Harangszó, 1940

1940-08-18 / 33. szám

1940. augusztus 18. HAKXNCIIB 255. váltottalak téged, kihulló vér drága árát fizettem érted. Jöjj közelebb, maradj nálam és velem. Légy mindig a gyer­mekem! 1 Ügy lehetsz Isten gyermeke, ha tom­boló viharok keserves próbáján át is az akarsz maradni. Hallgasd csak, hív az Isten: Jöjj ki és állj meg előttem. Fülöp Dezső. Nyári vetés. Az idei nyáron minden evangélikus ember örömmel olvasta a Harangszót. Majdnem minden számban találtunk be­számolót ifjúsági táborról, felnőttek hitmélyitő konferenciájáról, baráti moz­galom evangelizációjáról, leányok gye- nesdiási evangelizációjáról, pedagógus evangelizációról, Fébé konferenciáról stb. Az idei nyáron az Ige magvetésére áldott alkalmakat készített az Ür. A KIÉ Fonyódra fiatal papokat és tanítókat hívott össze, vezetőképző tá­borra. — Sok gyülekezetünkben azért nincs ifjúsági munka, mert a pap és a tanító nem tudnak kijönni egymással, így táborunk kétféle célt szolgált: egy­részt össze akarta barátkoztatni a fiatal papjainkat és tanítóinkat, másrészt pe­dig az ifjúsági munkában tapasztalható sok hozzánemértésen és melléfogáson szerettünk volna segíteni. Már az első cél is sokak előtt kivi­hetetlennek látszott. Akadályt gördít­hettek volna az anyagi ügyek is. Azon­ban Isten előkészítette a talajt. Száz­nál több jelentkezést kaptunk az ország minden részéből. Hálával gondolunk az egyházkerületek Püspökeire és az egy­házmegyék espereseire, valamint egye­temes egyházunkra, hogy jelentős anya­gi támogatásukkal lehetővé tették a tá­bor megrendezését. Első este talán furcsa érzéssel fe­küdt le egymás mellé egy-egy sátorban az egymást először látott és egymás számára még idegen pap és tanító. De a másnap reggel kezdődő bibliakörök meleg baráti levegője elszakíthatatlan baráti kapcsolatokat teremtett. Isten Lelke eltüntette az emberi gyarlóság által emelt ellentéteket. — Az első na­pokban még többek szemében feltűnő volt és rendkívüli dolognak tartották, hogy egy éppen behívót kapott tanító­nak egy pap viszi a csomagját az állo­másra. — Hamarosan rájöttünk mind­nyájan, hogy feladatainkat Istentől kap­tuk és egyéni kis ügyeink, sértődékeny- ségünk, érzékenységünk nem akadályoz­hatja meg Isten országának az építését. Felelősek vagyunk egymásért papok és tanítók és felelősek vagyunk a ránk­bízott ifjúságért. Adja Isten, 'hogy a megindult barátságot az élet, a bűn soha ne tudja kettészakítani. Több vezető ebben a táborban látta meg az ifjúsági munka igazi célját. „Az én gyülekezetemben — mondta egy fia­tal pap — háromszor indult meg az if­júsági munka, de soha nem sikerült. Most ezen a táboron jöttem rá, hogy mi a baj. Én a Bibliát későbben akartam bevinni a munkába és közben Jézus Krisztust egészen kihagytuk a munká­ból. Most már látom, hogy az Igét nem hátrahagyni kell, hanem azzal kell kez­deni.“ — Egy másik fiatal vezetőnk az­zal búcsúzott, hogy: „...eddig béres voltam, de mostantól kezdve pásztor szertnék lenni, Isten nyájának a pász­tora.“ — „Nyugtalan lélekkel megyek el — mondta egy másik — nyugtalaní­tani fog minden minden pusztuló fiatal lélek, akikkel eddig nem törődött senki és nem törődtem én sem. Köszönöm a tábornak ezt a nyugtalanságot.“ Amikor a tábort elkezdtük a külső körülmények nem voltak kedvezők. Épen megkezdődtek a katonai behívá­sok. A sátrakat szakadó esőben vertük fel. Megtörtént az is, hogy valaki épen a tábortűznél egy vidám jelenetet mu­tatott be, de amikor befejezte, nem tud­tunk nevetik, mert a táviratpostás a ka­tonai behívóját kézbesítette. Megtörtént Egyházi énekeink múltjából. XIII. Jakab 5, 13—14. Bizony ráillett ez a fenti bibliai tex­tus azokra az esztendőkre, mik élteitek 1536-tól, Gálszécsi énekeskönyvétől 1570- ig. Ez a 35—40 esztendő a magyar re­formáció küzdelmes megszerveződésé- nek