáratta, nevetségessé tette, s magát a népet rossz irányba vezette. Szép, jó példákat akarunk látni! Kárpátalja kormányzói biztosa ilyen szép, jó példát akar mindenekelőtt adni. Beiktatásán mondta: „Kárpátalja tisztviselőitől megkívánom, hogy hivatali területük népi nyelvét megtanulják. E kívánság elsősorban önmagámra vonatkozik!“ Sok vezetőt szeretnénk látni, akik a másokkal szemben felállított követeléseket elsősorban önmagukon akarják és merik végrehajtani, akik nem követelnek senkitől semmit, amit ők maguk ne tudnának, vagy akarnának teljesíteni. Mihelyt megnő az ilyen vezetők száma, visszajön, megnő újra a népnek a bizalma. Visszahozza, megnöveli — nem a szép szó — hanem a jó és szép példa. Tehát fent és lent jó példát mutassatok! Evangélikusok ügyeimébe! Gyülekezeteinkben ismét megkezdjük a HARANGSZÓ TERJESZTÉSÉT. Azt akarjuk, hogy lapunkat, mely magyar evangélikus népünk kedvelt lapja, minden evangélikus ember olvassa. Ezért hívunk mindenkit olvasóink táborába! Egyházhatósági engedéllyel három hittestvérünk indult el október 1-én, hogy előfizetőket gyűjtsön a Harangszónak. A bányai egyházkerületben Frey József, a tiszai egyházkerületben Zala Dezső és a dunáninneni egyházkerületben Kásái András lapunk terjesztője. Kérjük híveinket, fogadják őket jóindulattal és segítő szeretettel! Magvetés A dunántúli egyházkerületben a most lezárt belmissziói munkát az alábbi adatok világítják meg: Népiskolai ifjúsággal 136 lelkész foglalkozott. Gyermekistentisztelet 124 gyülekezetben volt. Az ifjúsági egyesületi munka hatalmas fejlődést vett. 139 anya- és leánygyülekezetben működött ifjúsági egyesület, több gyülekezetben pedig szervezés nélkül folyik az ifjúsági munka. Középiskolai Diákszövetség 21 működött 1869 taggal. 301 munkaösszejövetelt, 44 ünnepélyt tartottak. A gyülekezet részére tartott vallásos előadások száma 2674, melyhez a presbiterek részére tartott 256 előadás járul, összesen tehát 2930. A presbiteri és ifjúsági konferenciák száma nagy, munkájuk pedig áldott volt. Isten kegyelme tegye áldottá ezt a belmissziói munka által végzett magvetést! Apró történetek. Mit ér epy léleic ? Egy amerikai pilótanő arra vállalkozott, hogy az Óceánt átrepüli. Fel is szállt gépével, azonban érkezését hiába várták — valahol az Óceánon nyoma- veszett. Lázasan fogott az Egyesült Államok népe a kereséséhez. Óriási összegbe; 3 millió pengőbe került naponként a keresése. Egy héten át szakadatlan kereték. Lám — mire becsülik az Egyesült Államok egyetlen polgár életét! Mire becsülsz te egyetlen emberleiket, aki a kísértések között szenved? Mit tudsz adni, hogy kint a szórványtengeren egy evangélikus lélek is el ne vesszen, hanem megmentessék?? Szeressétek n gyermeke// Többször is kell ezt mondani. Még mindig nem tudja népünk a gyermeket eléggé szeretni. Még mindig benne van a köztudatban az a nemzetpusztító gondolat, mely felesleges tehernek érzi és háttérbe szorítja a gyermeket, vagy a gyermekkel bíró családot. íme egy szomorú példa erre. Egy cipészsegédnek öt apró gyermeke van. Legidősebb is elemista még, a legkisebb meg karonülő. S a gyermekek miatt nem tud lakást kapni. Szomorúan panaszolja, mikor azt mondta, hogy kutyája van, még hajlandók voltak az emberek szobát adni, de mikor azt mondta: kicsiny gyermekeim vannak, akkor becsapták az orrom előtt az ajtót. Egy főbérlő úgy könyörült csak rajta, s adott neki lakást, hogy négy gyermekét menhelyre adta s csak a féléves legkisebbet tartotta meg magánál. — Hol van ennek a szívtelen társadalomnak a szíve? Csak ennyit ér nálunk a gyermek? Hogy akadékká lett?
