Harangszó, 1940

1940-03-31 / 13. szám

1940. március bl. HÁRANGSZÓ 95. aporodnak a lélekre leselkedő veszé- ek is. Több lesz a kísértés, nagyobbak sznek az igények s a kielégítés utáni ijszában érzéketlen lesz a szív. A lé­it szeme elhomályosodik s nem látja isteni irgalom tábláit. Megnehezédik hallása és nem lesz figyelmes azok- ik szavára. Nem veszi észre, hogy ötté a kereszt, mely utat mutat, mely gyelmeztet. A rohanó ember nem jön rá, hogy kereszt oldja meg egyedül az életnek szes kérdéseit. A kufár lélek a ten- ■rbe önti a gabonát, a kávét, hogy (szöktesse az árát. Millióan éheznek, pusztulnak e tőzsdei művelet mellett, megváltott szív szeret és adná bő- zűen isteni adományát. Kenyerét. Vin- oda, ahol éheznek és kérnek. A ké­szt mutatja ezt az utat. A természe- s ember fegyvert gyárt, hogy a maga zdagságához még elvegye a szegő­ét is. A megváltott szív szállít annak, uek nincs. S kereszt mutatja ezt az it. Ezt az életirányt. A természetes iber magába rejti bűneit, rontja kör- ezetét s rontja önmagát. A megvál- tt lélek leveti az álarcot. Leborul Is- í előtt. Várja, hogy az Irgalom fel­gye, hogy aztán új életet éljen, szeb- t, nemesebbet. Ezt is a kereszt cse­rzi. Egyedül a kereszt. Uj élet csak lőle fakad. Figyelj intelmeire. Ott áll lelked szágútján és jelez. Rámutat hibáidra, neidre. Menj a kereszt alá s borulj nak tövéhez. Reád szakadnak a.mul- 1 vádjai, úgy érzed semmivé lettél, akkor megmozdul a keresztnek két rja, lenyúl érted és felvesz magához, re ismét leenged, hogy élj tovább, emberré lettél... Lásd a jelzést, a keresztet! Dr. Schlitt Gyula. A hadíkórház papja. (Folytatás.) Egyik estére úrvacsoraosztást hirdet- n. A vezetőnő erre az alkalomra a isodik emeleten rendezett be egy csen- -> szobát. A járni tudó katonák ott ülekeztek, a súlyosabb betegek az yukban vették magukhoz az Ür szent csoráját. A terembe másfél száznál >ben jöttek össze. Csendesen ül ez a gy férficsapat az ágyak szélén; hízó­ára sokuknak eszébe jutott a falujuk nplomában vett utolsó úrvacsora, ame- ■n még övéikkel együtt voltak. Csodá- os dolgok ezeknek a fronton meg- )esült fiatal hősöknek kiosztani az Úr- csorát. Közönséges alkalom, egyszerű svak, mégis valami mély ünnepi han- lat uralkodik mindenkiben. Férfitól fihez megyek. Sokkal többet jelente- v most, mint előbb gondolták ezek a ivak: „A mi Urunk Jézus Krisztusnak te és vére táplálja a ti testeteket és heteket az örök életre.“ Ezek a fér- k éhezik a Krisztus szent testében és ében való részesedést és erőt. — Vaj- i megérjük-e, hogy még egyszer bő­séges napokban otthon térdelhessünk szeretteinkkel és barátainkkal az Ür tala elé?! Ezután a templomban a hadikórház személyzete számára tartottam úrvacsora­osztást. Akkor este, amikor az úrvacsora­osztás után a katonáktól eltávoztam, ta­lálkoztam néhány hívő vezetőjükkel. Hát az ő lelki gondozásuk? Nemde a hadi­kórház papjának kell gondoskodni ró­Szolgálati öltözetükben jöttek, egyesek fehér, mások kék ruhában. Nem tudom elfelejteni Finnországnak ezeket — a maguk őrhelyén harcoló — betegápolóit, akik akkor az Ür oltára előtt térdeltek. (Folytatjuk.) Ez is Gutenberg öröksége! A Harangszó legmodernebb nemrég beállított szedőgépe. luk is? Vájjon ők nem kívánják-e azt az erőt, azt a hitet és abban a szeretetben való megerősítést, amelyet az Ür szent vacsorája ad? Tudnak-e szolgálni, áldo­zatot hozni és szeretni a Krisztus szere- tete nélkül? Ezek a gondolatok késztet­tek különösképpen arra, hogy a hadi­kórház személyzete számára is kiosszam az Űr szent vacsoráját. Az orgona, melyen ez alkalommal a fronton lévő kántor helyett egy fiatal tanítónő játszott, halkabban szólott, mint máskor. A gyülekezet most kisebb, mint általában. Csendesen énekelnek: „Való­ban a mi értelmünkön felől való az a kegyelem, amelyet az Ür küldött szá­munkra amelyet ajándékozott nekünk, bűnös, elesett embereknek. Az ég drága ajándéka, felfoghatatlan kegyelem, azért hittel vegyétek, boldogan élvezzétek. Köszönjük Neked Istenünk, hogy Fiad adtad nekünk, világ megváltójául.“ — Apróságok belűországból. A Harangszó egy második új szedő­gépet állított munkába. Ezzel nyomdánk Győr és Felsődunántúl legjobban fel­szerelt nyomdája lett. A szedő az új gépen az alábbi szö­veget szedte ki először: AZ ÜR NEVÉBEN, AZ EGYHÁZ JAVÁRA! A Hit, a Munka és Egyetértés dicsősé­gére, a könyvnyomtatás feltalásának ötszázadik esztendejében. * Egy kínai közmondás mondja: A leg­halványabb betű is erősebb, mint a leg­erősebb emlékezet. * A református testvéregyház egyik nagy papja állapította meg, hogy ami-

Next

/
Oldalképek
Tartalom