s örvendetes gyarapodásának, meg­szilárdulásának, szenvedésekkel, örömök­kel teljes időszaka. A magyar reformáció szenvedett, örült, zsoltárt énekelt. Énekszerzők teremnek szerte az or­szágban, névtelen hegedősök hegedűjén szárnyra kapnak a zsoltárok. Az iroda­lomtörténet 70—80 író nevét s énekeit gyűjtötte össze, emellett sok névtelen énekét. Egy Batizi András, Batthyány Orbán. Dévai Biró Mátyás, Dézsi And­rás, Erdősi Sylvester János, Hartyáni Imre, Méliusz Péter, Nagybánkai Má­tyás, Németi Ferenc, Skaricza Máté. Sze­gedi Gergely, Szegedi Kiss István, Szká- rosi Horvát András, Sztárai Mihály, Ze- leméri László neve összeforrt a refor­mációval, de hozzánőtt Tinódi Sebestyén minden históriás dala, mikre alkalmaz­ták az énekírók emberöltők után is éne­keiket. Rövid életű volt Székelv István 1538-as énekeskönyve, Huszár Gál 1560-as és 1574-es szertartáskönyve, gráduálja. Ily tekintélyes számú író énekeiből válogathatott Szegedi Gergely készülő énekeskönyve számára. 1562-ben kiadott I A tiszántúli és erdélyi reformáció át­ható ereje az oláhok közt is megpróbál­kozott: oláh énekeskönyvet állított össze Méliusz, Szegedi és az akkor még ref. Dávid Ferenc, — 1570 táján. — Ez a könyv el is terjedt Erdélyben. A poli­tikai változások, az oláh pópák kétszí­nűsége miatt az egész próbálkozás meg­hiúsult. de az oláh énekeskönyv Agyag­falvi Sándor Gergely kéziratában 1642- ből megmaradt (Debreceni koll. kvtár, az is, hogy egyik-másik előadónk a vo­natleállítások miatt nem érkezhetett meg, vagy amelyik előadónk már ott volt, nem tudott visszautazni. Megtörtént az is, hogy a reggelit csak 10 órakór kap­tuk meg. Azért mégis minden nagyon jól ment. Meg kell mondanom, — mon­dotta egy résztvevőnk, — hogy az utolsó napig kétkedő szívvel néztem a tábor elé. S nagyon-nagyon megszégyenültem. Ügy látom, hogy az Ür nagy munkát akar végezni ezen a munkamezőn. Ha elindulunk ezen az úton, amelyet Urunk mutatott e pár nap alatt, csodálatos éb­redés indulhat meg a magyar földön. Amíg paraszt ifjúságunk aratott, ad­dig vezetői között magvetést végzett az Ür. Bárcsak gazdag lenne az aratás. Bonnyai Sándor. 66 egy kisebb énekeskönyvet, ami elveszett. 1566-ban jelent meg a váradi, Méliusz sógorának. — Literátus Imre — szerkesz­tésében (S. Szabó József cikke szerint Debreceni Szemle, 1929. 350. lap). 1569- ben egy nagyobbat szerkesztett Szegedi, ahogy írja: „Egyben szedögettetött és megöregbittetött, megemendált Énekes­könyv, melyből szoktanak az Ürnak di­cséretet mondani az anyaszentegyház­ban." — Ebben már 131 éneket találunk: „psalinusokat (zsoltárok), énekeket (di­cséretek)“. Luthertől 11 énekszöveg van 9 dal­lamra jelezve: 1. Atya Isten tarts meg minket (254). 2. Bűnösök, hozzád kiáltunk (349). 3. Erős várunk nékünk az Isten (256). 4. Hiszünk egy bizony Istenben. (A 8. egyszerűsítve.) 5. Jer, mi kérjük Szentlelköt (két for­mában). 6. Krisztus mi bűneinkért = Krisz­tus adaték halálra (207). 7. Mi Atyánk, ki vagy mennyégben (27.), két fordítás. 8. Mi hiszünk mind egy Istenben. Régi dunántúli 136. 9. Ó Ür Isten, tekints hozzánk (Üj Zengedező 373). Ezek közül a 2., 4., 5., 6., 8., 9. Luther első énekeskönyvében jelent meg 1524- ben. az 1. 1539-ben, a 3.-ról a következő számban beszélünk. A Bűnösök hozzád kiáltunk (349.) nálunk az Eljött hoz­zánk az üdvösség dallamára van jelezve, szép dallamát Walther János dolgozta I fel. íme: 66. ének) oláh fordításban magyar nóta- jelzéssel. E 66 ének közt ott van a Luther­ének Mennyből jövök most hozzá­tok = Vom Himmel hoch da komm ich her... oláhui előbb, mint magyarul, mert csak 1642-ben jelent meg_ először Luther éneke magyarul. Valószínű Heltai Dávid német kapcsolatai révén került az oláh énekesbe a Mennyből jövök. Elefánty Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom